Tizedik jubileumát ünnepelte június 25. és 28. között a gyergyószárhegyi ferences kolostorban megrendezett zsolozsmatábor, amelyen több mint 80 felnőtt, a párhuzamosan tartott szkólatáborban pedig mintegy 50 gyermek vett részt. A nyitó szentmisét Urbán Erik erdélyi ferences tartományfőnök mutatta be.
Urbán Erik OFM prédikációjában a zsolozsmatábor jubileuma mellett a ferences család fontos ünnepére, Szent Ferenc tranzitusának 800. évfordulójára, valamint az életünket kísérő tranzitusokra is ráirányította a jelenlévők figyelmét.
A felnőttek napjainak ritmusát a közös imaórák, az elmélkedések, a csendes idők és a templomban éjjel is végzett folyamatos zsoltározás adta. A zsoltárok recitálása nemcsak a felolvasók számára adott lehetőséget a Jóistennel való találkozásra és beszélgetésre, hanem azoknak is, akik rövidebb vagy hosszabb időre beültek a templomba, és hallgatták a zsoltáros szavait – hangsúlyozták többen is a résztvevők közül.
Az idei év elmélkedéseit a tábort alapító stáb tagjai, Gegő Julianus OFM és Szoliva Gábriel OFM, valamint Göbölösné Gaál Eszter és Farkas Domonkos tartották. Eszter előadása a 141. zsoltárról szólt, amelyet Szent Ferenc a halála pillanatában imádkozott.
Amíg a felnőttek a kolostorban töltötték napjaikat, Albert Leander OFM irányításával a szkólatáborban idén is változatos műhelyfoglalkozásokkal várták a gyermekeket a kultúrházban és a sportcsarnokban: közös énektanulással, valamint Fábián Sebestyén OFM vezetésével kézműves-foglalkozásokkal.
A két tábor a napok során újra meg újra egybefonódott: a gyerekek részt vettek a délelőtti és a déli imaórákon, valamint az esti dicséreteken. A matutínum (éjszakai ima) antifónája is több gyereket imádságra hívott: „Az Urat, a mi Istenünket, jöjjetek, imádjuk!” Az imádságban történő találkozáson túl az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust is nap mint nap magukhoz vették a szentmiséken a tábor résztvevői.
A szombati napon, Szent László ünnepén az imaórák is megemlékeztek a szent királyáról. Az ünnepre összeállított zsolozsmás füzet elején egy különleges freskó képe volt, amely Szent László és a medve találkozását örökíti meg. A medvével való találkozás a táborozók számára is valósággá vált Gyergyószárhegyen: az erdőben két medvebocs egészen közelről „üdvözölte” az arra járókat. Hála Istennek – és Szent László közbenjárásának – mindenki épségben került ki a váratlan találkozásból.
Ahogyan Julianus testvér is kiemelte tanításában, az imádság figyelem és jelenlét. Ennek gyakorlására adott lehetőséget ez a néhány nap: jelen lenni teljes valóval, a világ külsőségei helyett a belső elcsendesedésre figyelni, a zsoltárokban pedig meghallani a szerető Isten hangját, és ráirányítani a lelket arra, hogy vajon mit szeretne ő az életükben.
Az Egyház imádsága, a zsolozsma egyszerre nagyon személyes és mégis közösségben végzett ima: a két éneklő kar váltakozása aktív megszólalásra, majd figyelmes hallgatásra hívja az embert. Ezekben a napokban a táborozók megtapasztalhatták a Jóisten szeretetét a szentmisékben, a zsolozsmákban, a zsoltárokban, a gyönyörű természetben és az egymással folytatott beszélgetésekben is.
*
Szervezők reflexiói
„A zsolozsmatábor a találkozások helye. Találkozás a természettel, találkozás a barátokkal, találkozás az Egyházzal, találkozás Istennel. Mind azért gyűlünk egybe, hogy »hálás szívvel zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket énekeljünk Istennek« (Kol 3,16). Szent idő ez, amely a mennyországba vezet bennünket.” (Farkas Domonkos, Budapest)
„A zsolozsmatábor számomra mindig nagy ünnep és nagy ajándék: egyrészt, mert bár a zsolozsma magányosan végezve is működik, és egy térben és időben is messzire nyúló közösségbe kapcsol be, mégis jó átérezni az együtt lélegző, közösen énekelt imádság megtartó erejét. Másrészt mindig nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy ennek az imádságnak a csínját-bínját, és elsősorban a szeretetét megmutathatom, továbbadhatom másoknak is, hogy Isten erre akar használni engem.” (Göbölösné Gaál Eszter, Monor)
„Több idő telt el az életemből azóta, hogy zsolozsmázni kezdtem, mint amennyi azelőtt. A zsoltárok mégis elevenek, ha figyelek rájuk. (Ez utóbbi nem megy magától.) A zsolozsmatábor tíz éve segít figyelnem, Istennel lennem, a zsoltáros szavával imádkoznom, és ezért nagyon hálás vagyok. Ugyancsak hála van a szívemben azokért a testvérekért, akikkel Isten megajándékozott a táborok folyamán.” (Szoliva Gábriel, Budapest)
„Papok, szerzetesek és világi hívek, gyerekek, fiatalok, felnőttek és idősek együtt keresik a bennünket megszólító Istent és azt az utat, ahogyan válaszolhatunk az ő hívására. Szervezőként ennek a találkozásnak teret adni számomra egyszerre ajándék és felelősség. Hiszem, hogy a közösen imádkozott zsolozsmában Isten Igéje végzi a maga csendes, de hatékony munkáját: ahogyan Izajás próféta mondja (vö. Iz 55,11). Nem tér vissza hozzá üresen, hanem megvalósítja, amit akar, és véghezviszi, amiért küldte. A tíz év legnagyobb ajándékainak egyike: látni, hogy az Ige újra és újra közösséget formál, hitet mélyít és életet alakít.” (Gegő Julianus, Csíksomlyó)
A gyergyószárhegyi zsolozsma- és szkólatábort a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Gyergyószárhegy Önkormányzata és névtelen adományozók támogatták.
Szöveg: Hesz Rita
Fotó: Csorba Tatum
Forrás: Erdélyi Ferences Rendtartomány
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
