Ipolyszalkán petícióval tiltakoznak a határzár meghosszabbítása ellen Vataščin Péter2025. 05. 13., k – 20:26 Ipolyszalka/Helemba/Ipolydamásd |
A petícióban a község és az érintett határ menti térség lakosai kérelemmel fordulnak a belügyminisztériumhoz, hogy a száj- és körömfájás miatt elrendelt határzár meghosszabbítását mihamarabb oldják fel. Értelmetlen és a mindennapokat bénító, elhamarkodott lépésnek tartják a kormány intézkedését.
Aláírásgyűjtésbe kezdett Ipolyszalka annak érdekében, hogy a belügyminisztérium mihamarabb oldja fel azt a kishatárforgalmi határzárat, amit egészen július 7-ig hosszabbított meg a kormány a legutóbbi vonatkozó rendeletében.
Mint azt az Új Szónak Cagala Szilvia, Ipolyszalka polgármestere elmondta, a határzár meghosszabbítását öncélúnak, indokolatlannak és értelmetlennek tartják a helybeliek, a szomszéd letkésiek, de a régió más településein élő lakosok is.
Ez megint egy tipikus »rólunk, de nélkülünk« döntés, amit több száz kilométerre tőlünk hoztak meg olyanok, akiknek fogalmuk sincs, hol és miként élünk mi, mik a lehetőségeink, igényeink, gondjaink. Mert igaz ugyan, hogy biciklin és gyalog most is átkelhetünk Letkésre, Magyarországra, ill. ilyen módon a túloldaliak is átjöhetnek hozzánk, ám például a távolabbi munkahelyekre, iskolákba járók életét további két hónapra keserítették meg, hiszen az emberek pótmegoldásokra kényszerülnek
– mondja a polgármester.
Itt járvány se volt
„Nonszensz olyan helyeken meghosszabbítani a határzárat, ahol nem is volt járvány, és ahol az állattartók szerint még a határban járva is nagyobb a kockázata annak, hogy a vadon élő állatoktól hurcolják be a faluba a fertőzést, mintsem hogy a hídon keresztül érkező és átmenő forgalom révén jusson be a vírus. Az állattartók itt arra panaszkodnak, hogy kevés a fertőtlenítőszer, nehéz hozzájutni. Pedig a szalkaiak türelmesek voltak eddig, bő egy hónappal a járvány lecsengése után is betartották a szabályokat, most is betartják, még arra sem panaszkodnak, hogy a hídnál és a környékén megnőtt az ötletszerűen parkolók száma. De további két hónappra és indoklás nélkül, az érintett községek kései és sokszor hiányos értesítésével ilyen döntést hozni méltatlan, megalázó, egyben alibistának tűnő lépés“ – mondja Cagala Szilvia.
A petícióban azt írják, hogy nem csak a munkába járó ingázóknak okoz komoly gondot az értelmetlen hosszabbítás, de arról is, hogy van, aki emiatt 90 kilométeres kerülőútra kényszerül, naponta.
Ez anyagi és időveszteség, ami érzékenyen érinti az amúgy sem jólétben lubickoló környéket. Igaz ugyan, hogy az ipolytölgyesi Mono-Ipolyfabric cégben dolgozó szlovákiai embereket műszakos busz viszi a munka végeztével a letkési hídvégig, ott átsétálnak Ipolyszalkára, és onnan ismét busz viszi őket haza, de nem minden munkaadó esetében szervezték meg ezt így.
Cagala Szilviának például tudomása van olyan személyről, aki csak Ipolyságon keresztül tud eljutni a túloldali munkahelyére, illetve olyan magyarországi munkavállalóról is, aki bár az ipolyszalkai hídvégig eljutna ugyan, de Párkányba, aztán a Mária Valéria hídon keresztül az esztergomi munkahelyére már nem, ezért inkább betegállományba vonult.
Többen úgy oldják meg a kényszerhelyzetet, hogy autóval leparkolnak a híd egyik felén, és egy másik kocsival folytatják az útjukat a híd túloldalán. Csakhogy ezt miért vesszük magától értetődőnek? Nincs mindenki olyan anyagi és egyéb helyzetben, hogy ezt megtehesse
– teszi hozzá a polgármester.
Miféle eljárás ez?
Dudek Henrietta ipolyszalkai lakos arról beszélt lapunknak, hogy a meghosszabbított határzár az ő családjuk életét is megkeseríti.
A gyerekemmel terápiára kéne járnunk Ipolydamásdra, illetve a véreredményekért Vámosmikolára. Most átmehetek ugyan a hídon gyalog és kerékpáron, de ez egy beteg kisgyerekkel nem igazán jó, sőt semmilyen megoldás, főképp azért, mert rendszeres alkalmakról beszélünk. Ráadásul nem mi vagyunk az egyedüliek, akik Szalkán lehetetlen helyzetbe kerültek emiatt. Más ügyekben is gyakran utazunk a túloldalra, de ezt most innen, ill. az Ipolydamásd és Helemba közti hídon keresztül sem tehetjük meg. Indoklást, észérveket a hosszabbítás kapcsán még nem halottam, ez önkényes, buta korlátozás
– véli Henrietta. Ők természetesen aláírták már a petíciót.
Kapcsolódó cikkünk Hollóháza/Eszkáros/Kéked/Kenyhec |
A ragadós száj- és körömfájás terjedésének megállításával indokolt határzár meghosszabbítása óriási felháborodást keltett a szlovák-magyar határvonal magyar oldalán élő szlovák állampolgárok körében. A kormány által július 7-ig meghosszabbított határzár a Kassához közeli magyarországi települések többségét is érinti, ami miatt az onnan ingázó, többségében szlovák állampolgársággal rendelkezők hatalmas kerülőkre vagy egyedi megoldások alkalmazására kényszerülnek.
A kormány szerdai ülésén született döntés értelmében a Magyarországgal és Ausztriával közös határvonalon a száj- és körömfájás miatt ideiglenesen újra bevezetett ellenőrzéseket egészen július 7-ig meghosszabbították. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a határátkelőhelyek egy részét továbbra is zárva tartják, amelyik pedig nyitva van, ott ellenőrző és fertőtlenítő kapukon keresztül lehet átkelni.
A határokon bevezetett korlátozások május 7-én éjfélkor jártak volna le, de végül két hónappal meghosszabbították azokat. A belügyminisztérium ezt azzal indokolta, hogy továbbra is fennáll a ragadós száj- és körömfájás terjedésének veszélye.
Kapcsolódó cikkünk
Úttorlaszok zárják le a határokat ideiglenesen a száj- és körömfájás fékezésének érdekében Kassa környékén. A határzár miatt a magyar oldalon élő szlovák állampolgároknak naponta több tucat kilométert kell kerülniük autóval, de vannak, akik inkább gyalogosan kelnek át, hogy rövidítsék az utat.
A kassai rendőrparancsnokság közleménye szerint a Kassához közeli határokon, történetesen a Kenyhec–Abaújvár, Abaújnádasd (Trstené nad Hornádom)–Kéked, illetve az Eszkáros (Skároš)–Hollóháza közötti határátkelőhelyeken jelenleg tilos az átjárás autóval.
A betonfalakkal lezárt utakon és azok mentén senki sem kelhet át gépjárművel
– írta a rendőrség. Ettől függetlenül a gyalogosok és a kerékpárosok problémamentesen átkelhetnek az egyik oldalról a másikra. Ezt a napokkal ezelőtt jóváhagyott, a kormányhivatal honlapján közzétett határozatban is leszögezik, mely szerint a határzár legalább május 8-ig marad életben.
A Schengeni határellenőrzési kódex szerint az ellenőrzések ideiglenes visszaállítása Szlovákia belső határain legfeljebb egy hónapig tarthat, de meghosszabbítható három hónapra
– olvasható a dokumentumban.
Gyalog kelnek át
Az érintett magyar településeken rengeteg szlovák állampolgár él, legtöbbjük pedig napi szinten ingázik a két ország között (sokan munkába járnak, sokan pedig a gyerekeket hordják iskolába). A határzár miatt viszont most autóval napi szinten több tíz kilométert kell kerülniük.
Autóval legközelebb a Tornyosnémeti és Miglécnémeti közötti, dezinfekciós ponttal felszerelt határátkelőhelyen mehetnek át, vagy a nagyjából ötven kilométeres távolságban található Sátoraljaújhely és Újhely (Slovenské Nové Mesto) közötti határon. Mivel a rendelet csak a gépjárművel közlekedőket korlátozza, a két autóval rendelkező ingázok nagy része sajátos, ámbár teljes mértékben törvényes keretek között oldja a problémát.
Az egyik autót a szlovák oldalon hagyjuk, a másikat pedig a magyaron, s ezzel nem csak időt, de naponta legalább 40 kilométert is megspórolunk.
– nyilatkozta lapunknak egy neve elhallgatását kérő, Magyarországon élő szlovák állampolgár. Hozzátette, a helyiek nem igazán látják értelmét az intézkedésnek:
„A negyven kilométerrel arrébb, a hozzánk képest sokkal forgalmasabb sátoraljaújhelyi átkelőn egy autót sem fertőtlenítenek, bárki jöhet-mehet mindkét irányba. A hozzánk közeli kishatárokon, ahol egyébként is csak az itt élők kelnek át személyautókkal, torlaszokkal zárták el az utat. A rendőröket is sajnálom, mert nekik kell ellenkezniük a felháborodott lakosokkal, pedig a szerencsétlenek semmiről sem tehetnek, csak a fentről érkező parancsokat teljesítik.“
A Mihalyi (Michaľany)–Alsóregmec, Nagytárkány–Zemplénagárd, Nagygéres–Nagyrozvágy, Bodrogszerdahely–Karos és Domica–Aggtelek, Miglécnémeti–Tornyosnémeti (I/17 és R4-es utak), Buzita–Bűtös, Bódvavendégi (Hosťovce)–Tornanádaska, Perbenyik–Lácacséke, illetve a Nagykövesd–Pácin határátkelőket még annak ellenére sem sorolták be a lezárt átkelők listájára, hogy legtöbbjük szinte ugyanolyan mértékű forgalomnak van kitéve, mint például a Kassához közeliek.
A rendőrség arra kéri a járművezetőket, hogy tartsák tiszteletben az érvényben lévő közlekedési táblákat és korlátozásokat.
Ezen intézkedések betartásával hozzájárulunk a közlekedési komplikációk elkerüléséhez, és egyúttal a fertőző betegség terjedésének megakadályozásához
– zárta a rendőrség.
Kapcsolódó cikkünk Kassa/Hidasnémeti |
Ahogy a Pozsonyhoz közeli Rajkán, úgy a Kassához közeli magyarországi falvakban is rohamosan emelkedik az szlovák polgárok száma. Míg a mindennapi élet a külhoniak számára viszonylag gondtalan, a váratlanul fellépő egészségügyi problémák esetében nem mindegy, hogy hol éri őket a baj. Míg az alapvető elsősegélynyújtás a szlovákok számára is biztosított, vannak esetek, amikor egy életmentő beavatkozás miatt mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk.
Évekkel ezelőtt még én sem hittem volna, hogy valamikor személyes okokból is ezzel a témával fogok foglakozni, de amióta jómagam is a határ magyar oldaláról ingázok “haza”, családom jelene és jövője kapcsán egyre több ilyen kérdés foglalkoztat. Mivel a közvetlen környezetemben számtalan olyan ember él, aki napi rendszerességgel ingázik a két ország között, úgy gondoltam, érdemes megkérdezni őket, hogyan látják a költözéssel járó hátrányokat.
Összesen tíz, az államhatár közelében (elsősorban Gönc vonzáskörzetében – a szerk. megj.) élő családot szólítottam meg. A megkérdezettek többsége úgy véli (Abaújváron és Tornyosnémetiben élők), ha hirtelen fellépő egészségügyi problémájuk adódik és lehetőségük van rá, elősorban a kassai közkórházak valamelyikébe rohannának, esetleg mentőt hívnának. Csak nagyon súlyos esetben szeretnék magukat a magyar orvosokra bízni.
Öt éve lakunk itt, eddig szerencsére egyszer sem volt szükség erre. Bízom benne, hogy ez így marad
– mondta az egyik Abaújváron élő, eredetileg Kassáról származó fiatalember.
Akad azonban két család, akiket az áltagnál jobban foglalkoztat az egészségügyi ellátás kérdése. Eebben az esetben gyermekes szülőkről van szó.
„Évekkel ezelőtt vettünk házat Hidasnémetiben, ahol jelenleg férjemmel és két gyerekünkkel élünk. Míg a férjem többnyire otthonról dolgozik, én és a gyerekek napi szinten bejárunk Kassára. Úgy gondolom, hogy egy külföldön is érvényes utazásbiztosítás vagy életbiztosítás szükség esetén sokat segíthet, nem beszélve arról, hogy egy-egy családtag éves bebiztosítása nem egy eget rengető összeg” – közölte lapunkkal Hajdu Judit.
Van, amit nem térítenek
A hazai egészségügyben dolgozó Szabó Dóra, aki családjával szintén a Kassától nagyjából fél órányi autóútra található Hidasnémetiben él, nagy becsben tartja az általános biztosító kötelességein felül teljesítő, extra biztosításokat. Férje nagyjából egy évvel ezelőtt súlyos balesetet szenvedett, így a mentők mellett végül egy mentőhelikoptert is kénytelen voltak a helyszínre riasztani.
„A férjem egy hétköznapi baleset során olyan fejsérülést szenvedett, hogy azonnali életmentő beavatkozásra szorult. A mentősök időben érkeztek, majd Miskolcra szállították, ahol napokig ápolták, mielőtt Kassára szállították. Míg a mentősök kiérkezését, a kórházba szállítást, valamint kezelést a szlovák biztosító teljes mértékben fedezte, a Miskolcról Kassára történtő átszállítást, nagyjából 800 eurót, nekünk kellett kifizetni. Ha lett volna külön életbiztosítása, akkor ezt az összeget megspórolhattuk volna, de igazából ez nem lényeges, mert azzal fizettünk, ami a legdrágább: a férjem végül belehalt a sérüléseibe. Nekem már van ilyen biztosításom, de bízom benne, hogy nem kell majd érvényesítenem” – mondta lapunknak Szabó Dóra.
A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az esetek túlnyomó többségében külföldön, történetesen Magyarországon, nem ütközhetünk nagy gondba. Ez természetesen csak akkor érvényes, ha az érintett Szlovákiában, esetleg más európai országban alkalmazottként dolgozik, a munkáltatója pedig fizeti a kötelező biztosítását. Ugyanez érvényes a vállalkozókra is: amíg fizetik a szükséges járulékokat (egészségügyi biztosítás és szociális biztosítás), addig az egészségügyi ellátás Szlovákiában és más európai országban is biztosított számukra.
A biztosítók kötelessége
Annak ellenére, hogy a gyakorlat pozitív képet fest, a biztonság kedvéért a Szlovákiában működő biztosítók véleményét is kikértük. Az Union-t, az Általános Egészségbiztosító (VZP), valamint a Dôvera is válaszolt a kérdéseinkre. Bár a témában nagy valószínűséggel a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium alá tartozó Egészségügyért Felelős Államtitkárság is érintett, a minisztérium részéről felmerült technikai akadályok miatt nem tudtuk kikérni a véleményüket.
A három szlovák egészségbiztosítótól kapott válaszokból azonban egyértelmű, ha egy Magyarországon letelepedett szlovák állampolgárnak alapvető vizsgálatokra, esetleg gyors ellátásra lenne szüksége, akkor elég felmutatni az Európa-szerte érvényes egészségbiztosítási kártyát.
„Abban az esetben, ha a szóban forgó egészségbiztosító kártyát (EHIC) vagy a helyettesítő igazolást a külföldi egészségügyi szolgáltató nem fogadta el, esetleg az egészségügyi ellátásért bárkinek fizetnie kellett, kérvényezheti, hogy a saját biztosítója megtérítse az ellátás költségeit” – közölte lapunkkal Kristína Baluchová, az Union szóvivője.
Nem mindent fizetnek
Bár az esetek többségében valószínűleg mindent lefed a sérült személy kötelező egészségbiztosítása, Matej Štepiansky, a Dôvera biztosító szóvivője szerint vannak olyan speciális esetek, amikor az egyes európai tagállamokban történt balesetek során keletkezett költségek úgynevezett önrészét a páciensnek saját zsebből kell kifizetnie.
Minden országban van úgynevezett önrész. A levonások vagy önrészek elkerülhetők az orvosi költségekre kötött kereskedelmi utasbiztosítással. Ha azonban az érintett a sürgősségi ellátás időpontjában nem rendelkezik érvényes európai egészségbiztosítási kártyával vagy azt helyettesítő igazolással, akkor a külföldi szolgáltatónak készpénzben kell fizetnie a kezelésért. A Szlovákiába való visszatérése után azonban kérheti a költségtérítést az egészségügyi biztosítótól
– mondta a Dôvera szóvivője.
A feljebb említetteket a VZP kommunikációs osztálya is megerősítette.
Nehézkes hétköznapok
Mivel a határmenti, magyarországi településeken évről évre egyre több szlovák állampolgár vásárol ingatlant – akár hétvégi kiruccanások, akár hosszú távú ott élés céljából -, a kisebb határátkelőhelyek kétirányú lezárása ezrek életét nehezíti meg. A dél-szlovákiai vonalon több mint 15 kisebb határátkelőhelyet zártak le, Kassa vonzáskörzetében legalább három átkelőnél torlaszolták le az utat több tonnás betonakadályok kihelyezésével.
Évek óta itt élünk, itt vettünk házat, itt alakítjuk az életünket, de ettől függetlenül a gyerekek a szlovák oldalon járnak iskolába, és mi is Kassán dolgozunk. Mivel a férjem furgonnal jár munkába, ő most napi szinten egy közel 50 kilométeres extra kerülőútra kényszerül, a gyerekeket pedig úgy hordjuk be a szomszédos szlovák településre, hogy az egyik autónkkal Hollóházáról elmegyünk a határig, ott leparkoljuk, majd a másikkal juttatom el őket az iskola épületéhez. Bármennyire is nehéz most az élet a határzár miatt, semmiért sem költöznénk el innen. Az itteni magyarok nagyon kedvesek, a környezet gyönyörű, és minden olyan nyugodt
– közölte lapunkkal Dáša Nagyová kétgyermekes anyuka.
Az egész határzár egy agyrém, hiszen míg itt és a két legközelebbi kisebb átkelőn lezárták az utat, néhány kilométerrel arrébb, Tornyosnémeti és Miglécnémeti között egy személyautót sem ellenőriznek, sőt, a fertőtlenítést is csak ott végzik, ahol teherautók járnak. Ennek az egész cirkusznak semmi értelme, az egész csak az emberek életét nehezíti meg
– nyilatkozta lapunknak egy neve elhallgatását kérő férfi, aki szintén Kassáról költözött ki a szomszédos Hollóházára.
Levelet írnak
A helyi lakosok egy petíció indításán gondolkodnak, hogy felhívják a kormány figyelmét a problémára.
Ezek a határátkelőhelyek utakon vannak, amelyeken egyébként sem közlekedhetnek teherautók. Ha a politikusok használnák az eszüket, akkor megnyitnák őket, és úgy, mint az óvintézkedés legelején, rendőröket állítanának oda, hogy ha kell, akkor ellenőrizzék az arra járókat. Ez senkit sem zavarna, az itt élőknek pedig nem kellene óriási kerülőket tenniük
– mondta Tarnay Béla, aki magyar állampolgárként jár dolgozni a szlovák oldalon található Kenyhecre.
A határzár meghosszabbítása nemcsak Kassa vonzáskörzetében, hanem a nyugatabbra található települések lakosai körében is nagy port kavart. Orosz Örs Nyitra megyei képviselő, a Magyar Szövetség tagja szerint a határzár meghosszabbítása azért is felháborító sokak számára, mert Szlovákiában már több mint egy hónapja nem regisztráltak újabb gócpontot, Magyarországon pedig három hete nincs új eset.
Határzárral megállítani csak azt lehet, ami a határ túloldalán jelen van, márpedig Medvétől keletre, a határ magyarországi oldalán, és máshol sem regisztrálták a betegséget. A kishatárok lezárásával a kormány látszatintézkedéseket folytat, hiszen a fotelből ülve a határlezárás komoly intézkedésnek tűnik. Pozsonyból könnyű lezárni a határokat, mert Pozsonyból nem látszódnak az Ipoly-mente, Gömör és Bodrogköz problémái. Ha látszódnak is, nem érdekli őket, feláldozhatónak gondolják az itteni emberek érdekeit
– közölte lapunkkal Orosz Örs, hozzátéve az érintett lakosok nevében a Magyar Szövetség hamarosan egy hivatalos levélben is felszólítja a kormányt a határzárak megszüntetésére.
Arra fogjuk kérni a kormányt, hogy legalább a szalkai, az eszkárosi és az aggteleki határátkelőket tegyék újra járhatóvá
– zárta Orosz Örs.
Az orvosnak biztosítottak autót
Az Ipolydamásd és Helemba közti hidat is lezárták, de a helyzet miatt itt is találunk mindkét oldalon rendszeresen parkoló autókat.
Izrael Gergely helembai polgármester azt mondja, hogy a községből körülbelül 15 embert érint a faramuci állapot, ám annak van most igazán gondja, aki a túloldalról, Ipolydamásdról és környékéről jár munkába, például Esztergomba, mert ők sehol sem tudnak átkelni a folyón. Ergo csak úgy, hogy elautóznak a damásdi hídvégig, átgyalogolnak és aztán egy másik autóval, vagy busszal utaznak Párkányba, onnan pedig a hídon keresztül a túloldalra.
Rományik Ferenc, Ipolydamásd polgármestere szintén azt erősítette meg az Új Szónak, hogy inkább ők, a magyarországi oldal vannak nagyobb pácban, mégpedig pontosan ilyen okok miatt. De az ellenkező irányból is akad gubanc.
„Például egy esztergomi orvos jár ki naponta hozzánk, illetve Márianosztrára és Zebegénybe. Viszont csak úgy tudja ellátni az itteni betegeket, hogy Párkányt érintve elautózik Helembára, ott leteszi a kocsit, átballag a hídon, aztán beül a kistérségi társaságunk által biztosított szolgálati autóba, és továbbhajt a rendelési helyekre. Ő ráadásul a márianosztrai fegyház orvosa is“ – taglalja Rományik Ferenc.
Semmiképp sem szeretnék járványügyi dolgokba belekontárkodni, miként államközi kapcsolatokat sem tisztem minősíteni, ugyanakkor a további két hónapos korlátozást én sem tartom szerencsésnek. Azt sem igazán értem, hogy miért szüntették meg a hidunkon a fertőtlenítő vályús, tűzoltók biztosította autós, motoros átkelést
– mondja Rományik polgármester.
Cagala Szilvia, ipolyszalkai polgármester a petíció kapcsán azt is közölte, hogy május 20-ig lehet aláírni az íveket, ill. jó lenne, ha minél többen csatlakoznának a kezdeményezéshez. Már csak azért is, hogy a minisztériumban is észrevegyék, milyen gondokat tudnak okozni vidéken egy-egy átgondolatlan intézkedéssel, melyet ráadásul az érintettek tudnak meg legutoljára, hiányosan. Persze, gyalog és biciklin mindkét híd járható, ám a határzár összes egyéb következménye többek szerint is inkább az „oldd meg magad” kategóriájába sorolható. A kérdés az, hogy meddig még?
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
