A harmincéves jubileum alkalmából Berhidai Piusz OFM tartományfőnök január 31-én ünnepi szentmisét mutatott be a pasaréti Páduai Szent Antal-templomban, majd agapéra gyűltek össze a résztvevők a közösségi házban.
A Testvérkék Ferences Óvoda története némileg szokatlan módon indult, mégis éppen ez a kezdet mutatja meg leginkább, hogyan tud egy közösség a lehető legjobban válaszolni egy hirtelen jött helyzet adta kihívásra: hittel, felelősséggel és hosszú távú elköteleződéssel.
Az óvoda fenntartója kezdetben nem közvetlenül a Ferences Rendtartomány volt, hanem a Pasaréti Ferences Alapítvány. A történet gyökerei azokba az időkbe nyúlnak vissza, amikor a ferencesek visszakapták a Szilfa utcai ingatlant, és annak felújítása napirendre került. Ekkor ugyanis a kerületi önkormányzat kérése az volt, hogy a visszaszolgáltatott épületben kapjon helyet egy gondozási központ és egy óvoda is. Az intézmény létrejötte tehát nem elsősorban belső rendi igényből fakadt, hanem egy külső kezdeményezésre adott válaszként indult el.
A ferences lelkiség és a legkisebbek
A Testvérkék Óvoda egyik legfontosabb sajátossága az, hogy a hitre nevelés szervesen beépül a mindennapokba. A katolikus nevelésen belül különös hangsúlyt kap Szent Ferenc szellemiségének közvetítése a legkisebbek felé. „Az óvodai vallási élet három fő pillér köré szerveződik: minden csoport napirendjében helyet kap egy reggeli áhítat, ahol a gyerekek körben ülve, gyertya és kereszt jelenlétében saját szavaikkal adhatnak hálát, fogalmazhatnak meg kéréseket, közös énekkel zárva az alkalmat. Hetente egyszer játékos hittanfoglalkozáson vesznek részt, emellett pedig szoros kapcsolatot ápolunk a pasaréti plébániával. Lengyel Donát atya rendszeresen kapcsolódik be az óvoda életébe: közös szentmiséken, ünnepi alkalmakon, házszentelésen vagy terményáldáson keresztül” – sorolja Tisch Katalin, az intézmény vezetője.
(…)
Jelenleg négy csoport működik az intézményben. „Az óvoda iránti érdeklődés folyamatosan nagy. Külön öröm, hogy mára felnőtt az a generáció, amely egykor maga is ebbe az intézménybe járt, és sokan közülük ma már szülőként térnek vissza. A pasaréti családok körében és a kerületben is jó hírünk van, sokan ajánlás útján jelentkeznek” – meséli büszkén az óvodavezető.
(…)
Hála az elmúlt három évtized minden kegyelméért
A jeles évforduló alkalmából Berhidai Piusz OFM tartományfőnök mutatott be hálaadó szentmisét a Páduai Szent Antal-templomban január 31-én.
„Ebben a szentmisében – és különösen a mai napon –, a testvérkék óvoda 30. születésnapjára emlékezve adunk hálát az elmúlt évtizedek minden ajándékáért, kegyelméért, izgalmáért és kalandjáért. Mindazért, ami egy óvoda körül megmozgatja az embereket – és ahogyan tapasztaljuk: közösséget is formál. Hálát adunk az óvoda alapítóiért; mindazokért, akik a kezdetekkor és azóta is lehetővé tették, hogy ez a hely működhessen. Köszönetet mondunk minden munkatársért – a jelenlegiekért és a korábbiakért egyaránt –, minden ferences atyáért és testvérért, akik megfordultak az intézményben, és mindenekelőtt hálát adunk az óvodásokért, valamint családjaikért” – köszöntötte az egybegyűlteket Piusz atya.
Prédikációjában felidézte, hogy az ő ferencessége éppen egyidős az óvodával. Harminc éve, amikor növendék volt Pasaréten, hétről hétre részt vett az ovis foglalkozásokon, újratanulva a körjátékokat. „Akkoriban Grácián atya tartotta az ovis miséket, és már akkor is mindig rácsodálkoztam arra, hogy az »ovis lét« önmagában megmutat valamit az evangéliumból. Elég ránézni egy óvodásra – az már egy fél prédikáció. Éppen ezért különösen beszédes, hogy ennek a vasárnapnak a szentleckéje és evangéliuma is arról tanít, hogyan tudjuk befogadni a Jóisten szándékát és szavát: úgy, ha elhisszük, hogy Isten úgy értékel bennünket, ahogyan vagyunk. Nem kell semminek látszani, nem kell magunkra aggatni vagy megszerezni semmit. Lehetünk előtte azok, akinek megteremtett bennünket” – fogalmazott.
(…)
Végül Lengyel Donát atya mesélt egy régi fotójáról, amelyen néhány óvodástársával állnak a színpadon, mert – mint mondta – már akkor is szeretett szerepelni. „De a kép érdekessége, hogy már akkor is körülbelül két fejjel magasabb voltam, mint a többiek” – tette hozzá nevetve.
(…)
A fejek cserélődnek, de a ruha marad
A délután agapéval, beszédekkel és egy rövid előadással folytatódott a Pasaréti Közösségi Házban. A tertományfőnök bevezetésül Grácián atya egy mondatát idézte fel, miszerint „a fejek cserélődnek, de a ruha marad” – utalva ezzel az évek során az óvoda körül megforduló ferences testvérekre.
Mint fogalmazott: az életünkben vannak helyek, intézmények, közösségek, ahol állandóan változnak a szereplők – de valami mégis állandó marad, mégpedig a ferences jelenlét folytonossága. Kiemelte azt is, hogy egy intézmény akkor tud igazán jól működni, ha vannak benne olyan emberek, akik teljes szívvel, lélekkel és elköteleződéssel vannak jelen, és éltetik azt. Ezután külön megköszönte a több évtizedes, kitartó, irgalmas és szakértő jelenlétet Tisch Katalinnak, Binder Klárának és Vódli Erika Franciskának.
(…)
A beszédeket követően, a délután zárásaként egykori óvodások – ma már szülők – adták elő Szent Ferenc és a gubbiói farkas történetét.
A teljes beszámoló IDE kattintva olvasható.
Szöveg: Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Andrei Iv
Videó: Ferences Rendtartomány
Forrás: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
