Évközi 25. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 20,1–16)
„Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” (Mt 20,15) – kérdezi a szőlősgazda azoktól, akik reggel óta dolgoztak, azután ugyanannyi bért kaptak, mint akik csak az utolsó órára érkeztek. Valljuk be, bennünk is megszólal valami: nem igazságtalan ez így? Miért kap ugyanannyit az, aki alig dolgozott? Mert mi számolunk. Nagyon szeretünk számolni: ki mennyit tett bele, ki mennyi áldozatot hozott, kinek mi jár.
A gazda viszont senkit nem csap be. Az első munkások pontosan azt kapják, amiben megegyeztek vele. Nem az bántja őket, hogy keveset kaptak, hanem hogy a későn érkező is ugyanannyit. Ismerős érzés. Sokszor nem amiatt vagyunk elégedetlenek, hogy kevés jutott nekünk, hanem amiatt, hogy valakinek több, könnyebb vagy szebb jutott. Ha folyton oldalra nézünk, egy idő után már annak sem tudunk igazán örülni, ami a miénk. Pedig a másik sikere nem vesz el az enyémből, az ő szerencséje nem az én veszteségem, és attól, hogy ő kegyelmet kapott, nekem még nem jutott kevesebb.
Isten végtelenül igazságos és végtelenül irgalmas. Mi ezt sokszor úgy képzeljük el, mintha a kettőből valahogy ki kellene hoznia a helyes arányt:
Ezért nincs teljesen elrontott élet sem. Lehet valaki nagyon elkésve, lehet mögötte sok rossz döntés, lehet, hogy mások már régen lemondtak róla. Isten akkor is kimegy érte a szőlőbe, még az utolsó órában is. És ha végre megérkezik, nem azzal kezdi, hogy a fejére olvassa, hol volt eddig.
Nekünk, akik régóta próbálunk Isten közelében élni, talán éppen ezt nehéz megtanulnunk: örülni annak is, ha valaki később talál haza. Ha rendeződik az élete, sikeres lesz, megbocsátást nyer, vagy olyan kegyelmet kap, amelyért mi talán évek óta imádkozunk. Együtt sírni valakivel sokszor könnyebb, mint tiszta szívből örülni annak, hogy neki most jó. Pedig aki reggel óta a szőlőben van, annak sem jutott kevesebb: egész nap a Gazdával lehetett. Ez volna kevés?
Már most nyereség, hogy Krisztushoz tartozhatunk.
Az üdvösség nem verseny, Isten szeretete pedig nem torta, amelyből kisebb szelet jut nekem, ha más is kap.
Szerző: Monostori László
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
