Nem mintha könnyeket akarnék hullatni a narancsos kormányzatért, de azért az jól látszik, hogy valami félelmetesen nincs rendben fideszes berkeken belül. Olyan az egész, mintha a kapitány elvétette volna az irányt, de a tisztek nem érnek rá arra, hogy figyelmeztessék, mert egymással és azzal vannak elfoglalva, hogy a még fellelhető értékeket miként tudják a zsebükbe tömködni. A legénység már látja, hogy ebből nagy baj lesz, viszont az ő hangjukat nem hallja, pontosabban nem akarja meghallani senki sem, ezért aztán ők meg elkezdik tömegesen elhagyni az egyre inkább nyikorgó fedélzetet, miközben az egész hajó kezd irányíthatatlanul elveszni a semmibe.
És ez valljuk meg, nem jó.
Nem jó, mert azért akárhogy is nézzük a dolgot, egy országnak – legyen az bármelyik – az az érdeke, az lenne az érdeke, hogy az éppen regnáló kormányzat normálisan, a többség által kijelölt úton, a többség által meghatározott prioritások mentén, biztos kézzel vezesse az országot. Lehet egyetérteni, vagy sem a kormányzati célokkal, lehet vitatkozni egy-egy döntésen, de lényeg mégis csak az, hogy ha már megválasztott, ha már kijelölt a szavazók többsége valakiket a kormányzati feladatra, akkor az a brigád kormányozzon és határozottan tegye a dolgát. Ne bénázzon, ne találgasson, ne tétovázzon, hanem haladjon előre az úton. Aztán majd a következő választásokon az emberek eldöntik, hogy jó-e az irány.
Nincs rosszabb egy bizonytalan, önmagának kétnaponta ellentmondó, egyhelyben toporgó, széthúzó tagokból és csoportokból álló kormányzati erőnél. A fideszes csapat azonban mára ilyenné lett. Ilyenné tették a belső ellentétek, a hozzájuk kapcsolódó holdudvar, az új karrieristák gátlástalansága, a régi motorosok gyengesége és persze az a felkészületlenséggel vegyes pökhendiség, ami manapság már szinte minden megnyilatkozásnál tetten érhető.
A narancsos szimpatizánsok úgy tűnik, már látják, hogy nem igazán jól mennek a dolgok. A kérdés így már csak az, hogy maguk az érintettek rájönnek-e arra, hogy baj van? Hogy észreveszi-e OV, hogy kikkel is vette körül magát újabban, hogy rádöbben-e végül arra, hogy ami most van az már ebben a formájában tovább nem tartható.
A labda most a narancsosok oldalán pattog. Változtatni kell, mert így ennek már nincs nagyon értelme.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
