Vannak a kézenfekvőbbtől eltérő jelei is a koronavírussal összefüggő, vagy sok esetben össze nem függő lezárások káros hatásainak. Olyanok, amelyek majd csak később jelentkeznek, amelyek elsősorban a társadalom mentális állapotára, tűrőképességére lesznek hatással. Én azt gondolom, ilyen elsőre talán aprónak tűnő, de annál intőbb jelet tapasztalhattunk most.
 |
A járványügyi korlátozásokat megelégelő, a koronavírus miatt Ausztriában állástalanná vált szakács ellen emeltek vádat Zalában, miután rendőrök és TEK-esek lelövésével fenyegetőzött – tájékoztatta a Zala Megyei Főügyészség szóvivője szerdán az MTI-t, a részletekről itt lehet olvasni.
Nem, nyilván nem akarok belőle hőst faragni, azt sem mondom, hogy ez a követendő példa, de nyilván most jön az érem másik oldala.
Ami pedig nem más, hogy bizony nem jó irányba tartanak a folyamatok, és számítani kell arra, hogy meg fognak szaporodni világszerte és itthon is az ehhez hasonló történések. Tartja a mondás, a bizonytalan rossz is jobb és könnyebben elviselhető, mint a bizonytalanság. Márpedig most az van a köbön, a „még két hetek” világában élünk, a társadalom hiszékenysége egyre fogy, s ezzel párhuzamosan a türelme is.
Gyakorlatilag az ígéreteknek már semmi hitele, ezért valószínűleg ez a férfi is úgy látja, ez „akár a végtelenségig” is elmehet, ezért szakadt el nála a cérna – egyelőre még szerencsére csak verbálisan. De mi van akkor, ha ez a folyamat nem áll meg itt? Mi van akkor, ha valakinél tényleg annyira elsötétül minden, hogy minden mindegy alapon a tettek mezejére is lép, és tragédia történik? Akkor ki vállalja a felelősséget?
Súlyos kérdések.
Ideje lenne ezekkel a kérdésekkel és érdemben foglalkozni, mert a tömeg és a vele összefüggő jelenségek, s erre bizonyíték a világtörténelem, olyan, mint egy lejtőn lefelé tartó vonat. Lassan indul el ugyan, de ha egyre gyorsul, akkor hiába a fékezés, nem áll meg egyik pillanatról a másikra, exponenciálisan gyorsul és gyorsul, mígnem be nem csapódik valamibe, vagy éppen a szakadékba száguld. De megállítani az elején lehet, nem pedig akkor, mikor már kényszerpályán mozog – egy bizonyos sebességhatár felett.
Most még azon a ponton vagyunk, hogy meg lehet állítani, de ha azt túlhaladjuk, beláthatatlanok lesznek a következmények. Vajon tudják ezt a döntéshozók? Ha igen, mi a cél? Kérdések és kérdések, válaszok nélkül – így látja a magyar társadalom. Pedig nemhogy válaszokat kell adnunk, de megoldásokat is, ha úgy tetszik, a társadalom mélyébe begyűrűző, éveken át kiható problémahalmazra nekünk kell kifejleszteni a „vakcinát”.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
