A jeges ölelésű sátán magáévá tette az idős skót asszonyt, aki „bevallotta” ezt az 1704-es bírósági tárgyaláson. Mielőtt máglyára ítélték volna Lilias Adie meghalt a börtönben, így nem égették el, csupán elföldelték. Később kihantolták, és lefényképezték a koponyáját, amely nem sokkal később szőrén-szárán eltűnt. A képek alapján most elkészült a digitális arcrekonstrukció. Minden bizonnyal az egyetlen, amely „boszorkányról” készülhetett, hiszen a legtöbb földi maradvány porrá lett.
A skóciai Torryburn falu lakóját, Lilias Adie-t 1704-ben idézték be a bírák elé. Boszorkánysággal vádolták. A tárgyalás során – gyaníthatóan némi ráhatás eredményeképpen – részletesen elmondta, miként látogatta meg őt az ördög három évvel azelőtt, egy tikkasztó júliusi éjjelen, néhány órával napfelkelte előtt. A gonosz egy búzakéve mögé vezette őt, az egyik kezét a fejére helyezte, a másikkal pedig a talpát érintette meg, majd arra kérte őt a sátán, hogy tagadja meg keresztségét. Ezt követően magáévá tette az asszonyt. Mint a bíróságnak elmondta, az ölelése jeges volt. „A bőre hideg volt, a színe pedig sápadt fekete, kalapot viselt, a lábai borjúéra emlékeztettek.” Később, a hold fényénél újra és újra találkoztak.
Adie még a börtönben elhunyt, azt megelőzően, hogy máglyahalálra ítélték volna. Holttestét a falu körüli sáros talajban földelték el, a sírhant tetejére pedig egy hatalmas méretű követ helyeztek. Ez utóbbit azért, mert így kívánták biztosítani, hogy a boszorkány a földben is maradjon, valamint hogy az ördög elengedje a testet. A sátánról ugyanis azt tartották, hogy képes újból életet lehelni a holtakba, főként a boszorkányokéba, hogy újból magáévá tehesse őket.
Több mint egy évszázaddal később Lilias-t kihantolta néhány vállalkozó kedvű helyi lakos, hogy eladják a St. Andrews Egyetemnek. A kutatók lefényképezték a különleges leletet, amely meglepő gyorsasággal eltűnt, és azóta sem tudják, merre lehet. A képek nemrégiben kerültek a Dundee Egyetem munkatársa, Christopher Rynn törvényszéki képalkotó kezébe.
A koponyafelvételek alapján Rynn egy részletes arcrekonstrukciót készített a tragikus sorsú asszonyról. Minden bizonnyal ez az egyetlen fennmaradt ábrázolása egy skót „boszorkánynak”, hiszen a legtöbbet máglyára állították, a koponyájuk pedig hamuvá lett. Az arcrekonstrukción egy kedves öreg hölgyet láthatunk, akiről azonban pontosan lehet tudni, hogy okos és a halál kapujában is leleményes volt. A kihallgatásán a szájába adott, önmaga ellen történő vallomás mellett volt annyi lélekjelenléte, hogy az állítólagos boszorkánygyűléseken résztvevő társairól azt mondta, hogy nem tudná őket felismerni, mivel álarcot viseltek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
