Bár a prosztatarák elsősorban az idős férfiak betegsége, 40-45 éves kor után már bárkinél kialakulhat. Amennyiben időben, még a tünetek megjelenése előtt diagnosztizálják, jól gyógyítható. De mit tehetünk a megelőzésért, és hogyan lehet felismerni, hogy baj van?
A prosztata egy körülbelül 20 gramm tömegű, mirigyes szerv, amely a hólyagalap és a medencefenéki izomzat között helyezkedik el. Elsősorban a megtermékenyítésben van szerepe, de az alsó húgyúti szervek fertőzéseinek leküzdésében és a vizeletürítésben is részt vesz. A prosztatarák az esetek nagy részében a prosztata külső, tok körüli területéből, az úgynevezett perifériás zónából indul ki. Ez a második leggyakoribb oka a férfiak rákos halálozásának: Magyarországon évente körülbelül 1500-an veszítik életüket a betegség miatt – írja a Házipatika.com.
Pontos okai egyelőre nem ismertek, de vannak olyan kockázati tényezők, amelyek növelhetik kialakulásának veszélyét. Előfordulása az életkorral együtt növekszik; elsősorban az idős férfiak érintettek, de 40-45 éves kor után már bárkinél kialakulhat. A hátterében lehetnek genetikai okok, jellemző a halmozott családi előfordulás, de növelheti a veszélyt a zsírban gazdag táplálkozás és a túlsúly. is Bizonyos foglalkozással kapcsolatos környezeti tényezők szerepéről is vannak adatok (kadmiumhatás, gumigyártás), illetve egyelőre meg nem határozott okok miatt a rassz is számít. Vizsgálatok szerint a színes bőrű férfiaknak például nagyobb arányban kell megküzdeniük prosztatarákkal. A prosztatarák kialakulásában a hormonális hatásoknak (férfi nemi hormonok, melyek a prosztata működését szabályozzák) is fontos szerepet tulajdonítanak.
Korai stádiumban a prosztatarák általában nem okoz tüneteket, azok inkább előrehaladott, gyakran már áttétes betegség esetén jelentkeznek. A legjellemzőbb panaszok közé tartozik a megnagyobbodott prosztata, a vizelési nehézség, a vizelettartási probléma, a vizeletáramlás erejének csökkenése, a (különösen éjszaka jelentkező) gyakori vizelés, illetve az erektilis diszfunkció (potenciazavar). Ha a daganat betör a húgycsőbe vagy a húgyhólyagba, akkor a sperma, illetve a vizelet véressé válhat, és amennyiben a környező szövetekbe is behatol, a páciens gáti, keresztcsonttáji, deréktáji fájdalmat tapasztalhat. Áttétes prosztatarák esetén csontfájdalom, csonttörés jelentkezhet.
A betegség diagnosztizálásához több vizsgálat is szükséges. Első lépésként általában a rektális digitális vizsgálatot (RDV) végzik el, melynek során a szakember a végbélen keresztül, az ujjaival ellenőrzi a prosztatát. Ha bármilyen eltérést észlel, további vizsgálatokat, például ultrahangot javasol: ezt telt húgyhólyag mellett a hason át vagy a végbélen keresztül végzik. Segítségével pontosan meghatározható a prosztata mérete, formája, elhelyezkedése, echogenitása (hangvisszaverő képessége). A vérvizsgálat eredménye szintén fontos támpont, ilyenkor a prosztataspecifikus antigén (PSA) mennyiségének meghatározása a cél. A PSA-t a prosztata sejtjei termelik, a magas érték általában valamilyen betegséget jelezhet.
A prosztatarák standard diagnosztikai algoritmusa kiegészítéseként javasolt használni a PCA3-tesztet, amely egy biológiai módszer, és a vizeletben lévő prosztatarák-sejteket mutatja ki a PCA3 gén (Prostate Cancer Gene 3) mRNS-expressziójának (génkifejeződésének) mérésével. A gén jelentősen nagyobb mértékben fejeződik ki a prosztatarákos szövetben az egészséges vagy jóindulatú elváltozást mutató prosztataszövetekhez képest. A PCA3-teszt legnagyobb előnye, hogy míg a PSA megemelkedett szintjét olyan állapotok is előidézhetik, mint a prosztatagyulladás, a genito-urinális traktus gyulladásai és a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, a PCA3 szintjét nem befolyásolják ezek a tényezők.
Végleges diagnózist szövetmintavétel után állítanak fel. Az orvos a végbélen át vagy a gáttájékon a prosztatába vezetett tűvel biopsziát végez, amelyet aztán mikroszkópos kórszövettani vizsgálaton elemeznek.
A prosztataráknak négy stádiumát különböztetik meg. Az első stádiumban a daganatsejtek a prosztatán belül vannak. Még nincsenek tünetek, és se rektális digitális vizsgálat, se képalkotó vizsgálat során nem fedezhető fel eltérés, bár a PSA-szint magasabb lehet. A második stádiumban a daganatsejtek helye változatlan, de a szakorvos már kitapinthatja a tumort, és sok esetben képalkotó vizsgálat útján is megfigyelhető. A harmadik stádiumban a daganat általában a prosztata tokján kívül fejlődik, a sejtek a környező szerveket, a húgyhólyagot, ondóhólyagot is elérhetik. A negyedik stádiumban a rák átterjedhet a környező nyirokcsomókra, illetve a távolabb lévő szövetekre, szervekre is, megjelenhet a többi között a csontokban, májban, tüdőben.
A prosztatarák kezelési lehetőségeit, módszereit több tényező is befolyásolja, ilyen például a daganat stádiuma, típusa, a páciens életkora, illetve egyéb betegségei. Szóba jöhet a szerv sebészi úton történő eltávolítása az ondóhólyagokkal együtt, a sugárkezelés, a kemoterápia, illetve a hormonterápia. Utóbbi során a szervezet tesztoszteronszintjét csökkentik, a hormon magasabb szintje ugyanis kedvez a daganat terjedésének, növekedésének. Ezeket a kezeléstípusokat alkalmazhatják együttesen vagy önmagukban is. Összességében elmondható, hogy a prosztatarák akkor gyógyítható a legnagyobb eséllyel, ha korai stádiumban, még a tünetek megjelenése előtt fedezik fel.
A megelőzésben kiemelten fontos szerepe van a szűrővizsgálaton való részvételnek: 40 éves kor felett évente legalább egyszer keressünk fel urológus szakorvost, de akinek a családjában már előfordult prosztatarák, fiatalabb kortól is ellenőriztetheti magát. A kontrollvizsgálat mellett szintén tanácsos bizonyos időközönként elvégeztetni a PSA-tesztet is. Mivel a túlsúly az egyik legnagyobb kockázati tényező, figyeljünk a táplálkozásunkra, a rendszeres sportra! Fogyasszunk minél több gyümölcsöt, zöldséget, teljes értékű gabonát, tartózkodjunk a magas zsír- és cukortartalmú fogásoktól, és igyekezzünk mindennap legalább 30 percnyi mozgást beiktatni. Bár egyelőre csekély számú adat áll rendelkezésre, bizonyos vizsgálatok szerint a prosztata működését az E-, C- és D-vitamin, illetve a szelén és a cink is pozitívan befolyásolhatja.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
