Titkos ajtó az erdő mélyén, mely egy fába vezet? Ráadásul élő fában emberi építmény? Nem, nem Tolkien valamelyik középföldi fantáziavilágában létezik csak, hanem a Garam mentén is dívott egykoron. Az úgynevezett Fakastély a 19. században Zselíz egyik legattraktívabb nevezetességei közé tartozott, melyet egy több száz éves kocsányos tölgy odvában alakítottak ki.
A különleges természeti képződményt ugyanerre az időszakra – a 18–19. századra – datálják, de misztikus legendák szerint már korábban is létezhetett, és maga Mátyás király is megfordult itt börzsönyi vadászatai során. Ha ő nem is, de a világhírű bécsi zeneszerző, Franz Schubert minden bizonnyal járt itt az 1818-as és 1824-es féléves itteni tartózkodásai idején, amikor az Esterházy család gyermekei zeneoktatójaként került ide.
Ezen a helyen állított az Állami Erdészet és a zólyomi Erdészeti Múzeum egy információs emléktáblát. Az úgynevezett Jelentős Erdészeti Helyszín (VLM) megjelöléssel olyan természetvédelmi vagy történelmi erdészeti helyeket titulálnak, melyek valamilyen szempontból unikálisak. A zselízi tölgymatuzsálem minden kétséget kizáróan ilyen volt. Ezért érdemelte ki az 58. ilyen megjelölést. Kidőléséig, 1932. május 29-ig a Magyar Királyság egyik legkülönlegesebb fájának számított, amit Kaán Károly, korábbi erdészeti szakember, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja az ország 3 legfontosabb fája közé sorolt be.
A fa korát 1861-ben 600 évesre becsülték. A törzs kerülete 1,1 méteres magasságban 830 cm, átmérője 265 cm volt. Magassága 25 méter volt, koronája pedig tekintélyes, 50 méteres szélességet ért el. A korabeli szakirodalomban azt is lehetett olvasni, hogy akár tizenketten (sőt egyes források 18-at írnak) is befértek, de a fotók alapján ez is nehezen hihető. A lényegen viszont mit sem változat.
A Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai monográfiasorozat 1903-ban megjelent Bars vármegye című kötete így írja le: „Zseliz határában egy feltűnő természeti nevezetességet találunk s ez amaz óriási ős tölgyfa, mely fakastélynak is neveztetik. Ezen ősrégi tölgy (quercus pedunculata) Zseliztől ½ órányira, a Garamon túli nagyberki erdőrészlet szélén áll. Kora körülbelül 600 évre tehető s bár már sokat szenvedett, még mindig dús lombozatot s nagy életerőt mutat. Törzsöke, melynek kerülete (3 ½ lábnyi magasságban) 26 láb és 4 hüvelyk, belül üres. Átmérője a föld szinénél 7 láb 7 hüvelyk. Ezen tölgy belső üregét az Eszterházy-család régebben szobává alakította át; középen kerek asztal és ülőpadok állottak. Az asztal romjai s a szobafestés nyomai még ma is láthatók; a padokon 18 ember kényelmesen elférhetett. Most már csak ide tévedt utasok, vadászok és pásztorok használják néha menhelyül az idő viszontagságai ellen.”
A szóban forgó helyszín a Garam-hídon áthaladva kelet felé a Hosszúlánc dűlő szélén, a nagyberki erdőrésznél található (GPS: 48.03695069, 18.69658328) nem messze Árok- és Mária-majoroktól. A mesés helyiséghez hozzáférése a mindenkori grófi családnak és az erdőkerülőnek volt, ebből kifolyólag főként a grófi család, valamint a főúri vadászatok résztvevői használták. A reteszes tölgyfaajtón kívül ablaknyílása is volt.
Pusztulására 1932. május 29-én került sor, amikor egy vihar során kidőlt. Az akkori grófnő, Coudenhove (szül. Breunner) Ernestina nem engedte, hogy szétfűrészeljék, mivel elgondolása szerint még a maradványai is érdekesnek számíthatnak. Két évvel később viszont ismeretlen okokból mégis leégett a fa, egyes vélemények szerint szándékos gyújtogatás áldozata lett, emléke azonban a mai napig elevenen él a helyiek és a környékbeliek körében.
A mesebeli hely varázsa sokakat megihletett. Az elsüllyedt kastély legendája című novellámba is beépítettem a témát.
A kezdeményezésnek a fent leírtak miatt is nagyon örülök, mégis kicsit keserű szájízzel vettem részt az avatáson. Maga a ceremónia igényes volt. Valóban megadták a módját, hiszen tiszteletét tette Ján Marhefka, az Állami Erdőgazdaság vezérigazgatója is. Volt vadászkürt-játék, Schubert-dalok operaénekesnő előadásában (Zuzana Halková, Besztercebányai Művészeti Akadémia), illetve díszes köszöntők sora. Sőt egy színész Kaán Károlyt is megtestesítette rövid bemutatójában. Illetve helyi alapiskolásokkal új tölgy is kiültetésre került a tábla mellé, ami ugyancsak méltányolandó.
Hogy a Nagykanizsán született, korábbi MTA-s tudós nevét Karolra módosították, és hogy egy árva szó sem hangzott el az avató ünnepségen magyarul, már annyira meg sem lepett, de hogy egy turisztikai emléktáblát, ami jórészt magyar emlékeket jelöl, csak szlovákul (és kivonatolva, kisebb betűvel angolul) helyeztek ki, az elszomorít. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, de bíztam benne, hátha meglepetést okoznak.
Éppen ezért Kepka Márk képviselőkollégámmal, illetve 7 tagú, többségi képviselőcsoportunkkal elhatároztuk, hogy megszerkesztjük tisztességesen 4 nyelven (szlovák, magyar, angol, német), és a filléres habszivacstábla kivitelezést felajánljuk a kezdeményezőknek.
A múltunk és az állítók által is sokat emlegetett Kaán Károly emléke megérdemli, hogy tisztességesen emlékezzünk rájuk. Főleg ha azt szeretnénk, hogy turisztikai célokat is szolgáljon…
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
