Korábban szinte lelkesen írtam arról, hogy a hibás kormányzati narratívával szemben, amely szerint a férfi nem a család része, a pandémia hatására a férfiak is helyet kaptak a családban a kormányzati kommunikáció tekintetében. De mint mondani szokták: minden csoda három napig tart és ez sem tartott sokkal tovább.
Már régóta folyik Magyarországon és a teljes nyugaton a harc a kíméletlen demográfiai adatok ellen. A feminista narratívával ellentétben minél több jogot és lehetőséget biztosítanak a nőknek annál kevesebb gyermek születik és a házasodási kedv is csökken minkét nem részéről, de ezzel ellentétben a válások száma növekszik. Már több évtizede bekerült a köztudatba, hogy a válások ha nem is minden esetben de többségében jó üzlet a nőknek. Az sem titok, hogy a politikai vezetők is folyamatosan olyan családtámogatásokat és családjogi törvényeket vezetnek be amely a családok szétesését támogatja azáltal, hogy a válásokkal még jobb anyagi helyzetbe hozza a nőket a férfiak kárára.
A kormány most is egy bővülő és igazán nagyvonalú ajánlattal próbálja ösztönözni a családokat a gyermekvállalásra és a válások számának a növelésére. Kétségtelenül nagy segítséget nyújtanak ezzel a nőknek és lesz is kezdeti pozitív hatása a születésszámra de azért játszunk egy kicsit a lehetséges vagy inkább a várható, sőt előre látható következményekkel is. Nem szeretném elvitatni a támogatások szükségességét és tisztában vagyok azzal is, hogy Magyarország történetében ezek a támogatások kiemelkedőek. Azonban szükségesnek tartom kiemelni a benne rejlő alapvető hibákat is, amiknek akár végzetes következményei is lehetnek a családokra és a jövő generációjára nézve.
Nem tudom és nem is tudhatom kik lehetnek azok a szakértők, akikkel a kormány egyeztet az egyes családtámogatások kapcsán, de azt még laikusként is észreveszem, hogy roppant inkompetensek a témában.
Írom ezt annak tudatában is, hogy gazdasági értelemben véve látom a mögötte lévő kormányzati szándékot, sőt némi túlzással állítva a jó szándékot is.
Mivel több ösztönző támogatás is létezik, és van köztük igazán jó is – amikkel nem szeretnék most foglalkozni – egyet emelnék csak ki a sorból: A nők SZJA mentességét.
Még régebben mikor azzal kezdtek kampányolni, hogy a négy vagy több gyereket szülő nők teljes adómentességet kapnak az asztal alá röhögtem magamat. Azon nők akik szülnek négy vagy akár több gyereket azok elsősorban azért teszik mert nem akarnak dolgozni soha az életben és így az adókedvezmény számukra olyan “nesze semmi fogd meg jól” támogatást jelent. Ezt amúgy jogosnak is tartom a részükről mivel négy gyermekről gondoskodni, ellátni és nevelni őket még egy otthon lévő anya esetében is embert próbáló feladat. Szerintem a jövő generációjának védelme érdekében a négy vagy több gyerek mellett dolgozó anyákat inkább büntetni kellene és nem adómentességet adni nekik vagy még inkább véglegesen kizárni őket a munkaerő piacról és az otthonmaradásukat támogatni. Ez jelenthetne egy valódi családtámogatást és ez lenne közvetlenül a gyermekek érdeke is.
A három gyereket szülő nők esetében se tudok más véleményt megfogalmazni bár tudom, hogy ezen álláspontommal már lényegesen kevesebben értenek egyet.
A kettő gyerek szülő nők teljes SZJA mentességéről persze lehetne vitatkozni. A magam részéről már az egy gyereket szülő nőket sem engedném dolgozni de tudom, hogy sok család anyagilag sem engedheti meg magának az anyák otthon maradását, bármennyire is pozitív hatású a gyermekekre és a család egységére nézve.
De pont az adómentesség és a bölcsődék együttesen jelentenek akkora anyagi terhet a kormánynak, hogy jobb lenne inkább azokat a pénzeket az anyák otthon maradására fordítani. Nem három évre, hanem legalább egy vagy inkább másfél évtizedre.
Persze tisztában vagyok a támogatások gazdasági érdekeivel. Több dolgozó ember kell, mert már így is egyre több vendégmunkást kell behozni, miközben a kormány fizetések helyett inkább újabb és újabb munkahelyeket teremt. Azonban nem szeretném ha bárki félreértene, nem a kormányt akarom kritizálni, sem leváltani, csupán próbálok rávilágítani pár dologra amit nem tartok a magyar emberek és családok érdekének.
Azt is értem, hogy több munkahellyel akarják integrálni a társadalomba a cigányságot, de az bizony nem fog működni addig, amíg jelentős segélyeket kapnak és a törvényszegéseiket enyhébben büntetik, hisz ők arra vannak berendezkedve, hogy élősködjenek a társadalmunkon. Ezt a berendezkedést pedig a rendszerváltás óta minden kormányzat egyre nagyvonalúbban támogatta és támogatja a mostani is. Több mint három évtized hibás integrációs politikáját nem lehet helyrehozni pusztán családtámogatással.
Azt is értem, hogy munka alapú támogatást akarnak adni a családoknak hisz így legalább nem az ingyenélő rétegeket támogatják, hanem a dolgozókat, de sajnos minden éremnek két oldala van.
Már az első oldal sem teljesen hibátlan, de a másik oldal az igazi katasztrófa.
Ezen az oldalon vannak a férfiak, akiket a kormány ismételten kirekeszt a családból, leértékelve a családban betöltött szerepüket, státuszukat.
Ha csak a nő kap kedvezményeket, akkor bizony jelentősen fel fog borulni a családi kasszához való hozzájárulás a nők javára. Ez pedig – ismerve a női ösztönöket és persze magukat a nőket – drasztikusan meg fogja emelni a válások számát, hisz az így „leértékelt” férfiakra a nőknek nincs szükségük, nem tudják tovább férfinak tekinteni és ezért kizárják őket a családból.
Tehát ez a „család támogatás” bármekkora anyagi előnyöket is jelent egy család számára, inkább család rombolónak nevezhető.
Eleinte persze könnyedén fogják a nők kihasználni a férfiakat és több gyereket szülve, elérve a kedvezményeket, eldobni őket, mint egy használt papírzsebkendőt.
Némi késéssel ugyan, de a férfiak is el fognak jutni abba az állapotba, hogy a szexuális együttlétek alatt kínosan ügyeljenek arra, hogy ne tudjon teherbe esni a partnerük, mivel őket a gyermekvállalás halmozottan hátrányosan érinti a nőknek járó és a férfiakat leértékelő támogatás hatására. A családalapítás pedig a férfiak részéről rémálommá fog válni. Házasság után felveszik a támogatásokat, adósságba hajtják magukat, csak, hogy megszerezzék a lakás támogatásokat is, majd a nő szül 2-3 gyereket és kirúgja az értéktelenné vált férfit. Az pedig mehet az utcára, fizetheti a gyerektartást és törlesztheti az adósságait. Mióta létezik a civilizáció, azóta a férfiak tartják fenn a kormányzatokat és ezért nyilvánvaló az is, hogy őket lehet büntetlenül megsarcolni minden egyes intézkedéssel, de ha ezért cserébe csak hátrányokat kapnak, még a maradék kedvük is elmegy az egésztől, és még többen lesznek azok, akik inkább utódok nélkül, magányosan fognak élni.
A jövőre nézve a kifejezetten negatív hatásokkal is illene számolni. A nők által csonkává tett családokban a nőknek többet kell dolgozniuk vagy épp nem tudnak otthon maradni és kevesebb vagy még inkább semmi idejük nem marad a gyermekeikre. Tehát nem tudnak róluk megfelelően gondoskodni, elhanyagolják őket, miközben még az állami oktatási intézmények sem nevelnek csak büntetnek. Gyakorlatilag a gyerekek baráti köre és a szerencse fogja meghatározni, hogy milyen ember lesz belőlük vagy épp mire fogják vinni az életben. Még férfiként sem tartom elfogadhatónak, ha nincs időm a gyermekeimre, akkor sem, hogy tudom, az én munkavégzésem általi távolmaradásom egyben a család anyagi biztonságát jelenti.
Bennem ez két kérdést is felvet. Azok a nők, akik ráunva a férfira, elválnak tőle, ezt miért nem látják előre? Ha egy nőnek nem marad ideje a gyermekeire akkor minek is szül gyereket vagy még inkább: minek szüljön?
Rövid távon, kettő vagy három évig borítékolható a születendő gyermekek számának növekedése, így akár sikeresnek is nevezhető a támogatás. Azonban hosszú távon a családalapítási kedv és a születések számának drasztikus csökkenése várható, miközben a széteső családok száma nőni fog.
Nem tudom, hogy hány évnek vagy évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy vezető politikusok végre megértsék, hogy a férfiak is a családhoz tartoznak, és az ő ösztönzésük nélkül nem lesz, nem lehet gyerek. Az együtt élő párok esetében a férfiak családon belüli státuszának emelése és támogatása nélkül nem lehet tartós eredményeket elérni a születések számának növekedésében. A nők sem akarnak úgy gyereket szülni, hogy közben nem érzik azt, hogy van kire támaszkodniuk, de ha a kormány értéktelenné teszi a férfiakat a nők szemében, akkor nem tudom mit várnak hosszú távon, de több gyereket ne várjanak. Nagyon jó, hogy a kormány igyekszik támogatni a családokat, ám ha azt a támogatást nem maga a család kapja, hanem annak egy tagja, vagy még rosszabb esetben a család nő tagja, akkor bizony az inkább nevezhető család züllesztésnek.
Ha a kormány a családokat akarja támogatni akkor támogassa a családokat, még meg is köszönjük neki. De azon támogatások, amelyek felértékelik a nők családon belüli helyzetét miközben leértékelik a nőket anyából puszta szülővé és ezzel egyidejűleg leértékeli a férfiak családon belüli helyzetét vagy még inkább magányos férfivá teszi őket, egy család érdekét sem szolgálja, bármekkora anyagi előnyökkel is jár.
A magam részéről kifejezetten pozitívnak tartom a családtámogatások széles körét és emelkedő anyagi értékét, de ismét azt érzem, hogy átgondolatlanul “mindegy mit, és hogyan, csak adjunk” alapon vezetik be a támogatásokat. Ha pedig tévednék és tudatosan felejtik el, hogy a családokban ott vannak a férfiak is, akkor azt kell mondanom a kormány férfiúi nagy mértékű inkompetenciával rendelkeznek vagy olyan naivitással, ami azt feltételezi: még sosem volt dolguk nővel.
Nem állítom, hogy minden nő “megszabadul” a férfitól ha az kevesebbet keres, de a feminista agymosás hatására a nők zöme a családon belüli hatalom forrásának tekinti az anyagiakat amivel ők maguk verik szét azt a családot és családi egységet amit nekik kellene összetartaniuk és erősíteniük.
Értem, sőt értékelem is azt a politikát, hogy a család egyenlő a gyerekkel, de ha a férfiakat leértékelik, nem lesz család és család nélkül nem lesz több gyerek. Egy nemrégiben férfivá vált fiatalember apjaként azt látom, hogy az intézkedések hatására a nők szemében a férfiak lassan már csak interaktív szexuális játékszerekké válnak, akiknek a státusza egyszerű “bankautomatává” változik ha véletlenül becsúszik egy gyerek, vagy akkora balekok, hogy rá lehet venni őket a házasságra.
Határozottan azt látom, hogy Magyarország kormánya nem családpolitikát folytat, hanem nőpolitikát, aminek költségeit a férfiakkal akarja megfizettetni, miközben még ki is közösíti őket a családokból. Mi kell még ahhoz, hogy a vezetőink észrevegyék a házasodási kedv csökkenésének és a válások számának növekedésének az okait és hatását a gyermekvállalásra?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
