Augusztus 20. a magyar állam létrejöttének ünnepe. Nemzeti ünnepünk erőteljes vallási tartalommal is bír: a katolikus egyház is e napon tiszteleg az 1083-ban szentté avatott államalapító királyunk, hazánk fővédőszentje, István király előtt. Uralkodása idején István augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé: erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot, és tartott törvénynapot, élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ezen a napon halt meg.
Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ekkor emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
Koronként változott az ünnep megítélése
Szent István emlékezete koronként változott. Az Árpád-korban az uralkodócsalád miatt is kialakult az István-kultusz, amelyhez idővel hozzákapcsolódott Szűz Mária tisztelete, így az ünnep egyházi színezetet kapott.
1686-ban XI. Ince pápa Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István királyról. Mária Terézia 1771-ben országos ünneppé emelte Szent István napját, és Budára hozatta a Szent Jobbot, ezzel fejezve ki, hogy a Habsburgok törvényes magyar uralkodók.
A Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye, amely feltételezetten Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Székesfehérváron 1083. augusztus 20-án bontották fel Szent István kősírját, amelyben a király földi maradványai balzsamillatú vízben úsztak a leírások szerint. A Szent Jobbot István király gyűrűje által azonosították be. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik. Tisztelete a magyar történelemben folyamatos, leginkább a Szent István-napi körmenetben nyilvánul meg.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban nem engedélyezték a független magyar államot jelképező első király ünneplését, de 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át. 1895-ben pedig belügyminiszteri rendelet írta elő a középületek fellobogózását címeres zászlóval e napon.
Trianon után a nemzeti egység jelképévé vált: a két világháború közötti időben felerősödtek a köré szervezett rendezvényekben a nemzeti érzelmek. Ez a nap lehetőséget adott a területében és népességében is jelentősen megfogyatkozott magyarságnak a Szent István korabeli Magyarországra való emlékezésre. A nemzeti ünnepet ettől az időszaktól kezdve ünnepelték a határon túli és a világ több pontján fellelhető magyar közösségek is.
A békeidőkben bővült ki az ünnep tisztavatással, ünnepélyes őrségváltással és hagyományőrző programokkal. 1927 óta az ünnep fényét tűzijáték is emeli.
A második világháború után új tartalommal próbálták megtölteni
1947-ben mintegy félmillió résztvevővel és Mindszenty József bíboros vezetésével tartották meg a Szent Jobb-körmenetet a pesti bazilikától a Hősök teréig, amit a következő évben – más forrás szerint 1950-ben – a Rákosi-rendszer betiltott.
Megszüntették az ünnep egyházi és nemzeti jellegét, de március 15-hez hasonlóan megmaradt munkaszüneti napnak. Augusztus 20-át ezekben az években igyekeztek új tartalommal is megtölteni: az új kenyér ünnepének nevezték, valamint aratóbálokat és felvonulásokat szerveztek, előtérbe helyezve a dolgozó parasztságot.
1949-ben erre a napra időzítették az új, szovjet mintájú alkotmány hatályba lépését, ezért a következő évben törvényerejű rendeletben a népköztársaság ünnepévé, illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepévé nyilvánította az Elnöki Tanács augusztus 20-át.
A 20. század második felében nyerte vissza méltóságát
Az 1956-os forradalom után mindenféle pirotechnikai eszköz használatát betiltották, így a tűzijátékban sem gyönyörködhettek az emberek. Viszont ebben az időszakban fektették le a művészek és más kiválóságok elismerésének hagyományát, amely azóta is fennmaradt. Azóta minden évben a nemzeti ünnep alkalmából állami kitüntetéseket adnak át a magyar közélet, a tudomány, a sportélet, valamint a rendvédelmi szervek és a honvédség kiemelkedő teljesítményt nyújtó tagjainak.
A Kádár-korszak alatt tartottak először légi és vízi parádét a hadsereg, a légierő és a Mahart részvételével, 1966-tól újra az ünnepi program részét képezte a tűzijáték, és ettől az évtől kezdve rendezik meg a debreceni virágkarnevált is. A hagyományőrző programokban bővelkedő Mesterségek Ünnepének pedig a nyolcvanas évek óta ad otthont a budai Vár.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
