Iránban a június 13. óta tartó bombázások miatt állandó félelemben élnek az emberek, a lakosság nagy része számára nincsenek elérhető óvóhelyek. Izraelben a Caritas Jerusalem minden tevékenységét felfüggesztette a konfliktus súlyosbodása miatt, amely most már Teheránra is kiterjedt. Növekszik a civil társadalom tehetetlensége egy olyan konfliktussal szemben, amely mára már globális méretűvé nőtt.
Iránban péntek óta folyamatosak a bombázások, éjszaka nem tudnak az emberek aludni. Félelemmel, rettegéssel telve zárkóznak be otthonaikba. A lakosság nagy része számára nincsenek elérhető óvóhelyek, ahová az izraeli erők légitámadása esetén menekülhetne. Csak abban reménykednek, hogy a helyzet előbb-utóbb enyhül – mondta a SIR-nek Teheránból egy névtelenséget kérő forrás.
Izraelben „a Caritas Jerusalem összes munkatársa péntek reggel óta felfüggesztette minden tevékenységét, mind Gázában, mind Palesztina többi részén” – mondta az AgenSIR hírügynökségnek Danilo Feliciangeli, a közel-keleti és észak-afrikai szervezet vezetője, aki Libanonból tért haza, ahol a Közel-Kelet, Észak-Afrika és Afrika szarva összes karitászszervezetének találkozóját tartották. „Sajnos Gázával megszakadt a kommunikáció, nincs hírünk róluk – folytatja. – A Caritas Jerusalem csak annyit közölt, hogy a helyzet tovább romlott: az izraeli támadások veszélye után most új front nyílt Iránban. Tehát kétszeres a veszélye annak, hogy rakéták hullanak ránk. Ez egy olyan helyzet, amelyben nem lehet azt mondani, hogy valaki nyerni fog, valaki veszíteni fog, vagy valami pozitív változás fog bekövetkezni. A legnyilvánvalóbb érzés a rettegés, a fáradtság, túl a fájdalmon, amelyet másfél éve megélnek.
Marco Pagniello, az olasz Caritas igazgatója úgy véli, hogy „a helyzet nagyon bonyolult: a világ egyensúlya újra felborul, és mindez a Közel-Keleten keresztül történik, amely mindig is tűzfészek volt, ahol nem sikerült létrehozni a stabil együttélést sem a vallások, sem a különböző érdekek között”. Az a legnehezebb, hogy „ismét a fegyverekre bízták a határok, de főleg a szerepek újrarajzolását. A fegyver azonban olyan hatalom, amely halált hoz. Ismét hangsúlyozom: a háború mindenki számára vereség.
Pagniello szerint ebben a nehéz történelmi pillanatban – amellett, hogy imádkozunk – meg kell próbálni megérteni a helyzetet geopolitikai szempontból: „Miért ajánlkozik egy államfő közvetítőnek? Miért fogadja el egy másik? Miért utasítja el egy harmadik? Meg kell értenünk ezeket a mechanizmusokat, hogy aztán megpróbálhassunk új politikákat kialakítani országainkban. Úgy gondolom, hogy ma nagy nehézséget jelent ez számunkra:
A 55 ezer gázai halott után már iráni áldozatok is vannak, június 16-án 224-ről adtak hírt. „Ferenc pápa ismert szavai a darabokban zajló világháborúról ma már nyilvánvalóak – kommentálja az olasz Caritas igazgatója. – Mi nincs még meg egy világháborúhoz? Az atombomba? Vagy hogy országaink közvetlenül részt vegyenek benne? Valójában már benne vagyunk. Ami történik, még az európai országokban elkövetett, kisebb terrorcselekményeknek látszó merényletek is, mélységesen rossz közérzetről tanúskodnak.
A civil társadalom és a közvélemény szempontjából – jegyzi meg Don Pagniello – „ma tehetetlenséget tapasztalunk. Nagyon furcsa az egész: egyrészt a telekommunikációs eszközökön keresztül tudjuk, hogy valami súlyos dolog történik, másrészt a mindennapok mozdulatlannak tűnnek, mintha minden normális lenne”. Talán – mondja – „Egyházként is túlságosan háttérbe szorítottuk a békére nevelés témáját”.
Forrás és fotó: AgenSIR
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
