Ha az ember a kezét a szívére teszi és őszintén belegondol, akkor akár el is mondhatja, hogy nem ez az a Karácsony, amelyet várt, elképzelt. Nem ez az a Karácsony, amelyet kívánt magának.
Néhány járásban a templomokat bezárták, a hívek nem vehetnek részt a szentmisék ünneplésében, máshol pedig korlátolt számú hívő juthat be a templomba megünnepelni Urunk születésének ünnepét.
Nem így képzeltük el az ünnepeket, nem így képzeltük el a Karácsonyt. Az élet azonban sokszor hoz olyan nem várt fordulatokat, amelyekre nem lehet felkészülni, amelyek az embert kihozzák egyensúlyából és elveszik szívéből a békét. Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt mi szeretnénk vagy jónak látjuk.
Isten azonban mégis megengedi az ilyen történéseket is, és ha Ő megengedi, akkor azzal terve van. Nincsen olyan helyzet, amelyből az Isten nem lenne képes jót kihozni, amelyet nem tudna az ember javára fordítani.
Mégis mi jót képes Isten kihozni a jelenlegi helyzetből? Hogyan tud az Isten ebből a sokszor reménytelennek tűnő helyzetből valami jót előmozdítani? – hangozhatnak fel bármelyikünkben ezek a kérdések.
Úgy gondolom azonban, hogy nem a mi hatáskörünkbe tartozik, hogy tudjuk mindenre a pontos választ. Nem a mi feladatunk az, hogy tudjuk minden MIÉRT?-re a pontos választ.
Be kell látnunk és alázattal el kell fogadnunk azt, hogy léteznek olyan valóságok, amelyek megértésére mi kevesek vagyunk. El kell ismernünk azt a tényt, hogy Isten sokszor a nehézségek által akar minket oktatni, bölcsebbekké és szerényebbekké tenni minket.
Amikor valami nem megy a mi terveink, elképzeléseink szerint, az nem jelenti szükségszerűen azt, hogy rosszul megy minden. Ha valamit nem tudok megérteni, az még nem jelenti azt, hogy annak nincsen semmi értelme. Az Isten pontosan tudja, mit mikor és miért is enged meg.
Mindketten tudták, hogy Mária szíve alatt az értünk emberré lett Istent hordozta. Az Istennek pedig az ember a tőle telhető legjobbat szeretné adni, nyújtani. Mekkora fájdalom lehetett Mária és József szívében, amikor nem fogadta be őket egy család sem a házukba. Mekkora fájdalom lehet egy édesanyának az, amikor elsőszülött gyermekét a sötét éjszakában egy barlangban kell megszülnie távol minden kényelemtől, a pompáról és idillikus környezetről nem is beszélve. Mennyire fájhat az egy szülőnek, amikor gyermeke számára még csak emberhez megfelelő körülményeket sem tud biztosítani a születésénél…
Úgy gondolom, hogy amikor Karácsony ünnepét ünnepeljük, erről a szempontról gyakran elfeledkezünk és naivan azt hisszük, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott.
A jelenlegi helyzet rá akar mutatni arra, hogy Isten sokszor a számunkra ismeretlen utakat választja ki arra, hogy hozzánk közelebb jöjjön, hogy a szívünk legbelsejéhez eljusson. Amíg minden úgy megy, ahogyan azt mi szeretnénk, addig sokszor nem is nagyon gondolunk az Istenre. Amíg saját erőnkből be tudjuk magunk számára biztosítani a nyugalmat és a békét, addig valahogy mintha megfeledkeznénk Istenről.
Abban pedig biztos vagyok, hogy Isten ennek a pillanatnak nagyon örül. Nem azért, mert minket a kétségbeesés szélére taszíthatott, hanem azért, mert így egy számunkra új dimenzió nyílik meg a minket szerető Istenünkkel való kapcsolatunkban.
Tiszta szívemből kívánom mindnyájunknak, hogy ezek az ünnepek segítsenek bennünket abban, hogy Istennel való kapcsolatunk és a Benne való bizalmunk megerősödjön. Ezzel a vággyal kívánok minden kedves olvasónak Istentől megáldott, boldog, békés karácsonyi ünnepeket!
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
