2022. augusztus 13-án immár tizenkilencedik alkalommal szervezték meg az Ipoly-napot.
A Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre által életre hívott esemény az ipolysági csónakkikötőben kezdődött, ahol koszorúk jelképes elhelyezésével az Ipoly folyót köszöntötték. A megjelentek ezután a 2021-ben teljes felújításon átesett Pongrácz Lajos Közösségi Házba vonultak át; ez adott otthont a helytörténeti témájú előadásoknak.
Az egykor állatorvosként tevékenykedő helytörténész, Márton István a 2021 októberében megjelent kötetét, Az ipolysági Hollywoodot mutatta be.
Az Ipolyság városának támogatásával megjelent kétnyelvű könyvet olvasva egyszerre ismerhetjük meg a filmgyártás történelmének egy-egy mozzanatát és az 1947-től datálható önálló szlovákiai filmkészítés legfontosabb történéseit; de a szerző kitér az Árvai Nyolcasnak (Oravská osmička) nevezett fesztiválra, továbbá beleláthatunk az amatőr filmkészítők korlátolt műszaki lehetőségeibe is. Mindezen túl (s talán ez a leglényegesebb) megismerhetjük az Ipolysági Filmklub tevékenységét az Agyonak nevezett Gustáv Adolf munkásságán keresztül, aki 1950-ben alorvosi állást foglalt el a városi kórház belgyógyászati osztályán. Ő volt az, aki a helyi kórházi szakszervezeten belül megalapította az Amatőr Filmezők Körét.
Kiss László helytörténész, orvostörténész a Hont megyei Állatvédelmi Egyesület 1909-es megalakulásának körülményeit részletezte, majd értekezett a szervezett állatvédelem kezdeteiről, az első országos állatvédő egylet Herman Ottó kezdeményezte 1883-as létrejöttéről, továbbá idézett Chernel István ornitológus 1909. december 8-i ipolysági beszédéből is.
Az Ipoly menti témákról szóló konferencia következő előadója Batizi Zoltán régész volt, aki Dél-Hont, illetve az Ipoly-torkolat középkori hajósairól, valamint kivívott bíráskodási és vámmentességi előnyükről is beszélt:
1346-ban I. Lajos király kiemelte Helemba, Szob és Letkés települések szolganépét az ispánok joghatósága alól, és elrendelte, hogy az ellenük támasztott panaszokat elébe vagy megbízottjai elébe kell terjeszteni. (…) 1355-ben Lajos király az említett három település sajkásainak vámmentésséget biztosított a Duna Pozsonytól Szalánkeménig húzódó szakaszán. (…) 1416-ban Zsigmond király, majd később Mátyás és II. Ulászló is megerősítette I. Lajos okiratát a helyi hajósok jogaira vonatkozóan.”
Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria igazgatója két évforduló (a Honti Múzeum 1902-es alapítása és az 1992-es újraalapítás) kapcsán elevenítette fel a helyi történelem egy-egy fontos eseményét. Mint mondta, az intézmény létrejötte nagyon céltudatos és koncepciózus munka eredménye volt, s a megye akkori társadalma művelt részének teljes spektruma részt vett benne. Az alapítás előzményeiként megnevezte a Hont Megyei Régészeti Társaság 1836-os létrejöttét, illetve a régió néhány fontosabb eseményét, így a Nemzetközi Őstörténeti Kongresszus 1876-ban tartott rendezvényét, az 1887-es Ipolyi Arnold-emlékünnepséget és a Magyar Történelmi Társulat 1896-os ipolysági vándorgyűlését. Pálinkás méltatta Pongrácz Elemért is, aki a Hont Vármegyei Múzeum Egyesület vezetőjeként kezdeményezte a múzeum megalapítását és megnyitását, amelyre 1902-ben a megyeháza épületében került sor.
Az 1920-ban jóváhagyott 126-os számú törvény értelmében az év végén Hont vármegye megszűnt, s a múzeum anyaga Selmecbányára került. Ipolyságon ezután időnként felmerült a múzeum újraalapításának gondolata, amelyre 1992-ig kellett várni. A Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria jelenleg, az alapítás 120., az újraalapítás 30. évfordulóján három alkalmazottal, hét állandó kiállítással rendelkezik. 12 361 gyűjteményes tárgyat tartunk nyilván”
– tette hozzá a múzeumigazgató.
Az előadássorozat utolsó előadójaként Kapusta Krisztina kapott szót, aki a város északi részén található ortodox zsidótemető történetéről és az ott zajló kutatásairól számolt be. Szó esett a kohanitákról és a lévitákról, a helyi zsidók temetkezési szokásairól, a sírokon fellelhető feliratokról, motívumokról, szimbólumokról.
Ipolyságon az ortodox hitközség 1876-ban alakult Berczeller Márton kezdeményezésére. Innentől kezdve 34 éven át a homoki városrészben található temetőt használták, a status quo hitközséggel közösen. Az ortodox temetőbe 1910 és 1945 között temetkeztek”
– fogalmazta meg Kapusta Krisztina, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem hallgatója.
Az Ipolyság Város Önkormányzata támogatásával megvalósult rendezvény közös ebéddel és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
