Az egyik ok, amiért úgy tűnik, hogy a mai párkapcsolatok nem sikeresek, a túlzott elvárásokból adódik. Mindkét nem illúziók tömegével a fejében vág bele újabb és újabb párkapcsolatokba, és mindkét nem szerint a másik nem elvárásai rugaszkodnak el egyre inkább a valóságtól.
A nők szerint minden férfi, még a legcsúnyább, legöregebb, legcsóróbb is modellcsajt szeretne, egy pornószínésznő szexuális technikájával, viszont lehetőleg csak Teréz anya partnerszámával. A férfiak szerint pedig egyszerre kellene gazdagnak, jóképűnek, érdekesnek és ráadásul feministának lenniük a nők aktuális igényei szerint. Ha mélyebben megvizsgáljuk ezeket az elvárásokat, akkor láthatjuk, hogy azok az eszményképek jelennek meg bennük alapvetően, amelyeket évszázadok érleltek ki. A férfiak a fiatalságot, a szépséget és a háziasságot keresik a nőkben, amíg a nők az eltartó képességet, a jó genetikát és az együttműködési képességet kutatják a férfiakban. Viszont mégis érezhetően van túlzások ezekben az igényekben, és így aztán mérsékelten nyernek csak kielégítést egy átlagos férfi és egy átlagos nő kapcsolatában. Nincs elég topmodell nő, és nincs elég milliárdos, sármos férfi ahhoz, hogy mindenkinek jusson.
Úgy gondolom, az elvárások terén mégis talán a nők igényei növekedtek nagyobbra, illetve ők hajlandóbbak egyre kevesebb kompromisszumra. Ennek legfőbb oka valószínűleg az, hogy egyszerűen megszűntek azok az együttműködési kényszerek és az azokban rejlő lehetőségek, amelyek miatt egy átlagos férfi mellett is jobb életkilátások vártak a nők többségére. Mivel korunkban a nők széles tömegei dolgoznak és – bárki bármit is mond -, keresnek annyit, mint az ugyanabban a pozícióban lévő férfiak, így csak akkor éri meg csatlakozniuk egy férfihoz, ha annak életszínvonala jóval magasabb, mint az övéké. A nővel egy szintén lévő férfi, hosszútávon nem perspektíva, ennek ellenére ideig-óráig elszórakoznak a nők velük, hiszen ha nem így lenne, magányos férfiak milliói tengetnék életüket az egész országban. Ma már a gyerekvállalás sem akkora ösztönző erő a nők többsége számára, hogy miatta „megalkudjanak” korunk Átlag Józsijával. Egyrészt minden nehézség ellenére a gyermekét egyedül nevelő anya státusza is kedvezőbbnek tűnik sokaknak, mint az alkalmazkodás egy férfihez, aki csak kevés pluszt képes hozzátenni a nő életéhez. Másrészt a gyermek kisajátítása az anya részéről – főleg ha eleve leginkább ilyen céllal jött létre a terhesség – csak egy válás után válhat teljessé. Mindehhez tegyük még hozzá azt is, hogy egyre többen vannak a gyermektelenséget tudatosan választó nők, akiknek aztán tényleg annyira van szükségük egy velük együtt élő férfira, “mint halnak a biciklire”. Mindez persze nem zárja ki a rövidebb-hosszabb viszonyokat.
Mi van a férfi elvárásokkal? A férfiak két dolgot szeretnének: gyakori és jó szexet, egy jó adottságú nővel, gondoskodó és házias társat, aki gondozza az utódokat. Milyen egyszerű! Csakhogy ez a két tulajdonság mintha nehezen lenne megtalálható egyetlen nőben, és főleg egy időben. A családot alapítani, gyermeket nevelni akaró férfiak többsége hajlamosabb engedni az előbbi elvárásaiból az utóbbi javára. A másik csoport pedig inkább cserélgeti a partnereket az első tulajdonság megtartása érdekében, a második rovására. Csakhogy egyik stratégia sem vezet boldog, kiegyensúlyozott, hosszútávú kapcsolatokhoz. Mivel a korábban bemutatott női illúziók amúgy is csökkentik a párkapcsolatra alkalmas nők számát, így a férfiaknak kevesebb lehetőségük van igényeiknek mindenben megfelelő partnert találni és hosszútávon megtartani. Ez magyarázza nagyobb kompromisszumképességüket. A változások és új kényszerek felismerése azonban egyáltalán nem oldja fel a férfiak egye inkább növekvő frusztrációját.
Kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy mindkét nem váljon meg a másikkal szemben táplált illúzióitól és adjon lejjebb túlzó elvárásaiból. Azonban ez valószínűleg nem fog megtörténni, ha csak nem elkényelmesedett nyugati civilizációnk összeomlik illetve megváltozik olyan módon, hogy a túlélés záloga ismét kizárólag a szoros együttműködés lesz férfi és nő között. Mindaddig azonban a párkapcsolatok szerepe és fontossága egyre kisebb és kisebb lesz az egyén életében. Az eszmények helyét mindinkább a fogyasztás veszi át. Elkerülhetetlennek látszik, hogy a két nem csak mint egymást szórakoztató fogyasztási cikkek jelennek meg a jövőben.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
