Stand Watie, a cseroki indiánok egyik, vitatott megítélésű vezetője a kormányzati nyomás hatására „lemondott” ősei földjéről, menekülnie kellett népének haragja elől, családja számos tagjának haláláért később ő állt bosszút. A polgárháborúban a déliek oldalán küzdött a polgárháborúban, miközben nem egyszer az indián törzsek be nem hódoló tagjait terrorizálta. De vajon miként vált a cseroki a Konföderáció tábornokává? Miért harcolt a testvérháborúban oly hevesen az indiánok ellen?
A 19. század igen nehéz éveket tartogatott a fiatal amerikai államalakulatnak, de talán még véresebbet az őslakosainak. Ezekben az időkben egyre többször fordult elő, hogy elűzték őket földjeikről, áttelepítették lakosaikat más vidékekre, egyes esetekben pedig tömegesen mészárolták le az indián törzsek tagjait. A túlélésük érdekében sokszor kompromisszumot kellett kötniük az egyre erősebbé váló és földrajzilag is egyre messzebbre elérő washingtoni kormányzattal, ami pedig további tüskéket növesztett az őslakosok szívében, írta a history.com.
Választaniuk kellett a túlélés és az olyan szerződések között, amelyek idegen földre telepítették át őket. Ám az ahhoz hasonló témákban sem maradhattak kívülállók, mint a rabszolgaság intézménye. Ez utóbbi azért is érinthette az indiánokat, ugyanis néhány bennszülött maga is rabszolgatartó volt. Miután kitört az amerikai testvérharc, állást kellett foglalniuk a fehér ember háborújában is.
A cseroki származású Stand Watie végül a Dél mellett tette le a voksát.
Főszereplőnk cseroki apától, valamint egy cseroki és európai ősökkel is rendelkező anyától született 1806-ban Georgia állam területén. A Degataga nevet kapta, amely annyit tesz: „állhatatos”.
Apja, Oo-wa-tie után a David Uwatie nevet nyerte el a herrnhuti testvérgyülekezet (lutheránus, pietista szabadegyház) által elvégzett keresztségben. Később atyja az Isaac S. Uwatie nevet ragasztotta rá, felnőttként pedig kombinálta az indián megszólítást a kereszténnyel: a cseroki kifejezés angol megfelelőjét tette vezetékneve elé, amelyből eldobta az „u” betűt.
Egy missziós iskolában angolt tanult, később pedig már bátyjának segédkezett a Cherokee Phoenix nevű törzsi újság szerkesztésében. 21 éves volt, amikor apja gazdag ültetvényessé vált, földjeiken számos afroamerikai rabszolga dolgozott.
Miután 1829-ben aranyat fedeztek fel Georgia állam cserokik által lakott területén, aranyásó kalandorok ezrei lepték el a vidéket. Az angolszász telepesek idővel egyre nagyobb nyomást helyeztek az őslakosokra, akiket nyugatabbra akartak terelni, hogy ne akadályozzák a feltárásokat. A Kongresszus végül 1830-ban fogadta el az indiánok a Mississippi folyón túlra történő átköltöztetését előirányzó törvényt. Georgia állam két évvel később ratifikálta a cikkelyt, annak ellenére, hogy a passzus ellenkezett a korábban elfogadott szövetségi elvekkel.
A cserokik maguk is két pártra szakadtak. A zömük John Ross törzsfőnököt támogatta, aki ragaszkodott az ősi földhöz, ezért pedig akár a harcot is vállalta volna. Watie azok közé tartozott, akik meghajoltak a kormányzat akarata előtt, és az elköltözés mellett tették le a voksukat, mivel úgy vélték, csak ily módon tudják megőrizni népük megmaradt autonómiáját. Ő maga is aláírta az 1835-ös szerződést (The Treaty of New Echota), amely Oklahoma állam területén jelölt ki számukra új otthont.
A Trail of Tears (könnyek ösvénye) nevű szakaszon 1830 és 1850 között megközelítőleg 100 ezer indiánnak kellett elhagynia otthonát és nyugat felé menetelnie
Watie 1837-ben indult meg nyugat felé, és a Honey Creek mellett telepedett le. Több ezer társa azonban sohasem érte el új lakóhelyét. Az előbb említett többség a szerződést érvénytelennek kiáltotta ki, Ross pedig egyenesen Washingtonhoz fordult a jogorvoslatért. Küzdelmüket nem koronázta siker, a következő évben az amerikai milícia erőszakkal kezdte meg a cseroki törzs kilakoltatását. Becslések szerint a később a „könnyek ösvényének” nevezett útszakaszon 15 ezer indián kezdte meg a hosszú utat. A vándorlás során legalább négyezren haltak meg – köztük a törzsfőnök felesége is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
