Ilyen egy immerzív kiállítás: megnéztük a budapesti Monet-t Havran Kati2025. 03. 07., p – 15:50
Hatalmas termet kitöltő projekció, animációval életre keltett festmények és egy virtuális utazás: a budapesti Monet-tárlat iránt óriási az érdeklődés, nem csoda, hogy május elejéig meghosszabbították. Ilyen, amikor az üzleti érdekek felülírják a művészetet, vagy a művészet népszerűsítéséről van itt szó?
Claude Monet talán egyik leghíresebb festménysorozata a Tavirózsák. A francia impresszionista 1893-ban telepedett le az észak-franciaországi Giverny-ben, élete utolsó három évtizedében gyakorlatilag Giverny-i kertje szolgáltatta számára a témát a festéshez. A szürkehályog, melyet akkor nem tudtak kezelni, egyre inkább befolyásolta látását és ez a képein is tükröződött: a Monet-festményekre jellemző fátyolosság a betegség előrehaladtával egyre dominánsabbá válik.
Monet egészen elképesztő mennyiségű – mintegy 250 – festményt készített kedvelt tavirózsáiról. Pár évvel ezelőtt Berlinben láttam hármat a híres sorozatból. Monet tavirózsáival találkozni lehengerlő élmény, már csak a festmények mérete miatt is, hiszen a francia festő előszeretettel készített nagy méretű képeket, a sorozat néhány darabja több méter hosszú. Teljesen más élmény közelről szemlélni a pazar részleteket, melyet az ecsetvonások tánca nyújt, és néhány méteres távolságból próbálni a teljes látványt befogadni.
Ezért is voltam kíváncsi a budapesti Monet-kiállításra. Az elmúlt években világszerte számos nagyvárosban bukkannak fel az immerzív élményként hirdetett tárlatok, melyek a művésszettörténet egy-egy fontos figurájának életművére építenek. Az alkotásokat digitalizálják, majd óriási termekben, 360 fokos projekciókként vetítik.
A szombati nap délelőttjén, amikor érkezünk, tömegesen lépik át a látogatók a sportcsarnokból élményközponttá avanzsált BOK-csarnok ajtaját. Monet híres Pipacsmezőjének részlete, mellyel a rendezvényt reklámozzák, már messziről hívogat a csarnok falán.
Mielőtt kiderülne, mi van a függönyön túl, a kiállítás első két termében rövid, informatív szövegeket találunk. Bevezetőt Monet életébe, majd esik pár szó az impresszionizmus alapelveiről és tágabb értelemben arról is, hogy milyen változások érik a művészeteket a századfordulót megelőző években.
Olvashatunk egy összefoglalót arról, hogy az impresszioinisták hogyan közelítettek az optika és a színelmélet kérdéseihez – ha eddig nem tudtuk volna, akkor itt megtudhatjuk, hogy ahelyett, hogy a festőpalettájukon keverték volna ki az árnyalatokat, egymás mellé helyezték a színeket a vásznon, mivel tudták, hogy az emberi szem így is képes dekódolni az adott színt. Mindez abban a korszakban történik, amikor már tudni lehetett, hogy a fotográfia végérvényesen megváltoztatja a festészetet. Az, hogy a fotó a mozgás olyan pillanatait képes megjeleníteni, amelyet az emberi szem nem képes rögzíteni, Monet a mozgás és a technika iránti érdeklődésére is hatott.
És kapunk egy bevezetőt a Giverny-házhoz is, melynek, mint ahogy azt megtudjuk, belső építészetét és hangulatát szintén a francia impresszionista színekhez való ragaszkodása határozta meg.
Ezt követően elsőként a Giverny-ház nappalijába, azaz az annak mintájára berendezett terembe lépünk be. A falon Monet különböző korszakaiból származó festmények, néhány kanapé, a 19. század hangulatát idéző politúrozott, vörösesbarna bútor. Az egyik falon ablak, azon keresztül már a kertbe tekintünk.
Itt találjuk magunkat a következő teremben: átsétálhatunk a két hídon, Monet futóvirágokkal beszőtt, japán hídjának utánzatain (melyeket szintén számos vásznon örökített meg), míg a híd alatt, projekcióként jelenik meg a tó vize, felszínén tavirózsákkal, úszkáló halakkal. A hidakat művirágokkal díszítették: az összkép a megvilágításban pár lépés távolságból menő, közelről kissé zavaróan hat.
Ezt követően lépünk be abba a térbe, melyben a Monet festményeinek digitalizált változataiból készült projekciót vetítik. A projekció minden érzékszervünkre szeretne hatni: csiripelnek a madarak, brekegnek a békák, még a padlóra vetített százszorszépek is megelevenednek talpunk alatt, mintha hűs szellő lengedezne. A körülbelül húszperces projekció végigvezet Monet fontos szakaszain, londoni és velencei útjain és az ide kötődő festményeken, a legtöbbet azonban Giverny-ben időzünk. A falra vetített pazar pipacsmezők megelevenednek, kavarognak a vörös szirmok, meglódul egy gőzmozdony, a mélykék víz habjaiban fodrozódnak a tavirózsák, pillangók repkednek a Monet háza előtti virágágyások felett. S ha mindez még nem elég, a kiállítás végén válthatunk jegyet egy tízperces, virtuális utazásra is.
A projekció nem adja vissza azt a monumentalitás érzését, amit egy Monet-mű látványa nyújt. Azt, amikor az ember szeme a sok apró ecsetvonásból állít össze valami igazán grandiózust. Elhalványul a jellemző fátyolosság és a sok nüansz, amiért Monet-t az improsszionizmus mesterének tartják.
Annak azonban, aki nem feltétlen töltené a szombat délelőttjét egy galériában, ez a kiállítás jelenthet egy könnyed, élvezetes bevezetőt a francia impresszionista életművébe. A gyerekek szeretik, ezt teszteltük, már az egészen pici korúakat lenyűgözhetik a mozgó, folyamatosan változó látványelemek.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
