Iskolakezdés = reggeli dugók? Nem muszáj így lennie! Kuklis Katalin2025. 09. 01., h – 19:27
Beköszöntött a szeptember, vele együtt pedig a jól ismert reggeli káosz az iskolák környékén. A gyerekeket szállító autók kígyózó sora, a türelmetlen dudálások és a kapkodva kiszálló nebulók mindennapos látványt nyújtanak ilyenkor. De vajon tényleg csak az autó lehet a megoldás?
Van élet az autó mellett is!
Ha közel van az iskola, miért ne próbálnánk meg gyalog? Egy jó kis reggeli séta nemcsak egészséges, de beszélgetésre is ad alkalmat.A bicikli is szuper választás, főleg, ha van biztonságos útvonal. Ne feledjük a sisakot!A nagyobbaknak a tömegközlekedés szabadságot ad, és önállóságra nevel.És ott van a „sétabusz”: több szülő összefog, és felváltva kíséri el a gyerekeket. Ez közösségi élmény is!
Apró trükkök, nagy különbségek
Ha mégis kocsival kell menni, érdemes pár utcával arrébb leparkolni, és onnan besétálni. Így nemcsak a forgalmat csökkentjük, de a gyereknek is jut egy kis mozgás reggel. Plusz: kalkuláljunk néhány extra percet, hogy ne idegeskedéssel induljon a nap.
Az iskolakezdés mindig kicsit zűrös, de ha rugalmasan gondolkodunk a közlekedésről, mindenkinek könnyebb és biztonságosabb lesz a reggel.
Kapcsolódó cikkünk
A mobiltelefon mára a diákok mindennapjainak szerves része. Egy eszköz, amellyel bármit meg lehet keresni, bárkit el lehet érni – de közben képes teljesen szétzilálni a figyelmet. Vajon van helye az iskolában? És ha igen, milyen feltételekkel?
Korábbi cikkünket a témában olvassa el itt.
Mi szól mellette?
Az okostelefon azonnali hozzáférést ad a tudás világhálójához. Egy szótár, egy tudományos videó vagy akár egy digitális tananyag pár érintésnyire van. Sok tanár szerint, ha jól használjuk, a telefon a „21. századi füzet” lehet.
Emellett a szülők is biztonságban tudhatják gyermekeiket: bármikor felhívhatják őket, és a diák is gyorsan segítséget kérhet baj esetén. Nem elhanyagolható, hogy a technológiai készségek fejlesztése már most a jövő munkaerőpiacára készíti fel a gyerekeket.
És mi ellene?
A telefon a figyelem egyik legnagyobb ellensége. Egy üzenet, egy TikTok-videó, és oda a koncentráció. Kutatások kimutatták, hogy a túlzott használat ronthatja a tanulmányi eredményeket, különösen a gyengébb diákoknál.
A mobil továbbá kaput nyit az online zaklatás felé, és fokozhatja a szorongást. Egyre gyakrabban beszélnek a „nomofóbiáról”, vagyis a telefon nélküli élet miatti félelemről.
Mi vált be a gyakorlatban?
Sok iskola egyszerű megoldást választ: a diákoknak a tanóra elején le kell adniuk készüléküket egy „mobilhotelbe”. Másutt digitális alkalmazásokkal oldják meg, hogy tanítás alatt le legyen tiltva a közösségi média, de vészhelyzetben elérhető maradjon a hívás és az SMS.
Nemzetközi példák is akadnak bőven: Franciaországban 15 éves kor alatt teljes a tiltás, Brazíliában pedig 4–17 éves korig nem vihetik be a gyerekek a telefont az iskolába. Az Egyesült Államokban egyre több állam vezet be szigorú korlátozásokat – New York például 2025-től „csengőtől csengőig” tiltotta a telefonokat.
Hol a középút?
A teljes tiltás működhet, de kockázatos: a gyerekek lázadást élhetnek meg, a szülők pedig aggódhatnak az elérhetőség miatt. A kompromisszumos megoldás talán az, ha a telefon szünetekben engedélyezett, órán viszont elzárva marad.
Ehhez kapcsolódik a digitális nevelés is: a diákokat nem csak a telefon használatától kell korlátozni, hanem meg is kell tanítani őket arra, hogyan élhetnek vele felelősen. Mert végső soron a mobiltelefon nem maga a probléma – hanem az, hogyan használjuk.
Kapcsolódó cikkünk
Több európai országban – mint például Magyarországon, Franciaországban, Nagy-Britanniában – már korlátozták az iskolákban a mobiltelefonok alkalmazását. Szlovákiában január 1-én lép életbe a törvény, amely főként az alsó tagozaton szabályozza az okostelefonok használatát. Vajon az utóbbi időben miért vált égetővé a kérdés, és mi indokolja a tiltásokat? Dr. Szűts Zoltán médiakutatóval beszélgettünk.
Mióta használunk digitális eszközöket az oktatásban?
Nagyjából a kilencvenes évektől kezdődően beszélhetünk digitális pedagógiáról. Azokban az időkben jelent meg a világháló, a számítógép pedig kezdett beépülni az otthonokba, munkahelyekre, az iskolába. Már nem idegen elemként tekintettünk rá, nem féltünk tőle – bár ellenzők is voltak. Akkoriban sokan értekeztek arról, hogy az egér kattogása, a képernyő villogása mindenfajta értelmiségi munkát megakadályoz, és lehetetlenné teszi a tanulási folyamatot. Azóta a digitális eszközök, online platformok és adatbázisok kínálata hatalmasra duzzadt. A digitális pedagógia célja pedig ezen eszközök és tartalmak hatékony beépítése a tanítás menetébe.
Mire gondol?
Több olyan stratégia van, amelyet az osztályteremben alkalmazhatunk. Például a tükrözött osztályterem módszere: a diákok videók és leegyszerűsített multimediális tartalmak segítségével otthon elsajátítják az elméletet, az órán pedig feldolgozzák a tananyagot az oktatóval. Ami jól hangzik, de azért ez nem ilyen egyszerű. A módszer működtetéséhez a diákok részéről szükség van önszabályozásra és belső motivációra, a tanár részéről pedig arra, hogy a számonkérés hatékony legyen. A felsőoktatásban ez a módszer effektívebben használható, mint az általános vagy középiskolákban, a fiatalabb korosztály ugyanis könnyen elveszik vagy elcsábul az online térben.
A digitális pedagógia része az is, ha a gyerek a mesterséges intelligenciával íratja meg a fogalmazást?
Igen, abszolút.
Én a ChatGPT-t alapvetően nem tartom ördögtől valónak, de nem mindegy, hogyan használjuk.
Ha a tanulók ellenőrzés nélkül átveszik, amit a chatbot ajánl, és nem ellenőrzik, hiteles-e vagy sem, akkor nem értelmesen használják a mesterséges intelligenciát, csak kipipálják a feladatot. Ilyen esetben könnyen felfedezhetők az MI jelei a szövegben: nincsenek helyesírási hibák, túlzottan strukturált a szöveg, nem a diák korának vagy szóhasználatának megfelelő az írás, és így tovább. Másrészt itt is más a végeredmény, ha a diák több szempontot adott a chatbotnak a feladat elvégzésére – ez esetben biztosan nem tudjuk megállapítani, hogy a mesterséges intelligencia írta-e a szöveget, vagy a diák maga.
Vagyis hatékonyan használta a mesterséges intelligenciát…
Így van, s ezáltal már ő is fejlődött, mert megtanulta a szoftvert a célnak megfelelően alkalmazni. De ha arra használom a mesterséges intelligenciát, hogy ehető gombát találjak az erdőben, miközben semmi ismeretem nincs a gombákról, az végzetes következményekkel is járhat.
Dr. Szűts Zoltán (1976, Nagybecskerek) az online média és digitális pedagógia kutatója és szakértője. Magyar, angol és szerb nyelven oktat. Tanított a koreai Hankuk Egyetemen, jelenleg az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja. Könyvei: A világháló metaforái (Osiris, 2013), Online (Wolters Kluwer, 2018), A digitális pedagógia elmélete (Akadémiai Kiadó, 2020).
Az iskolai mobilhasználat is veszélyekkel jár?
A digitalizáció kreatívan bomlasztó technológia: ha nem figyelünk, nagy károkat okozhat. S ez különösen igaz az okostelefon esetében. Ugyanaz az eszköz, amely meggyorsítja az információ átadásának idejét, amely elnavigál bennünket egyik helyről a másikra, amelynek segítségével ebédet rendelünk, vagy épp vonatjegyet vásárolunk, a tanóra közben teljesen elragadhatja a diákok figyelmét. Ilyenkor bármilyen tehetséges előadói képességekkel rendelkezhet a tanár, akkor sem fognak rá figyelni. Mert bár egy-egy felvillanó értesítés a mobil képernyőjén csak rövid időre vonja el a diák tekintetét, egy ilyen kizökkentés után 20 percre van szüksége ahhoz, hogy újra összpontosítani tudjon a feladataira.
Egyetért azzal az állítással, hogy az okostelefon olyan, mint a drog?
Ha rosszul használjuk, akkor kialakulhat függőség. Az emberi agyban ugyanis dopamin szabadul fel, amikor értesítés jön a telefonunkra. Az idősebbek is ismerik ezt az érzést, harminc évvel ezelőtt is örültünk annak, ha levél volt a postaládában – feltéve, ha nem befizetni való számla volt az. Az alkohol is ilyen, szabályozni kell a fogyasztását. Ha az ember a családi ebédnél nem áll meg egy-két pohárnál, akkor nem ünnep, hanem tragédia lesz belőle. Ha viszont meg tudjuk tartani a mértéket, akkor a telefon a hasznunkra válhat. De ha csak tíz percig is feleslegesen használtuk, ártalmas lehet.
Mikor érdemes korlátozni a gyerekek iskolai mobilhasználatát?
Ha a pedagógus úgy érzi, hogy az osztállyal már nem tud dolgozni, nem figyelnek rá, csökken az oktatás eredményessége. Amikor minden második mondata arról szól, hogy legyenek szívesek eltenni a telefont. Amikor azt látjuk, hogy van valami, ami vetélkedik a gyerekek figyelméért, holott nekik a tananyagra és a feladatra kellene összpontosítaniuk. De fontos hangsúlyozni, hogy nem minden esetben az okostelefon a hibás. Nagyon sok múlik a tanár személyiségén, oktatási módszerein is. A tanár is lehet influenszer.
Hogyan? Többségük nem ismeri jól a digitális platformokat, technikai trükköket…
Én az influenszerséget úgy értem, hogy legyen példamutató. A technológiai használatban valószínűleg nem tud élen járni, a tudatos eszközhasználatban viszont igen. Mutassa meg nekik, hogyan lehet az eszközt használni – ez nagy belső motivációt és sok szakmai továbbképzést is feltételez.
Csökkenhet az iskolai zaklatások száma, ha kitiltják a mobilokat az iskolából?
Ezzel kapcsolatban a felnőttek világából hozok példát: az én környezetemben is van olyan ember, aki durva, számonkérő e-maileket ír, de telefonálás közben már kedvesebben kommunikál, személyesen pedig akár kávéra is meghív. Mintha a durvaság benne volna ezekben a rendszerekben. A technológia nyújtotta „arctalanság” és az esetleges frusztráció könnyen zaklatássá fajulhat. A tanár pedig sok esetben nem is veszi észre, hogy melyik diák a zaklatás célpontja – legfeljebb hangulatváltozást vagy stressz-szint-emelkedést észlelhet.
Szlovákiában a szülők 23 százaléka vásárol telefont iskolakezdő gyermekének.
Lehet tiltással eredményt elérni?
Az a baj, hogy ezt most tiltásnak nevezzük – és a rendelkezéseknek természetesen van tiltás jellegük –, de a korlátozás alapvetően a célnak megfelelő használatot jelenti. Ha a tanár képes az iskolai feladatokat úgy megtervezni, hogy a diák a pedagógiai céloknak megfelelően használja az okostelefont, akkor ennek nincs akadálya.
Az iskolának be kellene vonnia a diákokat a mobilhasználat korlátozásának kérdésébe?
Mindig érdemes bevonni a diákokat az őket érintő témákba, de csak addig a mértékig, amíg ez egészséges. Számomra ijesztő lehetőség, hogy a diák határozza meg, mi történjen a tanintézményben.
Az iskola nem szolgáltatás, a diák nem ügyfél.
Meg kell hallgatni őket, a párbeszédet el kell indítani, de az oktatási folyamat irányítója mindig a tanár. A cél az, hogy a diák érezze jól magát az iskolában úgy, hogy közben a szükséges tudást és kompetenciákat is megszerzi. A sikerekért és így a tudásért is meg kell küzdeni. Sajnos már nagyon távol kerültünk ettől a felfogástól, de szerencsére kezdünk visszatalálni.
Az egyetemen is érdemes korlátozásokban gondolkodni?
Néha olyan apróságon múlik a hatékony munka, hogy tanszékvezetőként megengedem-e, hogy csetcsoportokon keresztül kommunikáljon a tanár a hallgatókkal, vagy azért vannak-e a konzultációs órák, hogy a diák jöjjön be személyesen. Minél több technológia vesz minket körül, annál több problémával szembesülünk. Holott a technológiát úgy kellene tervezni és használni, hogy megkönnyítse az életünket.
Lehet az iskolában eredményt elérni, ha otthon a szülők nem korlátozzák a gyerek mobilhasználatát?
Hihetetlenül nehéz bármit is tenni. Sok szülő bébiszitterként használja a digitális eszközöket: amíg a gyereket lefoglalja a képernyő, addig a szülő pihenhet vagy éppen dolgozhat. Ma a babakocsik hetven százaléka úgy készül, hogy telefont vagy tabletet lehet pattintani rá. Ez félelmetes! Az is nagy kérdés, hogy a szülő szolgáltatást vár-e el a tanártól, vagy megbízik benne, és hagyja végezni a munkáját. Van olyan óvoda, ahol a szülők összegyűjtöttek pénzt egy közös telefonra, és elvárták, hogy ezen keresztül a pedagógus időnként mutassa meg a szülőknek, mit csinál a gyerek. Ilyen esetekben nem lehet a gyereket vagy a tanárt hibáztatni…
Ha kitiltják az okostelefonokat az órákról, akkor a tudáshoz is lassabban férnek majd hozzá a diákok?
Ha egy gyorsan és ingyen elérhető villanyszerelőt ajánlanak nekünk, valószínűleg gyanakodni kezdünk, és félő, hogy nem járnánk jól vele. Akkor miért éppen a tudást keressük gyorsan és ingyen?
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. szeptember 17-i számában jelent meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
