Huszonhétezer halott – ennyi áldozatot szedett a világ második legvéresebb háborúja 2016-ban. Hasonló statisztikával szembesülvén az európai ember hajlamos reflexből valamelyik közel-keleti, délkelet-ázsiai, esetleg afrikai tűzfészekre gondolni, hiszen az itteni médiából főleg efféle hírek harsognak. Ön szerint melyik konfliktusról, melyik szerencsétlen, nyomorult országról lehet szó, ahol ilyen sokan, egy Esztergom méretű városnyi ember halt erőszakos halált egyetlen év alatt? Szíriáról? Afganisztánról? Netán Jemenről vagy Nigériáról?
Ha így okoskodott, tévedett: a világ második legtöbb áldozatot követelő fegyveres összetűzése Mexikóban volt tavaly. És még csak nem is „igazi”, „dicső”, „honvédő” háborúról van szó, melynek során a bátor és erényes hősök bátor erényességükkel lesújtják a gaz gonosztevőket, hogy azok ne tudjanak több gaz gonoszságot elkövetni. (Az, hogy ki a hős és ki a gonosztevő, persze a „hagyományos” háborúkban is legfeljebb utólag szokott eldőlni.) Nem, a mexikói valóság ennél sokkal földhözragadtabb, s egyben jóval kilátástalanabb. Ott ugyanis drogháború dúl: a minél nagyobb területeket megszerezni vagy megtartani próbáló bandák egymás és a rendfenntartó erők tagjait – s közben „persze” az útjukba keveredő ártatlan civileket – gyilkolják halomra, és viszont. A szóban forgó területek jelentős hányada pedig még csak nem is Mexikóban, hanem bizony a szomszédos Egyesült Államokban található, ahol az igazán fizetőképes kereslet is. A vérfürdő hullámverése tehát egész az USA-ig ér, noha az ottani hatóságok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az a határon megtörjön.
Különös vidék Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok találkozása. Amolyan igazi határterület, ahol minden összekeveredik, minden elmosódik, minden és mindenki kicsit amerikai és kicsit mexikói is egyben, valamint nagyon sajátos. Szépen megénekelték mindezt a szintén drogról és a kereskedelméről (is) szóló Totál szívás (Breaking Bad) című nagy sikerű tévésorozatban. Az a környék tényleg olyan: határvidék, ahonnan nézve maga a határvonal szinte nem is látszik.
Leszámítva a böhöm nagy kerítést a két ország között.
A magyar gyoda nagy testvére a világ egyik leghíresebb és legemblematikusabb hasonló létesítménye. Még a kilencvenes években kezdték építeni, hogy útját állják az illegális határátlépőknek, s így egyben a drogfutároknak. Nem egyetlen, hanem több kerítés összességéről van szó, fizikai értelemben is létező akadály összesen mintegy ezer kilométeren húzódik a bő háromezer kilométeres szárazföldi határon. Magát a barikádot és a „csupasz” szakaszokat is fegyveres határőrök felügyelik, a kerítéstelen részeket pedig még mindenféle kütyük, szenzorok, kamerák is. Többször felmerült már az akadály kibővítése, legutóbb Donald Trump elnök ígérte még a kampánykörútján, hogy gyakorlatilag hermetikusan elzárja egymástól a két országot egy „nagy, magas, gyönyörű” fallal, amit ráadásul Mexikóval fizettetne ki. Ennek az ígérgetésnek akkor inkább volt idegengyűlölet-, mint védekezésszaga, de ez talán egy másik írás témája lehetne.
Most inkább megmutatjuk, mennyire hasonló az objektum két oldala, de mégis mennyire más az élet északon és délen.
Mexikó: por, homok, szögesdrót
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
USA: por, homok, szögesdrót (és némi beton)
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
http://mno.hu/
Képszerkesztő: Velledits Éva
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
