„Magyarország Oroszország bekebelezésébe kezdett” – írta Andrej Kolesznyikov a Kommerszant című orosz lapban 2006. szeptember 21-én. Ez a némiképpen szarkasztikus című cikk Gyurcsány Ferencnek köszönhető, aki Vlagyimir Putyinnal a szocsi rezidenciájában találkozott. Gyurcsány azt javasolta ugyanis Oroszország elnökének: minden oroszországi probléma megoldásában bízzák magukat a magyar szellemi zsenialitásra. Az, hogy végül nem kerekedett belőle diplomáciai botrány, annak köszönhető, hogy a magyar miniszterelnököt egészen egyszerűen bohócnak nézték – legalábbis a lap szerint.
Érdekes, hogy a hazai híradások erről elfelejtettek beszámolni, mint ahogyan azt sem írták meg, amikor 2009-ben Gyurcsány ismét bravúroskodott Moszkvában. A szocialisták fenegyereke remek érzékről tanúbizonyságot téve éppen akkor kezdett el a Nabucco-projektről beszélni, amikor a Déli Áramlat szerződésén még meg sem száradt a tinta. Így persze már azt is értjük, hogy a találkozóról készült fotón Putyin miért is vonja olyan magasra a szemöldökét és néz értetlenül a magyar miniszterelnökre, aki nem mellesleg az orosz–ukrán gázválság kellős közepén egy Putyinnak címzett levelében a krízisért nem csupán Ukrajnát, de Oroszországot is felelősnek nevezte.
Minderről a Kommerszant kiküldött tudósítója, Andrej Kolesznyikov egy oroszországi tárgyalópartnertől kapott információra hivatkozva írt, kifejtve, hogy a magyar miniszterelnök „Gyakorlatilag követelte Putyintól, hogy sürgősen indítsák újra a szállítást, ráadásul célzott a kapcsolatok romlására is abban az esetben, ha ez sürgősen nem történik meg.”
Viszonylag szerencsés, hogy az orosz partnerek azt gondolták, Gyurcsány Ferenc nem biztos, hogy tudatában van annak, hogy hol is van és kivel beszél, így ismét megúsztunk egy komolyabb összezörrenést az oroszokkal. Csak halkan jegyezném meg, hogy Ferink már itt is megcsillogtatta zseniális matematikatudását: sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kettőnél több a három.
„Országainknak – tette hozzá Gyurcsány Ferenc, továbbra is játszva a tűzzel – különböző a történelmük, de meg kell értenünk, hogy egy ideje a világ összeszűkült, a föld pedig lapos […] Tehát azt szeretném mondani, hogy egymagában senki sem boldogul a problémáival – sem Oroszország, sem Magyarország. Úgy gondolom, hogy két gázvezeték több mint egy, a három pedig több mint kettő!” (Kommerszant, 2009. november 3.)
Gyurcsány oroszországi ámokfutásai – elnézést, látogatásai – viszonylag hamar a jótékony feledés homályába merültek, a hazai balliberálisok amnéziája pedig mégiscsak érthető az orosz lapok beszámolóit böngészve. Néha szeretném, ha nekem is ilyen szelektív memóriám lenne, de mégsem sikerül elfelejtenem például azt, hogy ez az ember nem csupán bohóc – miként az oroszok jellemezték –, hanem az, aki az Astoriánál belelövetett a békésen megemlékező tömegbe.
Most pedig ő tüntet, mert „diktatúra van”. Annyira, hogy még azt is megengedheti magának, hogy nemzeti jelképünket, a magyar trikolórt összemontírozza az Európa Unió lobogójával. Ez nálam nagyon kiverte a biztosítékot, számomra ez a nemzeti öntudat meggyalázását jelenti. Tudom, legyünk elnézőek vele, hiszen ő Fletó, egyébként pedig milyen vicces, amikor elfelejt beszélni, és jön a kígyózó kígyókkal és a terép-csecsőkkel meg a többivel.
Túlságosan sokat tűrtünk eddig is a szemkilövetőnek, és kicsit sem volt nevetséges könnygázt és gumibotozást kapni az őszödi beszéd kiszivárgását követő tüntetéseken. Egyébként azt el kell ismerni, hogy ott legalább nem hazudott, amikor arról beszélt, hogy drága szocialista elvtársaink az ő vezetésével folyamatosan hazudtak nekünk.
Ezek után azért mégiscsak fura, hogy még mindig nem radírozták le a politikai palettáról, megúszta a felelősségre vonást, és mások kerültek helyette börtönbe – amit szintén ő maga kottyantott el. Úgy tűnik, hogy mégis vannak őszinte pillanatai, bár azért az elgondolkodtató, hogy mindazok után, amit Magyarország ellen tett párttársaival együtt, még ki meri ejteni a száján azt a szót, hogy „hazaszeretet” vagy „nemzet”.
Nem tudom, felfigyeltek-e arra a hírre, amely szerint Niedermüller Péter és Jávor Benedek fel akarják jelenteni magukat hazaárulásért. Mielőtt azt gondolnák, hogy végre megvilágosodtak, és belátták, mit is csináltak eddig a képviselői fizetésükért, ki kell ábrándítanom az olvasókat. Az említett migránspártiak azért akarják magukat feljelenteni, hogy bebizonyítsák, nem áll meg ez a vád ellenük.
Mellékesen jegyzem meg, hogy kár a hajcihőért, mert abban biztos vagyok, hogy már régen dutyiban ülnének, ha a magyar törvények értelmében a nemzetellenes tevékenységükért felelősségre lehetne őket vonni. Egyébként ez mit sem változtat azon, hogy sokan hazaárulónak titulálják őket, Ujhelyi Istvánnal egyetemben, aki büszkén jelentette be a napokban, hogy már 209 alkalommal jelentette fel Magyarországot, amit ezúton is nagyon köszönünk.
Persze tudjuk, azért kell az Európai Parlamentbe futkorászni és kezdeményezni eljárást ellenünk, mert itt olyan mélyszegénység és diktatúra van, hogy a magyarok már harmadjára szavaztak bizalmat kétharmados többséggel a Fidesz–KDNP-kormánynak.
Nos, a felmentő uniós szabadcsapatok ugyan elfelejtettek elindulni értünk és kimenteni a magyarokat a jogtipró kormány karmaiból, de Ferink elhatározta, hogy lesz, ami lesz, ő bizony felszabadítja ebből a fene nagy diktatúrából a népet, és kijelentette, hogy addig tüntetnek, amíg a kormány le nem mond. Az elnyomásban élő, félelemtől reszkető magyar nép – már aki túlélte az oktatás, az egészségügy és a pelenka-gate borzalmait és még nem menekült el az országból – pedig utcára, mára pedig már haza is vonult.
Kedden legalább kétszázan voltak az Alkotmány utcában tartott „gigademonstráción”, ahol feszültséglevezetőként egy Orbán Viktor fotójával illusztrált hordót is lehetett ütni. A hordóütéstől viszont igen hamar elfáradtak a résztvevők, így gyorsan kifulladt a kormánybuktatás, csak néhányan hangoztatták, hogy engedelmeskednek Gyurcsánynak, és ők bizony éjszakára is maradnak, történjen bármi.
Érdekes, hogy hőn szeretett vezérük ehhez a programhoz nem csatlakozott, csak szóban közölte, hogy „maradunk”, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy információink szerint elmaradt az ellenzéki pizsiparti. Gyurcsány Ferenc is hazagurult inkább a több száz milliós Apró-villába, tudják, ez az a szemlőhegyi palota, amely elkobzásra kijelölt zsidó vagyon volt, végül pedig a kommunisták lakóhelyéül jelölte ki a pártállami hatalom.
Így került az Apró család tulajdonába, társbérlőjük pedig az ’56-os ítéleteiről elhíresült vérbíró, Jahner-Bakos Mihály és családja volt, míg a hátsó telekszomszéd Kádár János. Apró Antal unokája Gyurcsány felesége, Dobrev Klára, akinek édesapjáról úgy tudni, hogy a pártállami bolgár titkosszolgálat tisztje volt. Dobrev a 159 négyzetméteres „szociális bérlakást” huszonhárom évesen, még egyedülállóként vásárolta meg 1995-ben a kerületi önkormányzattól, kevesebb mint kilencmillió forintért, majd a tulajdonjog megszerzése után tizenhatmillió forintért adta el az ingatlanhasznosítás jogát a Gyurcsánnyal közös családi vállalkozásnak, a Fittelina Kft.-nek.
Ezután indulhatott meg a később – Gyurcsány színrelépése után – nagy vihart kavaró uszodaberuházás is a Szemlőhegy úti villában. A villa másik házrészét – amelyben korábban az ötvenhatos vérbíró lakott – Apró Piroska, Apró Antal lánya, Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnöke vette meg. Apró egyébként a Magyar Hitel Bank elnökeként hétszázmillió forint kölcsönhöz segítette Gyurcsányt, így az új családtag ötmillió forintos önerővel hozzájuthatott a Motim többmilliárdos értékű vagyonához, amelynél a kisrészvényesek kivásárlása révén száz százalékban a Gyurcsányék kizárólagos tulajdonában álló Altus lett a tulajdonos.
Úgy tűnik, Gyurcsányék milliárdjai nem jelentettek problémát az éhező tüntetőknek. Bezzeg a pelenkaügy, az már valami! Különös, hogy a balliberális sajtó hetek óta képtelen túllendülni egy használt pelenka kidobásán, és a HVG számára ez volt a legfontosabb kérdés, amiről a parlamentben meg bírták kérdezni Orbán Viktort, miközben olyan események foglalkoztatják a magyarokat, mint például az ország határvédelmét el akarják venni tőlünk és átadni a Frontexnek, amelyről azért azt lehet tudni, hogy nem szeretnek nemet mondani a bevándorlóknak. És ha ez megtörténne, a HVG és a gittegylet többi tagja valószínűleg nem rugózna az út szélén hagyott pelenkák láttán, mint ahogyan 2015-ben sem zavarta őket a szeméthegy, az ürülék- és vizeletszag a Keleti pályaudvaron és környékén.
A baloldal nem képes Gyurcsány és kettős mérce nélkül élni.
Jurák Kata – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
