A férjezett nő jelentésű „asszony” nagyon régi magyar szó. A középkori szövegekben különféle írásképpel jelenik meg. Az 1192-1195 között írt Halotti Beszédben „ahszin”, az 1046-os I. András király korabeli Imákban „aззunt. A Halotti Beszédben az „achszin” kevésbé hasonlít a mai „asszony” szóra, mint 150 évvel korábbi Imák „aззun” szava.
„sent maria assunt” (I. András király korabeli imák)[1] „szen achszin mariat” (Halotti beszéd és könyörgés)[2] A nyelvészek az „akszin/achszin” szót tartják régebbinek, azaz ősmagyarnak, az „azzon/asszony”-t meg ó-magyarnak[3], ám elfogadják az 1524-1527 között írt prédikáció- és legendagyűjtemény, az Érdy-kódex szóhasználatát. Gellért püspök vette észre, hogy a magyarok rendkívül tisztelnek egy nőalakot, akit csak hívtak volt „asszonynak, és a liturgiában összekapcsolta Szűz Mária nevével: „Krisztus anyjának tulajdon neve a magyarok nemzetségében ki nem mondatik, hanem csak mondatik asszonynak…; tanácsának intéséből akoron kele fel, hogy az zyz Mariat az Magyarorszagban boldog azzonnak awagy ez wylágank nagy azzonyanak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegen orzagot bodog azzon orzaganak newezee.”[4]
Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságoskönyve (kb. 1465, Festetics-kódex –hu.wikipedia.org) X-XI. században magyar földön bizonyíthatóan asszony, az asszony, ám az eredetét illetően a nyelvészek véleménye megoszlik: Az „asszony”, annyi, mint az any vagy anyázó, anyzó, (=leányzó), esetleg a magyar asszony a HB. achsin szava alapján összetétel lenne az akka+zen vagy hasonló szavakból.[5]A magyarba az iráni, közelebbről alán *axsīn (=úrnő, fejedelemasszony) kerülhetett át a VIII. század körül…, [és az] axszīn > axszun > asszony fejlődésen ment át… A kifejezés eleinte magas rangú nők sajátja volt, ám később már csak nőt, férjezett asszonyt jelentett.[6] (Az axsīn szó előtt ott a feltételezést, következtetést jelentő * jel!).Révai Miklós[7] a HB-ben előforduló achszin nyomán úgy vélekedik, hogy az a héber issa módosítványa[8];Jászay Pál[9] az aszik igéből származtatja, azon föltevéssel, hogy az asszony korosabb s mintegy aszásnak, fogyásnak indult nőt jelent…[10].Ez utóbbi megállapítás az Ószövetséget sejteti: A körülmetélés után az Úr így szólt Ábrahámhoz: „A feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked.”[11] Ábrahám és Sárai jót nevetett az Úr szaván, hiszen az asszony rég túl volt azon a koron, hogy áldott állapotba kerüljön.
Sára előzi Hágárt és a fiát Ismaelt (XIV. sz., Ems-i Rudolf Világkrónikája, Bohemia /Csehország – christiancentury.org) Az Ószövetség számos nevéhez hasonlóan a Sárai/Száraj, a magyarul érthető beszélő név az aszott, száraz „szár”-ra vezethető vissza, amely már nem hozhat új hajtást, nem hordhat ki magzatot. Ábrahám agg asszonya addig volt Szárai, amíg száraz, vagyis a kora miatt meddő volt. Az Úr foganóképessé tette, amit új neve a Sára, jobban mondva Sáró[12] is kifejez. A magyar nyelvből kikopott, elavult „sáró” szó származékai a tájnyelvben még fel-felbukkannak. „Sárló, mondják a kancalóról…, midőn nemi párosodásra ingereltetik”[13]. Baranyában a „sárlani a’ kanca hágatásra ingerlődik”[14]. „Gyöke a hígat jelentó „sár”, mert az említett ösztön némi híg folyással jelentkezik, mint a tehénnél, melyről azt mondják, folyat.”[15] Ábrahám feleségének a fogantatás előtt tisztulása lehetett, hiszen enélkül aligha fogant volna meg, ezért kaphatta az Úrtól a tisztulására utaló Sára nevet.Eszerint az „asszony” szó az aszik-ból való származtatása nem állja meg a helyét, hiszen ellenkezik a „nő”, az „asszony” fő hivatásával, hogy új sarjat, gyermeket hozzon a világra. Ha a természettől erre képtelen, akkor a magyar nyelv megkülönböztető jelzővel illeti: öregasszony, vénasszony.A magyar asszony szó eredete túlmutat a Biblián, visszanyúlik a sumir korba. A régiségben e szó vonalas írás jele pontosan olyan, mint ahogy a gyermekek a női genitália jelét firkálják a falra:
Az ékjel-szótárakban mind a vonalas, mind az ékjel jelentése megvan, de a latin betűs átírása „ki tudja miért?”, hiányzik.Ezért a jelet szószerkezetként kell felfogni, s elemeire bontva megkísérelni a megfejtést. Ha az elemeire bontott jelek (szószerkezet) együttes jelentése ugyanazt a jelentést adja, mint a szótári jel, akkor helyes az értelmezés, illetve a megfejtés.
Gyermekét szoptató un. madárfejű nőalak (Kr. e. 4000 körül, Uruk, Sumer, Ubaid kor – hartfird-hwo.com)
Az „asszony” jelentésű sumir vonalas jel és a babiloni-asszír ékjel 3-3 önálló jelentésű jelből áll:
Összeolvasva a három ékjel a megtermékenyítés pillanatára, a Teremtő legcsodálatosabb misztériumára utal, midőn „Isten leszáll az anyaméh[be]”, vagyis a hím ivarsejt megtermékenyíti a petesejtet, kifejlődik belőle a magzat, s megszületik Isten képmása, az ember. Isteni tudás rejlik az asszony szavunkban, akkor is, ha már nem érezzük ki belőle.A sumir nyelv segítségével újra felfedhető a magyar anyanyelvünkben rejtező, rég elfeledett égi, isteni tudás.
Gyermekét szoptató anya (1973, Lészped, Moldva, Románia, Magyar Néprajzi Lexikon –mek oszk.hu)
[1] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matróna, Győr, 2006, 62-63. pp. .
[2] Pray-kódex – hu.wikipedia.org
[3] wikiszotár.hu
[4] Érdy Kódex, I-II., MTA, Bp. 1876. 654. b. Marg. L. 15.
[5] CF, I. köt, asszony címszó, 201. p.
[6] Magyar etimológiai szótár asszony címszó –
[7] Révai Miklós (1750-1807), magyar nyelvész
[8] CF asszony címszó
[9] Jászay Pál (1809-1852), magyar történész, oklevélkutató
[10] CF. asszony címszó
[11] Szent Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000, Teremtés, 17.15-16.,27. p.
[12] A héber nyelvből hiányzik az „o” hang, ezért lett a Sáró-ból Sára.
[13] CF, V. köt. sárló címszó, 719. p.
[14] Magyar tájszótár, Kiadta a’ Magyar Tudós Társaság, Budán, 1838, sárlani címszó, 325.p. .
[15] CF. V. köt. sárlik címszó, 719. p.
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
