Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét nagypénteken, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán. Az április 15-i püspöki szertartásokról adunk körképet az egyházmegyék beszámolói alapján.
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt, 22,2) – Palánki Ferenc megyéspüspök Jézusnak a kereszten elhangzott negyedik mondatáról elmélkedett nagypénteken a debreceni székesegyházban végzett szertartáson.
„Sokan azt gondolják, hogy Jézus valóságos emberként átérezte azt is, hogy az Isten elhagyta Őt. Az ószövetségi olvasmányban hallhattuk: az Istentől megvertnek látszott olyan, aki elől eltakarjuk arcunkat (ld. Iz 53,4). De ha végigolvassuk a 22. zsoltárt, amit Jézus is idézett: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«, akkor tudjuk, hogy Jézus úgy tekintett saját magára, mint aki áldozatot hoz az emberért az emberiségért. Hiszen ahogy halottuk, Jézust a készület napján feszítették keresztre. Ezen a napon délután a zsidó papok ezt a zsoltárt imádkozták, míg a húsvéti bárányokat a templom udvarán leölték. Ha ebbe belegondolunk, ez már egészen mást üzen” – mutatott rá a látszat és a valóság különbségére ezzel a szentírási idézettel kapcsolatban a főpásztor.
Palánki Ferenc hozzátette, amikor Jézus ezt a zsoltárt imádkozza, akkor tulajdonképpen azonosítja magát azzal, aki a megváltó áldozatot meghozza, vagyis Ő az Isten báránya. Jézus tudja, hogy neki mi a küldetése. Vállalnia kell értünk a szenvedést és a kereszthalált, mert szeretett bennünket. Ha végigolvassuk a zsoltárt, láthatjuk, hogy tulajdonképpen ez nem az Isten elleni lázadás, vagy az elhagyatottságnak a felkiáltása, hanem a reménység, Jeruzsálem végleges újrateremtésének a zsoltára és imája.
A beszámoló teljes egészében ITT olvasható.
Fotó: Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
*
Egri Főegyházmegye
Ternyák Csaba egri érsek és az asszisztencia a vértanúk piros ruhájában vonult az oltár elé az egri bazilikában, és a földre borulva imádkoztak, kifejezve az Isten szeretete iránti alázatot.
A szenvedéstörténtet felidézését követően a főpásztor úgy fogalmazott: lélekben mi is ott álltunk Máriával és János apostollal üdvözítőnk keresztje alatt végigjártuk előtte a keresztutat. A kereszt identitásunkat kifejező szimbólum lett, ott van mindenhol életünkben. Krisztus meghalt, de nem vesztesként, hanem győztesként ünnepeljük, legyőzte halállal a legnagyobb ellenségünket, a halált.
Minden győzelem ellenére is az ártatlan kivégzése valódi bűncselekmény volt. És mint minden bűnténynek, ennek is vannak felelősei. A felelősök közül többnyire Júdást szoktuk kiemelni, aki egy szolga áráért, harminc ezüstért eladta a mestert. Annás és Kajafás főpapokat is ide sorolhatjuk, Piulátussal együtt. És talán nem volt felelős a vádaskodó tömeg, vagy a katonák? Ezzel lezárhatjuk a felelősök sorát? Nem, mert az ő halála az egész emberiség felelőssége, mindannyian felelősök vagyunk, mert mindannyian bűnösök vagyunk. A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetést, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Jézus azonban úgy halt meg, hogy közben senkit sem vádolt, sőt, imádkozott értünk. Isten örök terve teljesedett be, a mi üdvösségünk valósult meg. Az ő halálával megmenekültünk – fogalmazott az érsek.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Fotó: Federics Róbert, Vozáry Róbert / Szent István Televízió
*
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Erdő Péter bíboros, prímás vezette a nagypénteki szertartást április 15-én az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban.
Homíliájában rámutatott: Újabban nem szoktunk belegondolni, hogy milyen hatalmas az emberi bűn, ha egyszer az Istenember életáldozata kellett ahhoz, hogy végső és teljes bocsánatot szerezzen.
A történelem drámai pillanataiban, háború idején, amikor elszabadul minden bűn, a gyilkosság, a rablás, a hazugság, a gyűlölet és az önzés, amikor már-már úgy érezzük, hogy az ember képes arra, hogy kitervelt gonoszsággal, vagy a bűn ránk telepedő dinamikájának önkéntelenül engedve beleszédüljön az önpusztítás örvényébe, akkor érezzük meg, hogy micsoda hatalma van a bűnnek.
Isten mindenkinél tisztábban látja ezt. Ezért mutatta meg Krisztusban, hogy Ő hatalmasabb minden bűnnél, hogy szeretete minden akadályt legyőz, hogy Krisztus megváltó áldozatát elfogadva új életet ajándékoz minden megtérő bűnösnek és az egész világnak.
A homília teljes terjedelmében ITT olvasható.
Fotó: Bakos Norbert/RTVE
*
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Bábel Balázs érsek nagypénteken délután három órakor a kalocsai városi temetőben lévő kálváriánál keresztúti ájtatosságot vezetett. A keresztúti elmélkedéseket az MKPK Hitoktatási Bizottsága állította össze, Gyermekek keresztútja a békéért címmel. Az összegyűlt hívek számára az elmélkedéseket kalocsai gyerekek és fiatalok olvasták fel.
A nagypénteki esti szertartásokat ugyancsak az érsek vezette a Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. A szertartáson a kalocsai Főszékesegyházi Kórus közreműködött Leányfalusi Vilmos, valamint Zsebics Ilona karnagyok vezetésével.
Az érsek beszédének kezdetén kiemelte, hogy a temető és a temetési szertartás eszünkbe juttatja, hogy halálra szánt lények vagyunk. Amikor valaki csendben hal meg, akkor is űrt hagy maga után. Ám amikor erőszakos módon vagy háború által szenvednek emberek, amikor népek nagyhatalmak játékszerévé válnak, akkor a kérdés is megfogalmazódik: Hol van ilyenkor az Isten? Jézus nem tanítással, hanem keresztjével válaszol erre a kérdésre. Nem karddal, hanem keresztjével váltotta meg a világot. A kitárt kéz a kereszten imádságos formát mutat. A mennyei Atya elé vitte életünket, ott bemutatta az áldozatot, és hódolatáért meghallgatásra talált. A kitárt kéz ugyanakkor a szeretet jele is, hiszen ilyen, amikor meg akarunk valakit ölelni. Jézus a szeretetét fejezte ki a kereszten a bűnös ember iránt.
Bábel Balázs kiemelte, hogy a kereszt döntésre szólít fel bennünket. Nemcsak jobb és bal lator volt ott a keresztnél, hanem sokféle ember. Nem hirtelen felindulásból ölték meg Jézust: elő volt készítve és meg volt tervezve. Akik a halálát akarták, azok valamiképpen földi, anyagi hasznot reméltek belőle. Júdás harminc ezüstöt, Pilátus azt, hogy megtartsa a pozícióját, de még a nép is azért adta voksát Barabásra, mert attól tartott, hogy Jézus majd lázadást fog szítani. A kivégző katonák is a jussukra számítottak, hiszen a hóhéroknak járt a ruha.
A követők azonban szellemi jutalmat kaptak. A hűségesek megkapták a megerősítést már a keresztről is. A jobbik lator előtt megnyílt az út az üdvösség felé. A százados, aki vezérelte az osztagot, nyitott, érző ember volt, így meg is kapta a hit kegyelmét.
A főpásztor kiemelte, hogy még a külső körülmények is jelezték az események nagyságát. A nap elsötétedett. A keresztény szimbolikában Jézus Krisztus az örök nap. Amikor a bűn summája, a gyilkosság megvalósult, akkor elsötétedett az emberiség jövője és kilátástalanná vált. Minden korban, amikor tagadják Isten létét, vagy nem Isten törvényei szerint élnek, akkor ez történik. Elsötétedik az emberiség napja.
A sziklák megrepedtek. Ez az ószövetségi történetre emlékeztet, amikor Mózes ráütött a sziklára és abból víz fakadt. Szent Pál, amikor visszaemlékezett erre, azt írja, hogy a szikla Jézus volt, az örök élet vízforrása.
A templom kárpitja kettéhasadt. Megnyílt az út az Atyához, és befejeződött az Ószövetség, és megkezdődött az új. Teljessé vált az Isten üdvözítő terve. Látszólag Jézus vereséget szenvedett, de egyedül ő az a történelemben, akinek veresége lett a győzelme. Teljes értelemben meghalt emberi természetében. Ám mint a Fiú nem halhatott meg. Ezért mondja a liturgia, hogy halálában lett örökkön élő áldozat. Amikor Pál rádöbbent arra, hogy milyen jelentőségű Krisztus kereszthalála, akkor írta meg, hogy nem akar másról tudni, mint Krisztus keresztjéről.
A szertartás a könyörgésekkel, majd a kereszthódolattal és az áldoztatással folytatódott, majd lehetőség nyílt a csendes imádságra is.
Fotó: Koprivanacz Kristóf
*
Kaposvári Egyházmegye
Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és sírba tételének napján Varga László megyéspüspök vezetett nagypénteki szertartást a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.
Mekkora lehetett a csend? Mekkora lehetett Isten csendje? Mekkora lehetett a Szűzanya csendje, aki teljes csendben kísérte végig fiát? Voltatok-e már szenvedő, agonizáló, haldokló mellett? Ilyenkor nincs szó, mert bármit mondunk, az hamis. Megpróbálunk vigasztalni, de üresen konganak a szavak. Ennyi szenvedés láttán el kell csendesedni. Isten is csenddel válaszolt, az együtt szenvedő szeretet csendjével. Vannak helyzetek, mikor már olyan fokú a szenvedés, hogy csak csenddel lehet válaszolni rá – fogalmazott homíliájában Varga László.
A megyéspüspök hangsúlyozta, Jézus szenvedésének a titkát azok közelítik meg, akik befogadják őt a saját szenvedésükbe. „Bár Isten Fia volt – hallottuk a Zsidókhoz írt levélből – a szenvedésben engedelmességet tanult.” Mit jelent ez? Az engedetleneket kell megfegyelmezni, leszabályozni. Az ő engedelmessége nem parancs: értettem, megteszem. Az ő engedelmessége egy hatalmas vágy. A szenvedés tengerében, a fájdalmak közepette megtalálni azt, hogy miként tudnék közelebb kerülni az Atyához. Hogyan tudnék sokkal jobban függni az Atyától?
Jézus engedelmessége, amit megtanult: önként, szabadon, szeretetből függni a mennyei Atyától. Akkor is, mikor minden értelmetlennek és érthetetlennek tűnik. Jézus az Atyától akart függni, nem a saját akaratától – tette hozzá a főpásztor.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Fotó: Kling Márk
*
Miskolci Egyházmegye
Nagypéntek délutánján idén újra hívekkel telt meg a miskolci görögkatolikus székesegyház templomudvara a sírbatételi körmeneten, majd magában a székesegyházban is, ahol Orosz Atanáz püspök vezetette a szertartást.
A püspök nemcsak a leggyakrabban ábrázolt nagypénteki szereplőkről tett említést, mint a Keresztrefeszített alakja alatt látható Szent János és az Istenszülő Szűz, hanem a ritkábban megjelenítettekről is, mint a kenethozó asszonyok, bűnbánó Magdolna vagy a százados. A Miskolci Egyházmegye egyik legrégebbi értékes oltárképén a kereszt mellett látható még a bűnbánó Mária Magdolnán kívül Dávid király és Náthán próféta is. „Az ilyen ábrázolások kifejezik azt, hogy Jézus Krisztus életáldozata nemcsak az ősbűn átkától váltott meg, hanem a bűnbánó embert személyes bűneitől is megtisztítja” – fogalmazott Orosz Atanáz.
Egyvalamit nemigen találunk a bizánci keresztábrázolásoknál; a két gonosztevőt. Azonban a székesegyház pitvarának egyik új falképén, a Paradicsomban lévő ószövetségi pátriárkák mellett „megbújik” egy, a vállán keresztet cipelő alak; a jobb útra tért lator, a megtért gonosztevő. „Ez az a bűnbánó személy, aki a szenvedő Krisztusban először, elsőként ismerte meg igazán önmagát és ismerte el a maga Megváltóját. A jobb lator bizonyára nem véletlenül került keresztre, komoly bűnök lehettek a háta mögött, de amikor Jézusra tekintett, akkor látta a tiszta ártatlanságot. A mellette szenvedő Istenemberre tekintve döbbent rá, hogy Ő az igazi ártatlanság, és tőle jobbra és balra bűnös emberek vannak, és bocsánat nélkül nem juthatnak el Istenhez. Talán megsejtett valamit abból is, hogy ez az egész nem végződhet így, a nyomorúságos halállal. Hogy a szenvedő Igaz egész biztosan továbblép a mennyország felé, és ezért fohászkodik hozzá: Emlékezzél rólam Uram, midőn eljössz a te országodba. Ezen a mai délutánon, amikor megfeszített Megváltónkat szemléljük, a megtérő bűnösök sorában vele együtt kérjük mi is bűneink bocsánatát Tőle, hogy fogadjon be országába.”
A bővebb beszámoló ITT olvasható.
Fotó: Miskolci Egyházmegye
*
Nyíregyházi Egyházmegye
A nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban sokan kísérték utolsó útjára Krisztust. Hiszen nagypéntek, a gyász napja, amikor a mindenség teremtője hal meg értünk, emberekért. A sírbatételi vecsernyét Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök végezte, ő olvasta fel Krisztus szenvedéseiről és kereszthaláláról szóló evangéliumi szakaszokat.
A főpásztor magára vette Krisztus halott testét ábrázoló síri leplet, a plascsenyicát, körmenetre indult a papokkal, asszisztenciával és a hívekkel, majd a templom bejáratában megállva Papp Tibor főhelynök atyával együtt tartották a leplet, s mindenki, aki a templomba újra belépett, meghajolt Krisztus előtt (síri leple alatt).
A sírbatételi szertartás tanúságtevő szónoka Mosolygó Marcell atya volt, aki súlyos betegségéből való gyógyulása után ezen a napon Isten irgalmát hirdette jelenlétével és szavaival: „Nekem azt kiáltotta szenvedésemben: nagyon szeretlek téged, melletted állok, nem hagylak magadra.”
„96 napig voltam egyfolytában kórházban, majd 86 napig rehabilitáción. A Jóisten külön ajándéka, hogy a 96 napból 80-ra nem emlékszem. Nem emlékszem, mikor vágták le a lábfejeimet, mikor vágták el a torkomat, hogy levegőztessenek, mikor tették a vesémet, a szívemet, a tüdőmet gépekre. Öt cső állt ki a testemből” – idézte fel tanúságtevésében az egy évvel ezelőtti élet-halál között hánykódó állapotát. Az ebből való szabadulásáról és hitének mélyüléséről beszélt, összekapcsolva személyes élettörténetét, valamint a papként és kórházlelkészként látott emberi sorsokat Krisztusnak a kereszten elhangzó megszólalásaival.
Hányan meríthettek erőt a jobb latorhoz való krisztusi odafordulás jelentéből az eltelt kétezer évben?! Ez a mozzanat azt üzeni: „az utolsó pillanatban is meg lehet térni, az utolsó pillanatban is lehet jó döntést hozni. Abban különbözünk egymástól, hogy az egyik ember jó döntést hoz, a másik rosszat. Az egyik Istenre építi életét” – fogalmazta meg az atya.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Fotó: P. Tóth Nóra
*
Pécsi Egyházmegye
Felföldi László pécsi megyéspüspök április 15-én, nagypénteken, Jézus Krisztus kereszthalálának napján Tamásiban, a Nagyboldogasszony-templomban vezetett szertartást. A liturgián koncelebrált Csibi Imre plébános.
Jézus kereszthordozása azt tanítja számunkra – magyarázta a főpásztor –, hogy életünk szenvedésének története nem szabad, hogy elvegye a szeretetünket. A szeretet segít elviselni a szenvedést, mert a szeretet csodákra képes, de a szenvedés szeretet nélkül elviselhetetlen. Ugyanez fordítva is igaz – emelte ki Felföldi László –: a szeretet elfogadott és elviselt szenvedés nélkül üres és élettelen, mert az adja meg valódi gazdagságát és erejét.
Mindnyájan egyénileg járjuk életünk keresztútját. Jézus is egyedül vitte a keresztjét, de ahogy Cirenei Simon és Veronika is tette, fontos, hogy mi is megérezzük, segítenünk kell a másik kereszthordozásában, már csak azzal is, hogy mellette vagyunk a szenvedésében.
A kereszt tanít minket, megmutatja, hogy csak akkor tudunk emberré válni, ha kibékülünk önmagunkkal, az életünkkel. Megtanít arra, hogy nem számít a siker és a sikertelenség, az elismerés és az elutasítás, hanem egyedül csak a szeretet számít.
A bővebb beszámoló ITT található.
Fotó: Hegyi László
*
Székesfehérvári Egyházmegye
Spányi Antal megyéspüspök Székesfehérváron, a Szent Imre-templomban tartott esti szertartáson arról elmélkedett: Jézus keresztáldozatában az Isten irgalmasságát és jóságát kell szemlélnünk. Mert úgy szeretett minket, hogy Fia életét adta azért, hogy megmentsen bűneink következményeitől. Az Úr Jézus keresztáldozatával megváltott, hogy megkapjuk a bűnbocsátó kegyelmet, megszabaduljunk bűneinktől, és örök életünk legyen.
A megyéspüspök homíliájában arról is beszélt: olyan időket élünk, amelyben az ember elfogadja az elfogadhatatlant, mintha az hozzátartozna az élethez. Jézus kínszenvedését szemlélve, Isten jóságát kell látnunk, amelyből erőt meríthetünk, hogy ne tűrjük el tovább a rosszat, hanem csak a jót engedjük kiteljesedni.
Krisztus, aki életét adta értünk, segítsen bennünket, kegyelméből jobbá tudjuk tenni a világot, és építsük szeretetben Isten örök országát – kérte szentbeszéde végén Spányi Antal.
A beszámoló ITT olvasható.
Fotó: archív
*
Veszprémi Főegyházmegye
Udvardy György veszprémi érsek nagypénteken este a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templomban vezetett szertartást.
Az érsek homíliájában arról beszélt, hogy úgy tekintünk a keresztre, mint Isten válaszára. „Nem más került oda, mint az Istennek a fia. Az engedelmes fiú. Nem más ment fel oda, mint aki mindenben az Atya akaratát teljesítette és kereste. Nem másra tekintünk fel, mint arra a fiúra, aki értünk összetörettetett, akit meggyaláztak, akit véresre vertek. Bár a mi bűneinket hordozta, mégis mi magunk is nehezen tekintünk rá. Istennek a válasza a megtörettetett, megalázott, keresztre feszített, de a kereszten mégis felmagasztaltatott Isten fia.”
A szeretet engedi, hogy értsük az Istent. A szeretet engedi azt, hogy érteni akarjuk a jövőnket. Jézus Krisztusnak a keresztje azt is megmutatja, milyen ez a szeretet. Tanít bennünket. A szeretet útja az egyetlen út, az áldozatnak az útja. A mindent odaadásnak, az engedelmességnek, a szolgálatnak az útja. Szeretnénk érteni? Szeretnénk tudni? Szeretnénk biztonságban lenni? Igaz vágyak ezek. Jézus Krisztusnak a keresztje adja meg mindannyiunknak ezt. A teljességet, az igazság útját, a szeretetet útját, de az áldozatnak és a szolgálatnak is az útját – tette hozzá a főpásztor.
A homília teljes egészében ITT olvasható.
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Egri Főegyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Kaposvári Egyházmegye; Miskolci Egyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye; Pécsi Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
