Bocsánatot kért kedden az őslakosok évtizedekig történő megaláztatásaiért az újdonsült kanadai kormányfő, Justin Trudeau. Hogy miért is? A korábbi felfogásra jellemző ügy: az északon élő inuitoknak az ország egyes részein még a nyolcvanas években is viselniük kellett az egyedi azonosító számukat hordozó kis bilétákat. A korongon az indiánok neve helyett a tisztviselők által könnyebben megjegyezhető azonosítószám szerepelt, és hasonlatosak voltak ahhoz, mint amiket kutyákra adnak.
Az azonosító korongokat a negyvenes években vezették be, amikor az inuitok még mindig nagyrészt nomád körülmények között éltek. Mindegyikük kapott egy azonosítójelet, az első betű és szám az adott ember lakhelyéül szolgáló régiót jelölte, míg az utolsó négy számjegy egy saját személyiigazolvány-szám mintájára működött. A cél – ahogy arról a Vice.com is beszámol – egy adminisztrációs rendszer kidolgozása volt társadalompolitikai és egészségügyi célokból. Ezután a hivatalos iratokról gyakran el is hagyták az inuitok nevét, és az érintettekre azonosítószámukon hivatkoztak.
Nem értették a neveiket
A biléta- és azonosító rendszer kialakításának egyik fő oka az volt, hogy az északi közigazgatásban dolgozóknak komoly gondot okozott az inuit nevek megértése, illetve kiejtése, és ugyan próbálkoztak az ujjlenyomatok regisztrálásával is, végül a biléták mellett döntöttek.
Szintén gondot okozott korábban, hogy az inuitoknak nem volt vezetéknevük, ami például az egészségügyi adminisztrációban gondokat okozott. A saját névadási rendszerük eltér az általunk megszokottól: a neveket saját hiedelmeik alapján bizonyos szinten a reinkarnációval is azonosítják, ráadásul nem kötődnek nemekhez: ha például egy anya gyermekének a már elhunyt nagyapja nevét adja, azzal valamilyen szinten az elhunyt szerettével azonosítja. Ahogy azt Vilhjalmur Stefansson felfedező megfogalmazta, náluk „a lélek egyenlő a névvel, a név egyenlő a lélekkel”.
Az 1945-ös családügyi törvény Kanadában az eszkimót akként azonosította, mint aki személyazonosító koronggal rendelkezik.
Több ezer áldozat
Kanadában 1874-től nagyjából száz éven át 150 ezer indián, mesztic (métis) és inuit (eszkimó) gyereket kényszerítettek arra, hogy otthonuktól több száz kilométerre, nevelőintézetekben éljenek, ahol rendszeres fizikai, lelki és szexuális erőszaknak voltak kitéve. Ezekben a diákotthonokban mintegy hatezer gyermek vesztette életét alultápláltság, betegség vagy erőszak miatt. A Bizottság a Megbékélésért és Igazságért (TRC) szerint így próbáltak véget vetni a kanadai őslakosok mint önálló jogi, társadalmi, kulturális, vallási és faji entitások létezésének. Az utolsó ilyen, őslakosoknak fenntartott nevelde 1996-ban zárt be.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
