Az imámra 1943-ban Parndorfban került sor a Német Birodalom és Magyarország határátkelőhely szolgálati épületében.
Anyámmal a Magyarországról a magyar kormány jóvoltából a Horányban üdeltettet nővérem határhoz való érkezését vártuk.
Parndorfi helyi lakos hangosan németül megkérdezte a édesanyámat, hogy a tegnapi Pozsony, Apolló olajfinomító bombázása során hányan haltak meg.
Anyám azt válaszolta, hogy 14-én.
A szóváltást a Gestapo egyik kerékpáron érkező tagja meghallotta és rémhíresztelés vádjával a szolgálati épületbe kényszerítette anyámat és vele engem is.
Anyámat kényszer vallatni kezdte, internálással fenyegette.
A szoba falán ott lógott Hitler nagyméretű bekeretezet képe.
A kép elő térdeltem és imádkozást szimuláltam. 1943-ban a GESTAPO ennél kisebb ügy miatt megtorolt, munkatáborba küldött férfiakat, nőket. Nagyon vadak voltak 1943-ban, a nácik.
Elengedtek bennünket.
1943-ban ötéves voltam.
A párndorfi határállomás kerek alakú volt és fából készült. Hitler nagyméretű plakát nagyságú képe tőlem jobboldalon került kifüggesztésre, a plakát előtt lépcső forma, bársony a lépcsőn, arra térdeltem le.
Családom Pozsony Ligetfaluban élt. Ligetfalu a Duna jobb parti teleülés, 1938-ban a Duna határfolyó, miután a nácik bekebelezték az osztrákokat.
Ligetfalú a párndorfi járáshoz tartozott, a kérdező ismerte édesanyámat. (Juhos László)
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
