Orbán Viktor tegnap miniszterelnöki székfoglaló beszédében csak örökkévalóságig és még egy napig tartó Fidesz-kormányzást vizionált, de azt is megígérte, hogy 2030-ra Európa öt legélhetőbb országa közé fogunk tartozni.
Holott valójában kitartó és makacs munkával pontosan ennek az ellenkezőjét építik.
Hogy pontosan hogyan, arról igen éles képes ad a Corvinus Egyetem hallgatóinak kutatása. A projekt keretében Dani Rodrik, a Harvard Egyetem közgazdászának módszerével vizsgálták meg a hazai viszonyokat. A professzor szerint minden egyes ország más, és más úton képes fejlődni, ezért a szolgaian másolt szisztémák helyett elsősorban arra kell törekedni, hogy
mindenhol feltérképezzék a gazdasági növekedés és a jólét terjedésének akadályait.
Rodrik metódusa alapján összehasonlították a közép-európai országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Ausztria) néhány fontos mutatóját. A kép hazánkra nézve különösen lesújtó és félelmetes.
Kiderült például, hogy a termelékenységi hatékonyság, vagyis az egy munkaóra alatt előállított érték tekintetében az utolsó előtti helyen állunk. Ennél is nagyobb baj, hogy a az összes többi vizsgált ország (beleértve a jelenleg még mögöttünk álló lengyeleket is )
2010 óta lényegesen többet javítottak ezen a téren, mint mi.
Vagyis, ha így megy tovább, hamarosan a térség sereghajítói lehetünk.
Szintén aggasztó megállapítás, hogy az elmúlt 28 évben a hazai cégek képtelenek voltak felvenni a versenyt az országba beáramló multinacionális nagytőkével. Ez önmagában még nem lenne meglepő. Kimutatták viszont azt is, hogy
2008 és 2015 között ez a különbség még nőtt is.
A hazai vállalkozások tehát a „gazdasági szabadságharcot” hirdető Orbán-kormány idején is egyre inkább hátrányba kerültek a külföldi cégekkel szemben.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a héten állapította meg, hogy a magyar gazdasági növekedés egyik legfontosabb gátja ma már az egyre kínzóbb munkaerőhiány. Ennek alapvető oka a tömeges kivándorlás – ám néhány egyén tényező is súlyosbítja a problémát. Mindenekelőtt a hazai munkavállalók képzetlensége. A 24-35 év közötti korosztályban a felsőfokú képzésben részesültek arányának tekintetében Magyarország
2000 és 2016 között a V4-ek éllovasából a sereghajtójává vált.
Persze most elő lehet hozni azt sokszor hallott közhelyet, hogy nem kell annyi diplomás, inkább jó szakmunkásokat kellene képezni. Nos, a helyzet az, hogy e tekintetben is csehül állunk – illetve bár állnánk úgy. A 21. században ugyanis csak a legritkább esetben elegendő az, ha valaki 18 éves koráig megtanul egy szakmát. A világ és a technológiai környezet nagyon gyorsan változik, ezért folyamatos továbbképzésekre volna szükség, hogy egy ember ugyanolyan értékes munkaerő legyen 50 éves korában, mint 25 évesen. És éppen ez az, amit a hazai cégek nem adnak meg,
Magyarországon a régiós átlagnál 22 százalékponttal (!) volt alacsonyabb a dolgozóiknak továbbképzést biztosító vállalatok aránya.
E tekintetben eleve pocsék helyzetből indultunk, ám
2005 és 2015 között sikerült még rontanunk is a helyzeten, miközben minden más térségbeli állam fejlődött.
Jelenleg mi állunk a legrosszabbul 44%-al, míg ugyanebben a tíz esztendőben a csehek 91 százalékra (!) tornázták fel az arányt, lekörözve az osztrákokat is.
A Fidesz 2010 óta unásig ismételt szlogenje a „munkaalapú társadalom” megteremtése, amelyről azóta kiderült, hogy javarészt multicégek alacsony képzettséget igénylő összeszerelő üzemeinek sok milliárdos „munkahely teremtési támogatással” megtámasztott építését jelenti. Persze, ki a bánatot érdekelne, milyen sulit végzett a futószalag mellett álló munkás, ha jól keresne? De nem keres jól.
A középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jövedelme között a régióban nálunk messze a legnagyobb a különbség.
A kutatás szerint a most leköszönt Balog Zoltán ex-emberminiszter szerint „világszínvonalú” magyar egészségügy valójában sokszor közép-afrikai viszonyokat idéző állapota nem csak azért aggasztó, mert a betegeknek rossz – hanem a gazdasági növekedést is komolyan hátráltatja. Hiszen az ötvenes évei felett egyre több betegséggel küzdő munkaerő értelemszerűen kevésbé hatékony, mint az egészséges. Nos, miért éppen ebben ne állnánk pocsékul?
A születéskor vérható egészséges évek száma Magyarországon a legalacsonyabb régióban.
Szintén fontos mutató, hogy átlagosan mennyi a valószínűsége annak, hogy egy ember 30 és 70 éves kora között krónikus betegségben hal meg. Nos, a helyzet az, hogy
a V4-es nemzetek közül a magyaroknak toronymagasan a legnagyobb az esélyük erre.
Közhelyszerű megállapítás, hogy a korrupció és a jogbiztonság szintén a gazdasági fejlődés komoly gátját jelenti. Ezt két mutatóval lehet a legjobban mérni: az egyik, hogy mennyire észlelik az emberek saját hazájukban a korrupció jelenlétét, a másik, hogy mennyire érzik biztonságban saját vagyonukat. Mindél magasabb pontszámot jön ki egy országban, annál jobb a helyzet.
Naná, hogy mindkettőben a legutolsó helyen állunk a régióban.
Orbán Viktor ma a kolumbiai elnökkel folytatott megbeszélése után azt mondta:
„Kolumbia számos olyan dolgot csinál, amit mi, magyarok is megtanulhatunk, lemásolhatunk, átalakítva, de felhasználhatunk.”
Alighanem a miniszterelnök egyik legőszintébb pillanata volt ez az elmúlt években.
Az az út ugyanis, amelyet szorgos, kitartó munkával építenek számunkra egyenesen Latin-Amerikába vezet.
Mert hiába emelkednek a jelenben a nemzetközi fellendülésnek, az uniós forrásoknak, és mindenekelőtt a félmillió kitántorgó hűlt helyén keletkező munkaerő hiánynak köszönhetően a bérek – ha közben vidáman, fütyörészve, öles léptekkel haladunk ezen az ösvényen. Mert a fenti adatok ma még csak színtelen-szagtalan holt számok.
De egy-két évtized alatt összeállnak majd nagyon is színes, szagos, eleven nyomorrá, kiszolgáltatottsággá, kizsákmányolássá és reménytelenséggé.
Ha valamit ez a hatalom máris kiválóan „megtanult, lemásolt és felhasznált” az a kolumbiai, brazíliai, paraguayi, mexikói, perui és más, nagyszerű sikertörténetek receptje.
Orbán Viktor tegnap azt ígérte, 2030-ra Magyarország Európa egyik legélhetőbb országává válik. Lehet, hogy így lesz. De akkor jaj ennek a kontinensnek.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
