A gonosz melléknévvel illetett II. Károly navarrai király (1349-1387) egész életét arra tette fel, hogy az édesanyjával szembeni francia igazságtalanságokat megtorolja. A gyilkosságoktól, mérgezésektől és a legkülönfélébb udvari intrikáktól sem riadt vissza. 54 éves volt, amikor rettenetes halált szenvedett: élve elégett. Halálhíre futótűzként terjedt Európában, és sokak véleménye volt az, hogy isteni igazságszolgáltatás történt.
Az, egy 16. századi krónikásnak köszönhetően az utókor által gonosz (rossz) melléknévvel illetett Károly 1332 októberében született a franciaországi Évreux-ben Franciaországi Johanna és Évreux grófja, Fülöp gyermekeként. Annak érdekében, hogy tisztább képet kapjunk Károlyról, vissza kell lépnünk az időben, mégpedig a születése elé két évtizeddel. Édesanyját, aki X. (Civakodó) Lajos francia és navarrai király egyetlen, életben maradt gyermeke volt, unokatestvére, V. Fülöp ellehetetlenítette, hogy a koronához jusson, mondván, a francia jogi hagyomány eleve kizárja a nőket a királyi örökösödésből.
A francia nemesek által támogatva, akik maguk is ellenezték a női örökösödést, V. Fülöpöt választották meg Franciaország és a kis Navarra uralkodójának. Amikor Fülöp 1322-ben elhunyt, utódja IV. Károly lett, akinek azonban a navarrai nemesek megtagadták az engedelmességet, és amikor 1328-ban követte bátyját az égi uralkodóhoz, a kis állam lakói úgy döntöttek, Johanna (valamint férje, III. Fülöp) Navarra jog szerinti monarchája.
II. Károly csupán 17 éves volt, amikor édesanyját 1349 októberében elvitte a pestis (édesapja már hat évvel korábban elhunyt). Miután elfoglalta a trónt, megfogadta, hogy bosszút áll a francia koronán az édesanyjával szemben elkövetett igazságtalanság miatt. Nem sokkal később, 1352-ben feleségül vette II. János francia király leányát, a mindössze kilenc éves Valois Johannát. János úgy tekintett a frigyre, mint egyfajta biztosíték, hogy az ifjú uralkodó nem csinál semmi zűrt. Terve nem vált be.
Két évvel később gyilkosság áldozata lett II. János kegyence, a források által gyakorta csupán „Spanyol Károly” néven emlegetett Carlos de la Cerda, aki igen fontos tisztséget töltött be a francia udvarban. Mindemellett az uralkodó neki adományozta Champagne hűbérbirtokait, valamint Brie-t és Angoulême-t (az utóbbinak egykor II. Károly apja volt az ura). A navarrai uralkodó nem tudta titokban tartani a gyilkosságban betöltött szerepét, ám ezt nem is nagyon bánta.
Amikor Károly rádöbbent, hogy János király arra készül, hogy elfogassa őt, elutazott Avignonba, hogy panaszkodjon az éppen ott székelő pápának. Itt találkozott Lancaster grófjával, Henrikkel, akinek ígéretet tett, hogy támogatni fogja a Francia Királyság elleni hadjáratát. (Ekkor ugyanis már zajlott a százéves háború.) 1355-ben Károly azonban hirtelen oldalt váltott, és letéve a hűségesküt Jánosnak kibékült vele.
A francia uralkodó azonban nem felejtett, és 1356. április 15-én bosszút állt az őt ért sérelmeken, és elfogta navarrai Károlyt. Ám a sors úgy hozta, hogy másfél évvel később, 1356 szeptemberében János vereséget szenvedett az angol inváziós csapatoktól, akik fogságba is ejtették őt a poitiers-i csatában. A következő évben Károlyt megszöktették arleux-i kastélybeli börtönéből, és rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert Amiens-ben és Párizsban egyaránt, ezt kihasználva szervezkedésbe kezdett az éppen az angol fogságban vergődő király ellen.
A sorozatos francia vereségek miatt 1358-ban parasztfelkelés (Jacquerie) tört ki az országban, amihez Párizs népe is csatlakozott. Károly – szinte királyként viselkedve – nagy szerepet vállalt ennek a leverésében, Montdidier mellett például számos paraszt lemészárlása fűződik a nevéhez. A következő években folytatta megkezdett tevékenységét, és ügyesen lavírozott a francia és angol királyok gyűrűjében. Csupán 1361-ben tért vissza Navarrába. Legalább két ízben tett kísérletet II. János fia, a későbbi V. (Bölcs) Károly megmérgezésére, és számos összeesküvésben is szerepet vállalt. Célját végül nem sikerült elérnie, az új francia király ügyesen védte ki újabb és újabb intrikáit. A navarrai uralkodó azonban nem menekülhetett az isteni igazságszolgáltatás elől.
1387. január 1-jén távozott az élők sorából. Borzalmas halála szerte Európában ismert volt, és sokan isteni igazságszolgáltatásnak tekintették. Történt ugyanis, hogy amikor az 54 éves, már közel négy évtizede uralkodó Károly olyannyira beteg lett, hogy végtagjait is alig bírta mozdítani, Francis Blagdon beszámolója szerint orvosai pamplonai palotájában elrendelték, hogy pálinkába áztatott ruhákba csomagolják a lába ujjától a feje tetejéig. Amikor a női szolgáló befejezte a műveletet az egyik éjjel, le akarta vágni a felesleges szövetet, de félt ollót használni, nehogy valami baja essék a királynak. Vágóeszköz helyett úgy vélte, egy gyertya is megteszi, és egyszerűen csak elégeti az anyagot. A tiszta szeszbe áztatott ruha azonnal lángra kapott, mire az ijedt asszony elszaladt, a király pedig mindenkitől elhagyatottan elégett a saját palotájában. Jean Froissart krónikája szerint nem gyertya gyújtotta fel a királyt, hanem az ágya mellé melegítés céljából helyezett felmelegített szén okozta a tüzet. E verzió szerint nem halt meg azonnal, még két héten át szenvedett a borzasztó égési sérülései következtében.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
