1956-ban az év utolsó hónapja nem hozott megnyugvást a sokat szenvedett Magyarország életébe. A szovjet kommunista segítséggel hatalomra jutott Kádár-kormány mindent megtett, hogy az uralkodását megerősítse. Az emberek kiábrándultsággal, keserűséggel és reménytelenséggel várták a karácsonyt.
Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hitelesen írja le azt a hangulatot, amely 1956 decemberében Magyarországon, és főleg a magyar fővárosban uralkodott. Erre az időre nem sok remény maradt az elveszett szabadság visszaszerzésére.
Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hitelesen írja le azt a hangulatot, amely 1956 decemberében Magyarországon, és főleg a magyar fővárosban uralkodott. Erre az időre nem sok remény maradt az elveszett szabadság visszaszerzésére.
Keserűség, kiábrándultság
Keserűség, kiábrándultság
Az ország hangulata decemberben, két hónappal a forradalom leverése után nagyon keserű, kiábrándult, csalódott volt, az emberek meg voltak félemlítve – idézte fel Horváth Zsolt történész, hogy milyen körülmények között készült 60 évvel ezelőtt az ország karácsonyra.
Az ország hangulata decemberben, két hónappal a forradalom leverése után nagyon keserű, kiábrándult, csalódott volt, az emberek meg voltak félemlítve – idézte fel Horváth Zsolt történész, hogy milyen körülmények között készült 60 évvel ezelőtt az ország karácsonyra.
A szovjet csapatok ugyan jelen voltak, ám a járőrözést egyre inkább átvette a Kádár-kormány szerveződő karhatalma, részint a honvédkarhatalom, részint pedig a belügyi karhatalom, illetve a reguláris rendőrség.
A szovjet csapatok ugyan jelen voltak, ám a járőrözést egyre inkább átvette a Kádár-kormány szerveződő karhatalma, részint a honvédkarhatalom, részint pedig a belügyi karhatalom, illetve a reguláris rendőrség.
Egész decemberben érvényben volt a november 4. után bevezetett kijárási tilalom, csupán egyetlen napra, december 24-re függesztették csak fel, hogy az éjféli misére el lehessen menni. Ugyanakkor 1956. december 31-én, szilveszter éjjelén is kijárási tilalom volt érvényben.
Egész decemberben érvényben volt a november 4. után bevezetett kijárási tilalom, csupán egyetlen napra, december 24-re függesztették csak fel, hogy az éjféli misére el lehessen menni. Ugyanakkor 1956. december 31-én, szilveszter éjjelén is kijárási tilalom volt érvényben.
A munkástanácsok megpróbálták az országos munkástanácsot megalakítani. Bár a hatalom látszólag tárgyalásokat folytatott velük, és bizonyos engedményeket is tett, ám végeredmény azt mutatta, hogy mindezt félrevezetési célból tette. Ekkor megtörtént a fordulat, hiszen a kádári vezetés nem tűrhette, hogy egy erős országos, alternatív szervezet létrejöjjön, ezt megakadályozták.
A Kádár-kormány erre az időre jutott el oda, hogy ideológiailag is megpróbálta igazolni hatalmának jogosságát.
December elején ülésezett az MSZMP ideiglenes központi bizottsága, ahol megszületett a négy pont az ellenforradalmi okairól, mely Horváth Zsolt szerint tulajdonképpen kanonizálta a párt önképét és ’56 képét. Ehhez 1989-ig görcsösen ragaszkodtak, ebben semmilyen engedményt nem is tettek.
December elején még úgy tűnt, van esély a hatalomtól engedményeket kicsikarni, de Kádárék nem engedtek, egyre keményebben léptek fel hatalmuk megszilárdítása érdekében.
Véres összecsapások a Nyugati téren
A fordulat keretében döntés született arról is, hogy erőszakosan lépnek fel a tüntetésekkel szemben. December 4-én zajlott az asszonyok néma tüntetése a november 4-i beavatkozás egy hónapos fordulóján, erre válaszul pedig december 6-án vörös zászlós tüntetést szerveztek provokációs céllal, ahol a Kádár-kormány mellett tüntettek. Ez összecsapásokat eredményezett, a legvéresebb harc pedig a Nyugati téren zajlott, ahol halálos áldozatai is voltak az eseménynek a kormány mellett tüntetők soraiból.
Sortűz Salgótarjánban
A munkástanácsokkal való leszámolás keretében több helyen is erőszakosan léptek fel a sztrájkokkal szemben is. Ekkor dördült el a legvéresebb forradalom utáni sortűz Salgótarjánban, ahol a munkástanács-vezetők letartóztatása miatt tüntetők tömegébe lőttek. A letartóztatottakat aztán a karhatalom elhurcolta, és agyonverte.
Nem csak a munkásokkal számoltak le: az értelmiség vezető ereje, az írók is sorra kerülnek.
Az Írószövetségben, amely a másik jelentős ellenállási gócpont volt, decemberben még javában készültek a különböző kibontakozási tervezetek, amelynek keretein belül próbálnak politikai engedményeket elérni, ám egyre inkább látszott, a próbálkozás reménytelen.
Az Írószövetséggel való leszámolás 1957-ben történt meg, amikor a szövetséget elhagyta a párthoz hű kommunista írók csoportja, ezáltal tulajdonképpen az Írószövetség törvényen kívülivé vált. Ennek következményeképp feloszlatták a szervezetet, később újraszervezték azt.
Mindezek ellenére Horváth Zsolt szerint mégsem mondhatjuk, hogy hogy politikai értelemben stabilizálódott a Kádár-rendszer helyzete 1956 végére, bár kétségtelen, hogy a társadalmi ellenállás esélye egyre kevesebb volt, a társadalom kimerült, elfáradt, míg a hatalom egyre erősebb lett.
Ám az emberek nem megnyugvással, belenyugvással fogadták ezt, hanem kiábrándultsággal, keserűséggel és reménytelenséggel.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
