Két nap – két Nobel-díj. Magyarként nincs is más dolgunk ezzel az egyelőre még kimondani is szédítő ténnyel, mint: örülni neki, büszkének lenni rá és erőt meríteni belőle.
Természetesen a Karikó Katalinnal szembeni alja mocskolódás jóval régebbre nyúlik vissza az akadémiai bejelentésnél, hogy idén – kutatótársával együt – ő kapja az orvosi-élettani Nobel-díjat. A közösségi média infernójában azóta sok mindent olvashattunk a „tömeggyilkos vakcinagyáros”-ról, de ezek valójában szóra sem érdemesek, a kétbites agyak láthatóan nem bírták feldolgozni a tényt, hogy az egyébként nemcsak zseniális tudós, de csodálatos személyiségű Karikó Katalin az általa kidolgozott technológiáért kapta a legrangosabb tudományos díjat.
De lapozzunk, nem ez a lényeg, a közösségi médiával kapcsolatban miért is lennének illúzióink?
Annál szomorúbb, amikor azt látjuk, hogy a szlovák állami hírügynökség sem tud megbirkózni a ténnyel, hogy két magyar is a legrangosabb tudományos kitüntetésben részesült, mindössze két nap leforgása alatt.
(utóbbi kapcsán még arra se vették a fáradságot, hogy kiderítsék a másik állampolgárságát).
Vagyis ha egy magyar Nobel-díjat kap, akkor az csak magyar származású lehet, mindenki más amerikai, francia, stb.Mondhatnánk persze, hogy személyes érintettség hiányában viszonylag csekély a tapasztalat Nobel-díjak ügyében, de… Analóg helyzet hiányában
No persze ott, ahol a történelem nagy része, az ingatlan-nyilvántartásnak pedig az egésze “magyar származású”, ott nehéz ezeket a frusztrációkat feldolgozni. Egyébként már csak emiatt is érdemes lenne átgondolnia volt és leendő miniszterelnökünknek azt a bizonyos állampolgársági törvényt, mert amíg az hatályban van, Szlovákiának a büdös életben nem lesz Nobel-díjas tudósa. Legfeljebb csak „slovenského pôvodu”…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
