Manapság viszont Kálmán Olgáék nap mint nap feltartott mutatóujjal a keresztény értékek képviseletét kérik számon az Orbán-kormányon. Ugyanakkor 40 éve a keresztényi tanítások ellen hergelnek.
Bajban lennék, na.
Ha ballib szavazó lennék, azonnal betelefonálnék mielőbbi útmutatásért Csintalan úrhoz, hogy akkor én most egy templomba menjek a szocik győzeleméért és az Orbán-kormány bukásáért imádkozni, vagy inkább mielőbb vegyek egy vonatjegyet a jó franciák országába, ahol az utóbbi idők fejleménye, hogy az Allah haragját kiváltó templomokat vagy ledózerolják, vagy mecsetté alakítják.
II. János Pál pápa körül pedig minden keresztnek látszó tárgyat elszállíttatnak, beolvasztatnak vagy odaajándékoznak egy barátságos, nagy szakállú imámnak, aki aztán amint ideje engedi, apró darabjaira töreti az általa radikalizált fiatal muszlimokkal a leselejtezett és a muszlim hódításnak hála feleslegessé vált vallási jelképeket, hogy azok aztán vagy hűtlen nejeiket kövezzék velük halálra, vagy a külvárosok vadregényes miliőjébe (magyarul no-go zónába) véletlenül betévedt rendőröket dobálhassák a félkilós templom és keresztmaradványaikkal.
Biztosan van egyéb felhasználási módja is a lerombolt keresztény templomok és keresztek újrahasznosításának, de ezidáig hozzánk magyarokhoz nem juthatott el. A nyugati haladó sajtó ugyanis a szólás és sajtószabadság jegyében elhallgatja az erre vonatkozó híreket.
A kereszteket a multik sem kedvelik. Minden hétre jut egy kis színes hírecske azokról a bolthálózatokról vagy cégekről, amik idejük egy jelentősebb részében kereszteket retusáltatnak le például a Szantorini Székesegyház gyönyörű kék kupoláiról. Zavarja az embereket. Mondják. Vagy hogy „bocsánat, egyik dolgozónk hibát követett el.”
Ezek a bizonyos dolgozóik persze mindig homályban maradnak, de ide azt a bizonyos rozsdásat, hogy a kéthetente „hibázó” munkatársaik, ha épp nem újragondolják a keresztény templomok homlokzatát, akkor egy mecsetben imádkoznak Allahoz amiatt, hogy minél kevesebb disznózabáló gyaurral hozza össze őket a teremtő gondviselés.
Aztán persze semmi nem történik. A keresztek nem kerülnek vissza; a „folytonhibázó” munkatársak pedig egy kis ejnye-bejnye után tovább folytathatják a legkevésbé sem áldásos tevékenységüket. Ez az új Európa. Ezt kell megszokni. Nekik.
Mi, magyarok viszont egyelőre úgy döntöttünk, hogy bár indokolatlanul sok szappanoperát nézünk a mesés közel keletről, a való világban mégis inkább maradnánk Szent István országa. Azé a Szent Istváné, aki az ilyen korabeli, keresztretusáló, templomromboló srácokat biztos, ami biztos alapon négy egyenlő részre hasíttatta, majd mintegy jelzés értékűen országa négy különböző szegletébe helyeztette. Hadd lássa minden „hibázó” munkatárs, milyen ország is lett Magyarország.
Aztán még azt is nagyon várom, hogy a Notre Dame tornyairól mikor fogják levetetni az érzékeny mohamedán bevándorlókra való tekintettel a kereszteket. Ideje lenne.
A mohamedánok ugyanis minden jel szerint nagyon érzékenyek lettek. No nem a szekularizációból következő dolgokra, hanem csak a keresztény jelképek látványára. Nem szeretik, zavarja őket. A „béke vallása” nem kedveli a más vallásokat. Akkor lenne béke, ha nem lennének más vallások.
Régebben sok szó esett a mi haladó sajtónkban a muszlim bevándorlók által elkövetett vallási alapú bűncselekményekről. Aztán egyre kevesebb. Mostanában pedig egy árva szó sem… Érthetetlen.
Pedig éppenséggel eshetne. Ugyanis a zsidók sérelmére elkövetett bűncselekmények varázsütésre elkezdtek megszaporodni. Na jó, nem épp varázsütésre. Talán van némi összefüggés a zsidóverések és gyilkosságok, valamint az első-, másod- és harmadgenerációs bevándorlók integrációja között, illetve integrációjuk teljes hiányával. A zsidó gyerekeket, aggódó és a haladást nem értő szüleik kénytelenek kiíratni azokból az iskolákból, ahol a zsidó vallású nebulókat naponta verik ripityomra a béke vallásának tökéletesen integrált követői. A karácsony emlegetése pedig lassan iszlamofób gyűlöletbeszédnek számít. Nem tanácsos betlehemezni, karácsonyi dalokat énekelni, illetve Jézusra utalni az iskolai ünnepélyeken.
A közterületen felállított karácsonyfákat Allah követői az utóbbi években a tapasztalatok szerint provokációnak vélik, és órákon belül felgyújtják. Majd pár száz kocsit is . És ha már ott járnak, belobbantanak pár melegbárt is. Csak az íze végett. Kedves karácsonyi népszokás ez, ami még gonosz, bezárkózó, kerítésemelő vezetőinknek köszönhetően hozzánk még nem gyűrűzött be. Gonosz és a haladást fasiszta lábaikkal gáncsoló kormányunknak hála idehaza, mind az Operaház, mind a Parlament elé teljes nyugalommal fel lehet állítani egy-egy méretes fenyőfát anélkül, hogy lángra kapjanak. Persze lesz pár, radikális hippi, akik főállásban fákat, ligeteket és transzszexuális földikutyákat védenek. Nos, ők minden bizonnyal nagyon mérgesen fognak két hétig betépve toporzékolni, a kivágott fenyőfák miatti fájdalmukban,de üsse kő, ennyi még belefér. Ilyen a demokrácia.
Gyermekeink nyugodtan ehetnek az iskolai menzákon disznóhúsból elkészített ételeket. Templomaink állhatnak. Keresztjeinket nem retusálják és le sem bontatják. Énekelhetjük nyugodtan, hogy „Isten, áldd meg a magyart”. Még…
Mert ne legyenek illúzióink! Hiába álaggódnak Soros és Simicska őrkutyái a keresztény értékekért, minket nem tudnak átdobni a palánkon, mint egyszeri szír atomfizikus a gyerekét a műszaki határzáron. Nem érdeklik őket a keresztény értékek. Kereszténygyűlölő ateisták ugyanis. Ha rajtuk múlna, akkor a most következő Szilveszter estén nem a Kölni dómot rakétázná 500 „észak-afrikai kinézetű” fiatal, hanem a Mátyás templomot. Ha ők kormányoznának, se a Dohány utcai zsinagógát, se a Bazilikát nem lehetne megközelíteni egy mindenre kiterjedő testüregi motozás és fémdetektoros átvizsgálás nélkül. A nem félés jegyében pedig minden sétáló utca előtt kedves 50 tonnás betonkockák és még kedvesebb gépfegyveres katonák állnának, mintegy megadva az ünnepre való készülődés meghitt hangulatát. Ha ők kormányoznának…
Nem lennének betlehemek, karácsonyi vásárok, Jézuskák, Józsefek, Szűz Máriák, kisbárányok (csak kecskék).
Nem lehetne énekelni, hogy „Isten, áldd meg a magyart”. Sehol. Se iskolákban, se tereken. Otthon a négy fal között. Maximum. Aztán már ott sem.
Nem lennének Tütü bárok, Pride-ok, körmenetek. sak müezinekből felszálló, imádságra hívó énekek. Az harsogna az utcáinkon, tereinken a déli harangszó helyett.
Libsi propagandát olvasgató trolljaink gondolom még nem értesültek arról a hírről, hogy például a déli harangszó is egyre több helyen kerül tiltólistára a fejlettnyugaton. Nyilván nem a béke vallásának toleráns követői miatt. Nincs ilyen összefüggés… Ugyan már.
Betlehemek és karácsonyfák helyett manapság a kecskebaszásnak emléket állító köztéri szobrok hirdetik Párizsban a haladást.
Magyarországot ma Istennek tetsző módon kormányozzák. Azok, akiket az Istenadta nép kétszer is kétharmaddal választott meg. Ha pedig Isten is úgy akarja, márpedig innen nagyon úgy tűnik, hogy úgy akarja, harmadszorra is az igazi keresztény értékek iránt elkötelezett kormánya lesz Magyarországnak.
Akárhogy üthetik, rugdalhatják a Tartuffeök, a képmutatók, az álszentek Orbánt a tegnapi, az 500 éves reformáció alkalmából elmondott beszéde miatt. Akárhány lejárató, meghamisított, hazug propagandacikket írhatnak balllib újságírók. A magyar nép nem a Donáth Lászlóknak, Beer Miklósoknak, Kálmán Olgáknak fog hinni, hanem a saját szemének.
A nők, a zsidók, a melegek, a keresztények pontosan tudják, látják, hogy addig vannak biztonságban, addig járhatnak fedetlen fejjel, szoknyában, zsinagógákba, templomokba, melegbárokba, addig mehetnek ki bántódás nélkül az utcára, addig élhetik meg nyilvánosan a hitüket, amíg Magyarországot igazi, és nem kiguglizott keresztény értékek mentén vezetik.
Addig szól a déli harangszó, addig van karácsonyi vásár, addig áll a menóra a nyugatinál. Hazudjanak bármit is a ballib propagandisták. Magyarország Szent István országa. Ahol békében élhet együtt zsidó, katolikus, református, protestáns és ateista. És együtt énekelhetik, hogy
Isten, áldd meg a magyart!”
Apáti Bence – https://888.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
