Terrortámadás éri a Fehér Házat, s Kanadában egy család tátott szájjal, feszülten figyeli, hogy az Egyesült Államok miként reagál a sokkoló, bestiális merényletre. Miközben pedig azt találgatják, hogy vajon melyik külföldi terrorista szervezet követhette el az „akciót”, nukleáris csapás éri otthonukat, Ottawát.
A szülők meghalnak, ám a két testvér – Tommy és húga, az akkor ötéves Amber – túlélik a teljesen váratlan csapást. 2112-ben járunk, az amerikai kormány az ügy mögött az északi szomszédját sejtve katonai erővel lerohanja és megszállja Kanadát. Tizenkét év után már csak pár, átlagos állampolgárból álló szabadcsapat marad, saját otthonaikat, társaikat védő partizánok, akik még megpróbálják felvenni a harcot a jól képzett, robotizált szuperhadsereggel. Köztük a még mindig tini Amberrel, aki a véletlen folytán összefut egy utolsó ellenálló sejttel, amely még képes borsot törni a megszálló csapatok orra alá.
Erről szól a korábbi munkáiért többszörösen díjazott amerikai Brian K. Vaughan és a többek között a Mátrix-filmek látványvilágán is dolgozó horvát származású kanadai Steve Skorce képregénye, a We Stand on Guard – Résen vagyunk.
Imagecomics
A címet a kanadai himnusz egy sorából kölcsönző alkotás – amelynek hat része egyben nemrég jelent meg – az amerikai kritikusok szerint a leghúsbamaróbban mutat be egy lehetséges amerikai–kanadai szembenállást. S kétségtelen, hogy a South Park című szarkasztikus, társadalomkritikus rajzfilmsorozat óta szinte mindenki tudja: ha csak a szavak szintjén is, de Amerikában szeretnek viccelődni a kanadaiakkal, s viszont. A képregény azonban sokkal többről szól, mint a kultúrájában sok hasonlósággal bíró két észak-amerikai szomszéd egyenlőtlen csatája.
Valóság a fikció mögöttA szerzők elég ügyesen valós történelmi köntösbe csavarták a sztorit. Így például szó esik az egyetlen Amerika és Kanada közötti konfliktusról, az 1812-es háborúról. Az 1815-ig tartó fegyveres összecsapás a napóleoni háborúk egyik „mellékvágánya” volt, s hivatalosan nem is Kanada, hanem a területet irányító britek és a mindössze pár évtizede létező ifjú Egyesült Államok között zajlott. A britek célja az volt, hogy Washington ne tudjon bárminemű segítséget nyújtani a franciáknak. S noha 1814 augusztusában a britek felgyújtották még a Fehér Házat is, végül patthelyzet alakult ki a felek között. Igaz, a genti egyezmény életbelépése után a gyarmatosítók még elég csúnyán kikaptak az amerikaiaktól New Orleansban, mert oda csak később jutott el a békemegállapodás híre. Az újabb brit invázió kivédése érdekében az Egyesült Államok egyébként később, az 1920–30-as években War Red Plan néven kidolgozott egy katonai stratégiát, amit arra az esetre készítettek, ha újra háborúba keverednének Nagy-Britanniával. Ebben pedig szerepelt Kanada lehetséges megszállásának terve is, s a képregény szerint ezt a tervet váltották valóra 2112-ben. A történetben egyébként azt is megemlítik, hogy a híres amerikai képregényhős, Superman karakterének egyik megalkotója kanadai volt, a torontói Joe Shuster.
Rengeteg olyan elem jelenik meg ugyanis benne, amely túlmutat az aktuális konfliktuson, s általánosságban vázolja fel azt, hogy miként próbál meg lenyomni egy országot egy nagyhatalom. Vaughanék története szerint a harc a természeti erőforrásokért folyik, a globális felmelegedés okozta elsivatagosodás miatt vízhiányban szenvedő Amerika pedig azért rohanja le szomszédját, hogy megszerezze állampolgárainak ezeket.
Külön izgalmas, hogy – miként a mai fegyveres konfliktusoknál is egyre gyakrabban érezhető – sok kérdés nem tiszta. Nem tudni például, valójában ki támadott kire. A Fehér Ház elleni akciót akár Washington saját maga is kitervelhette, hogy legyen ürügye rátenyerelnie a kanadai vízkészletekre. S hiába mutatják be az utolsó kanadai védelmi miniszter kínzással kikényszerített vallomását – amelyben elismeri, országa a felelős az egészért, azaz ők robbantották ki a konfliktust –, a digitális dezinformációk, a kamuhírek korában egyre kevésbé hisszük el, amit látunk. Arról nem is beszélve, hogy a kínzás hatására egy megtört ember mindent képes bevallani, még azt is, amit sosem követett el.
Ugyancsak érdekes aspektusa a műnek, hogy miközben az amerikaiak terroristázzák az ellenfelet, addig a kanadaiak önmagukat honvédő polgárként definiálják. Ismerős történet, igaz, ma ehhez máshova kell utazni, hogy ilyesmivel szembesüljünk. S hogy mégis, a szerzők miért hozták a konfliktust ennyire közel az amerikai határhoz, arról Vaughan a USA Todaynak korábban adott interjújában úgy beszélt: „így az észak-amerikaiak sokkal jobban tudnak azonosulni, jobban átérzik az egészet, mint ha a történetet a Közel-Keletre vittük volna”.
Az is félelmetes, ahogy a történetben az amerikai kormány a sajtót irányítja, befolyásolja annak érdekében, hogy az események tálalása, értelmezése kizárólag a saját szája íze szerinti verzióban kerüljön a közvélemény elé. S talán a leghátborzongatóbb, hogy mindez annyira életszerű, hogy nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat a jelennel. A kérdés persze csak az, vajon ebben a helyzetben mit tehet egy megfélemlített kis nemzet. A végén kiderül.
Intelmek a jövőbőlAz elmúlt években számos olyan, lehetséges jövőben játszódó képregény látott napvilágot, amely remekül reflektál és mutat rá a jelen komoly társadalmi, politikai visszásságaira, kegyetlenségére. Ezért úgy gondoltuk, sorozatot indítva, kéthetente bemutatjuk őket olvasóinknak, hiszen még az is lehet, hogy nem egy történetből nemsokára tévészéria is készül.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 20.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
