Így került fejünk a Fidesz guillotine-ja alá

Egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy Putnok fideszes polgármestere, Tamás Barnabás rezzenéstelen arccal fővesztést vizionált nem fideszes politikusnak, amikor is úgy fogalmazott: 

„Nem mindig gondolkodik helyesen a választópolgár, és olyan embereket enged a fazékhoz, akik nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá.”

Hiszen miért is csodálkoznánk, ha az Orbán-rajongók 33 ezer követővel bíró Facebook-oldalának ez a nyitó képe:

Már korábban is találkoztam ezzel a borzalmas verssel.

A mű eredetileg a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazásra íródott, ami ugyabár 13 évvel ezelőtt volt.

Ha ezt valaki, jelesül a rajongói oldal éppen rajongásának tárgyával, Orbán Viktorral hozza össze egy fényképen, 2017-ben, akkor annak nem lehet más üzenete, mint hogy

aki nem fideszes, az égjen bent a tűzben, de ha esetleg mégsem, akkor legalább dögöljön éhen.

Ami számomra még ennél is megdöbbentőbb, hogy ez a vers egy fszínész szájából elhangzott a párt 2014-es kampányzáróján, Debrecenben, ami után Orbán Viktor kedélyesen meg is lapogatta a művészurat. 

10 évvel a vers keletkezése után, egy országgyűlési választás finisében, egy párt rendezvényén elmondva ezeket a gondolatokat, nem lehet más, mint a „Csak a Fidesz!” gondolat tébolyodott megnyilvánulása.

Ami nagyon tetszett Orbán Viktornak, aki elvileg minden magyar miniszterelnöke kellene, hogy legyen, nem csak azoké, akik rá és a pártjára szavaztak.

Ez a vers egyébként akkor is vállalhatatlan, ha keletekezésének eredeti idejébe és motivációjába helyezzük be.

Mert az egy dolog, hogy 2004. december 5-én milyen rettenetes lelki fájdalmat éreztünk több millióan a szégyen miatt, de hogy valaki leül, és strófákba önti azt, hogy 

Hogyha IGEN-t mondtál, az Úr legyen veled!
Hogyha NEM-et, Ő se bocsásson meg neked!
Ne lásd meg a Mennyet, Pokolban a helyed!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

nos, ez túllép az emberi hatáskörön.

Ugyanis higgyünk bármennyire is a saját igazunkban, ítélkezni nem ítélkezhetünk, pláne nem utasíthatjuk Istent arra, hogy mit tegyen, vagy ne tegyen a máshogy gondolkodóval. 

Mint azt egyszer már leírtam ezen az oldalon, 

„Amikor 2004. december 6-án én rettenetes másnaposan éledeztem, egy megnyitás előtt álló budai étteremben Orbán Viktor és Habony Árpád eligazítást tartott a jobboldali médiumok vezető munkatársainak. Amikor én szégyenérzettől szilánkosra szakadt lélekkel vergődtem otthon, Habony Árpád éppen lelkendezett a népszavazás eredményén, ugyanis – mint indokolta – ha érvényes lett volna, az MSZP és az SZDSZ a 2006-os választásokig azt kommunikálja, hogy azért nincsen pénz az országban, mert a határon túli magyarokra megy el minden.”

Mindezek ellenére sem akarom, hogy akár Habony Árpáddal, akár Orbán Viktorral, akár a vers szerzőjével bármikor a jövőben úgy bánjanak, ahogyan szavaztak. Nem akarom, hogy mielőtt a tűzoltó kimentené őket az égő házból, megkérdezze, hogy kire szavaztak.

Nem akarok ilyen országban élni. Ilyenben, amilyet ők teremtettek: a 1,5 millió országát. 

De ebben az országban akarok élni! Szabadon gondolkodva, és úgy magyarként, ahogyan én az vagyok. 

Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »