Így viszonyultak az amerikaiak a holokauszthoz

Amikor a második világháborút követően nyilvánosságra kerültek a holokauszt borzalmai, a világot sokkolták a haláltáborokról, iparszerűen űzött tömeggyilkosságokról szóló hírek.

Voltak azonban, akiket, bár a kegyetlenség mértéke nyilvánvalóan megrendített, mégsem értek váratlanul a hírek, mivel már korábban figyelmeztettek arra, hogy a nácik nézetei és intézkedései világméretű tragédiába torkollhatnak.

Gyanútlan amerikaiak?

Az Egyesült Államokban most az állampolgárok segítségét kérik, hogy a History Unfolded: U.S. Newspapers and the Holocaust (Feltárt történelem: az amerikai hírlapok és a holokauszt) nevű projekt keretében segítsenek kideríteni, mit tudhattak az amerikaiak arról, mi zajlik Európában – olvasható a Smithsonian honlapján. A washingtoni U.S. Holocaust Memorial Museum 2018-ra tervez egy kiállítást az amerikaiak és a holokauszt témában.

A projektbe, amelynek keretében 20 fontos történelmi esemény helyi lapokban történő leképződését szeretnék felkutatni a történészek, bárki bekapcsolódhat. A program nem csak a második világháború éveire fókuszál, hanem az azt megelőző időszak feltárására is nagy hangsúlyt fektet: mit tudtak az amerikaiak Hitler egyre növekvő hatalmáról, faji és zsidóellenes törvényeiről és a zsidókkal szembeni elharapódzó erőszakról.

A résztvevőktől nem csak újságcikkeket, leveleket és politikai karikatúrákat is várnak különböző eseményekről, Dorothy Thompson amerikai újságíró náci Németországból való 1934-es kitiltásától kezdve a varsói gettófelkelésen át a Dachau koncentrációs tábor megnyitásáig. A kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, mennyit tudhattak az amerikaiak a holokausztról. Az országba özönlő zsidó menekültek tömegei, Hitler politikai terveinek ismerete és a koncentrációs táborok létezéséről szóló bizonyítékok ellenére a szövetségesek nem avatkoztak be a tömeggyilkosságok leállítása érdekében. És ahogy egyre több bizonyíték kerül elő arról, hogy az amerikaiak értesültek Hitler lépéseiről és terveiről, a gyanútlan, tudatlan amerikai közvélemény mítoszát egyre nehezebb fenntartani.

Hírdetés

2016 áprilisára már 900 olyan bizonyíték gyűlt össze, amely alátámasztja, az amerikaiak tisztában lehettek Hitler politikájának antiszemita vonásaival, azonban nem vették komolyan az intő jeleket (emiatt egyébként nem feltétlenül lehet az amerikaiakat hibáztatni, a veszélyeztetett helyzetben lévő zsidók többsége sem hitte el ugyanis, hogy a történet szervezetten történő kiirtásukra tett kísérletben végződik majd). A következőkben néhány példát láthatunk arra, hogy voltak, akik felismerték a veszélyt.

Bojkott, elutasított gyerekek és a „náci istenek alkonya”

Egy louisianai olvasó a Times-Picayune (Picayune egy kisváros Mississippiben) egy cikkét találta meg, amely Herman Neugass, a New Orleans-i Tulane University hallgatójának történetét mesélte el, amely szerint a sprinter Hitler zsidóellenes intézkedései miatt utasította vissza az 1936-os „náci” olimpián történő szereplést. A zsidó származású Neugass annak ellenére bojkottálta a részvételt, hogy az USA képviseltette magát a játékokon.

A projekt egy másik résztvevője egy, a Washington Postban 1935 szeptemberében, néhány nappal a zsidókat a közéletből gyakorlatilag kizáró nürnbergi törvények kihirdetését követően megjelent cikket talált meg. A vezércikk szerint a törvények elfogadása fenyegetést jelent a civilizáció számára. „A Führer olyan rendelet jóváhagyására adott utasítást, amely megfosztja a zsidókat német állampolgárságuktól, és nem mellesleg a középkori Európában bevett gyakorlatokat állít vissza.”

John Knott politikai karikaturista 1939-ben nem nézte jó szemmel a Kongresszus Wagner-Rogers Child Refugee Bill megszavazásában megmutatkozó határozatlanságát. A törvényjavaslat 20 ezer németországi zsidó menekült gyermeknek tette volna lehetővé, hogy az Egyesült Államokban telepedjenek le, ám bevándorlásellenes szervezetek szembehelyezkedtek a javaslattal, amelyet az antiszemita észak-karolinai szenátor, Rice Reynolds közbelépése következtében végül még szavazásra sem bocsátottak.  

A háború vége felé, amikor már nagyjából lehetett tudni, hogy a nácik mit művelnek a zsidókkal, egyre több újságíró és tudós könyörgött az amerikai vezetőknek, hogy tegyenek valamit az európai zsidók megsegítése érdekében. Ilyen volt többek között Anne O’Hare McCormick, a New York Times riportere is, aki 1944 júliusában „a náci istenek alkonyára” figyelmeztetett. A cikk szerzője a következőképpen fogalmazott: „Reménytelen vagy sem, (…) a világnak fel kell emelnie a szavát a magyar zsidóságot fenyegető szörnyű kilátásokkal szemben. (…) Ezek az emberek ugyanúgy a deportálás és kivégzés kegyetlenségének vannak kitéve, mint ahogy az Lengyelországban megfigyelhető volt.”

www.mult-kor.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »