Így még nem ábrázoltak közéleti szereplőket

Így még nem ábrázoltak közéleti szereplőket

A festményeken meglehetősen ismert szereplők, többé-kevésbé ismert műalkotások és művészek stílusainak keveredését figyelhetjük meg. A festő fogalmazása szerint két világ találkozik és feszül egymásnak a műveken. Az egyik a szép utáni vágyakozásunk, a másik a valóság.

A valóság és a művészettörténet állandó karamboljaival találkozunk a képeken, amelyet az békít ki, nemes humanista malterként, hogy tulajdonképpen a hétköznapjaink, a szereplőink, ahogy megjelennek, bizonyos értelemben átértelmeződnek és művészetté válnak.

Megszépülnek, még akkor is, ha csúnyán vannak ábrázolva, mert drMáriás szerint a művészetben van egy megbocsátó simogatás. A képek az örökkévalóságnak is szólnak, megmaradnak egy kor, egy érzelem, egy hangulat lenyomataiként. A művész szerint nem az számít, hogy ő vagy valamelyik látogató kedveli-e például Orbán Viktort, hanem az, hogy olyan korban élünk, amelyben az ő személyisége, az általa- és mások által képviselt ideológiák és történetek között mi hogyan találhatjuk meg a jobbulásba és a gyógyulásba vetett hitünket. Ezt valahogy fel kell dolgozni, majd művészeti humorrá nemesíteni, ezért a képek olykor szarkasztikusak és groteszkek, vagy netán a harag által inspiráltak. Gazdasági-piaci attribútum, hogy száz év múlva akár illusztrációként is be lehet emelni egy történelemkönyvbe a Jézusként ábrázolt Orbán Viktort, bemutatva, hogy néhányan miképpen tekintettek egy-egy szereplőre.

“Mészáros “Goldfinger” Lőrinc utasítást kap Klimt műtermében”: a James Bond történet egyik gonosza, a Goldfinger nevű, kőgazdag ember, akinek mindig azon jár az esze, hogyan legyen még több a nullákból a bankszámláján. Nagyjából ilyen lehet a mi oligarchánk is. Itt éppen új és fontos információt kap, ami valószínűleg az arannyal kapcsolatos, hiszen egy bizonyos réteg egyre aranyosabb itthon.

“Borítóterv a Biblia új, javított kiadásához”: Nem hagyhatjuk, hogy egyes alapkönyvek ne legyenek revidálva, esetleg korrektúrázva, netán kijavítva. Azt is emberek írták, akik hibázhatnak. A Bibliából is kell egy új, javított kiadás, például lehetne készíteni belőle applikációt, rádió- és tévéműsort. Ehhez viszont szükséges egy mai szereplő, akit rögtön felismerünk. Nem kétezer évvel ezelőtti alak, aki szegény is volt, ráadásul érthetetlen dolgokat művelt. Meg kell alkotni a legújabb testamentumot, röviden, közérthetően és új szereplőkkel.

“Soros György a Világ Gonosz Uraként megakadályozza a magyar labdarúgás, egészségügy, kortárs művészet és jóformán minden feltámadását”: Ehhez talán nem kell különösebb kommentár. Kétségtelen, hogy Soros György a világ ura. Ha valaki bármit el tud intézni a világon, akkor az ő. Az egész világ fölött álló rettenetes fenyegetés. Egy sötét úr. DrMáriás azt is hozzátette, hogy ő is festene jókat, de Soros nem engedi.

Az utolsó képen a magyar nemzeti festészet miértjét és jövőjét egyben láthatjuk. A rettenetes Picasso, akinek még kommunista pártkönyve is volt, köztudottan kedvelte a nőket, bordélyházba járt ihletet meríteni, aminek egyik eredménye Az avignoni kisasszonyok című festmény lett. Gyanús, vörösbe húzó színekben festette meg őket, ahogy éppen a bordélyba csábítanak. DrMáriás viszont megtisztította ezt a rettenetes képet attól a bűnrétegtől, amely tulajdonképpen elviselhetetlenné tette, csak a sötét, imperialista, kapitalista múzeumok tudják az eredeti változatban üdvrivalgással elfogadni. Itt prostituáltak helyett szentek vannak. A kisded nemcsak megszületett, hanem már ki is jelölte az utat, mellette Mária, aki egy angyal, tehát Angéla. Gondoskodni szeretne a gyermekéről, hogy itt-ott azért legyen egy-két autó összeszerelő műhely, esetleg szemüvegjavító üzem Őrbottyán környékén. Körülöttük a napkeleti bölcsek, a három királyok, akik csodájára járnak a párosnak. A szent család. Vlagyimir, a hosszú évek óta boldog király. Netanjahu ugyancsak egy visszafogott szereplő, nem is beszélve Donaldról, aki tagadhatatlanul új színt hoz a történetbe, kicsit rock and roll stílusban.

DrMáriás arról is beszélt, hogy ugyan mindig menekült a különböző politikai dolgok elől, de

a hatalom, a pénz, az erőszak korlátozzák az emberi szabadságot, de mi nem ijedünk meg és élünk a szabadságunk lehetőségével, álmodunk és kiszínezünk mindent.

(Címlapfotó: Béli Balázs / alfahir.hu)


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »