Évközi 20. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 6,51–58)
Sokféle pedagógiai módszer létezik, a hagyományosaktól kezdve a legmodernebbekig, legyen szó poroszos módszerről, monologikus tanári közlésről, megbeszélésről, vitáról, szemléltetésről, ismételt gyakoroltatásról, helyes és helytelen modellek ismertetéséről vagy a legújabban divatos PowerPoint appban létrehozott számítógépes prezentációról. Érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak: vajon hogyan lehet a leghatásosabban tanítani? Minden tanár, szülő és diák álma egy olyan iskola, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhatnak, a tanárok pedig kényelmesen taníthatnak, ahol minden a legideálisabb körülmények között zajlik. Ha a tisztelt olvasók közül valaki ismer ilyen intézményt, feltétlenül jelezze felém, mert jómagam még nem találkoztam ilyennel… Valami gond, hiányosság, probléma mindig adódik.
Persze kifogásokkal itt is lehet élni. A nyári hőség nem teszi mindig kényelmessé a tanulásunkat, nem mindig könnyű diáknak lenni, de higgyük el, megéri részt venni ezen a kurzuson.
Mintha ugyanazon mondatokat hallanánk heteken keresztül, és ebben van némi igazság, de ne felejtsük el: ismétlés a tudás anyja! Sokszor unalmasnak tűnik az ismételgetés, pedig nagyon hasznos pedagógiai módszer, a gyermekekhez talán a legközelebb álló. Hány kisgyermek szájából hangzik el: „Még egyszer, légy szíves, még egyszer!” És a nagyinak újra el kell mondani ugyanazt az esti mesét, amit már számtalanszor hallott a kis unoka. Napokon keresztül ugyanaz, mégis de jó hallgatni…
A jézusi tanítás János evangéliuma hatodik fejezetének befejezéséhez közeledve már a végkifejlet felé halad. Az évközi huszadik vasárnapon felolvasott szakaszban öt alkalommal is elhangzik a kenyér szó, de mindegyik esetben már a természetfeletti értelemben.
Természetes módon gondolkodni normális, természetellenes módon gondolkodni – mint ahogyan egyre többen teszik – abnormális. De elkezdeni természetfeletti módon értelmezni az elhangzottakat, az teljesen új távlatok megnyílásával jár együtt. Jézus így tanít, ezzel a módszerrel. Olyan diákokat keres, akik nyitottak erre. Olyan tanulókat, akik csodálkozni tudnak a csodákon. Csodálkozni, és nem megmagyarázni, megvitatni, megkérdőjelezni, ízekre szedni…
Akik ezzel a számonkérő, fennhéjázó és gőgös lelkülettel ülnek be a jézusi iskolapadba, előbb-utóbb kibuknak. Tanítani csak azt lehet, aki hagyja. Hagyjuk! Hogy életünk legyen, és bőségben legyen.
Szerző: Fekete Szabolcs Benedek
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
