1849. augusztus 13-án a világosi vár alatti szőlősi mezőn a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr vezette feldunai magyar hadsereg megadta magát Rüdiger orosz lovassági tábornoknak.
Az orosz sereg vezetője már 1849 júliusának közepén felszólította Görgeit, hogy közölje feltételeit, amelyek mellett hajlandó véget vetni az egyenlőtlen küzdelemnek. Görgei az orosz küldötteket a magyar kormányhoz utasította, amely válaszában ismertette az ország sérelmeit, feltételül szabta az 1848-as alkotmány szavatolását, s ezen az alapon szövetséget ajánlott az oroszoknak.
Paszkevics, akinek I. Miklós cár minden politikai tárgyalást megtiltott, a küldötteket nem fogadta, s annyit üzent Görgeinek, hogy ha fegyverletételről kíván tárgyalni, forduljon uralkodójának megbízottjához.
A kormány augusztus 10-én Görgei javaslatára még egy utolsó, elkeseredett lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy felajánlja a koronát egy orosz nagyhercegnek. Kossuth és Görgei aznapi, utolsó találkozóján a tábornok közölte: ha Temesvárnál a magyarok győznek, egyesíti a sereget és megtámadja az osztrákokat, vereség esetén leteszi a fegyvert.
Szkicsák-Klinovszky István: A világosi fegyverletétel
Másnap, miután ismertté vált, hogy a honvédsereg döntő vereséget szenvedett, Görgei közölte, hogy a fegyverletételhez politikai és katonai teljhatalomra lesz szüksége. Némi alkudozás után Kossuth és a kormány – Szemere Bertalan miniszterelnök kivételével – lemondott, s a teljhatalmat a tábornokra ruházta át.
Időközben a túlerővel szemben reménytelen helyzetbe került a feldunai hadsereg (29 889 fő, 9839 lóval, 144 löveggel): utánpótlásuk gyakorlatilag megszűnt, a gyalogságnak puskánként mindössze másfél lőszere maradt. Görgei Magyarország teljhatalmú vezetőjeként ebben a helyzetben a kisebbik rosszat, és a kevésbé megalázót választva augusztus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt.
Haynau és Paszkevics a csatatéren
„A háború nem vala cél, csak eszköz a haza megmentésére… én leteszem a fegyvert, hogy békés polgártársaimat, kiket ezentúl megvédeni gyönge vagyok, mentsem meg legalább a háború iszonyaitól” – írta az orosz tábornoknak, levelében azt is jelezte: bízik a cár nagylelkűségében.
A fegyverletételről nem egyedül Görgei, hanem a nyolcvan tagú haditanács döntött, a szabadságharc harmincezer magyar katona szomorú, de fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.
A közvélemény e cselekedetéért indokolatlanul árulónak bélyegezte, holott Görgei azt remélte: mivel Aradon és Világosnál minden felelősséget magára vállalt, a győztesek csak őt végzik majd ki. Az oroszok azonban presztízskérdést csináltak abból, hogy a magát nekik megadó Görgei életét megkíméljék, így a tábornokot „csak” Klagenfurtba internálták, míg 13 társa Aradon mártírhalált halt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
