Igor Matovič szociálkonzervatív párttá alakítaná át az OĽANO-t – értesült az Denník Štandard szlovák lap. Azon kívül, hogy Matovičék egyre több konzervatív témát vállalnak fel (családtámogatási csomag, szivárványos zászlók kitiltása a középületekről), ajánlatot tettek a Kereszténydemokrata Mozgalomnak is (KDH). Ez választás előtti együttműködésről szólna. A Štandard szerint azonban Matovič meghívása nem veszélytelen, elutasítás esetén a KDH valószínűleg előnytelen politikai versenyre kényszerülne.
Mindenesetre, az OĽANO döntése – ha valóban véghez viszi – nem annyira meglepő. Szlovákiában a politikai palettát a liberális, baloldali, és balliberális pártok uralják. Ezek között a főbb kérdésekben (szociális kérdések, külügy, Matovič megítélése…) – még ha retorikai verseny van is közöttük – minimális különbségek vannak vagy egyszerűen elkerülik a vitás tételeket, nehogy aláássák a jövőbeli együttműködést.
Ellenben viszonylag kevés konzervatív pártot mérnek a felmérések a törvényhozásba. Az egyik az OĽANO, amelynek frakciója viszont elég változatos a nemzeti konzervatívtól (Anna Záborská pro-life Keresztény Uniójától) egészen a liberálisig (pl. a Magyarországot és Gyimesi Györgyöt s rendszeres ostorozó Andrej Stančíkig) bezárólag.
Az OĽANO kormánytagjai is vegyes képet mutatnak. Matovič jó ideje konzervatívabb politikai témákat próbál felkarolni pénzügyminiszterként, ellenben Eduard Heger kormányfő, Jan Budaj környezetvédelmi miniszter és Jaro Naď védelmi miniszter inkább liberális, balliberális retorikával rendelkeznek a meghatározó kérdésekben, többek között Magyarország kapcsán is.
A konzervatív szlovák választók térfelén az OĽANO a KDH természetes versenytársa lenne. A kereszténydemokraták azonban már kétszer lecsúsztak a parlamenti bejutásról, először Ján Figeľ, másodszor Alojz Hlina vezetése alatt. Egy harmadik kudarc végzetes lenne, így túlélésük függ tőle, hogy harcba bocsátkoznak, vagy szövetségre lépnek Matovičékkal.
A KDH szorult helyzetben van
Alojz Hlina vezetése alatt a KDH értékrendileg egyre jobban hasonlított egy német Merkel-féle CDU-hoz, amely inkább volt baloldal szimpatizáló centrista párt, mint valódi kereszténydemokrata tömörülés. Ezt bizonyítja az is, hogy bevállalták a progresszív PS-szel, és a liberális SPOLU-val való választás előtti együttműködési szerződést, ami gyakorlatilag ideológiai meghasonulást idézett elő.
Európai ügyekben a KDH még mindig az Európai Néppárt által képviselt, baloldal felé hajló politikai narratívát követi. A szlovák belpolitikában nem keltenek különösebben nagy hullámokat, bár a korábbiakhoz képest erőteljesebben vállalják fel a pro-life agendát. Magyarország és magyar kisebbség kapcsán ellenben Ivan Korčok (SaS) külügyminiszter narratívájához állnak a legközelebb. Valódi jobboldaliságról és konzervatív értékvállalásról tehát még mindig nehéz beszélni a KDH kapcsán.
Emiatt és részben azért, mert parlamenten kívüli pártról van szó, nem sok esélyük van a konzervatív verseny megnyerésére. Véleményük és javaslataik lehetnek, de nem képesek olyan nagy visszhangot keltő országos vitákat generálni, mint amit például Anna Záborská tudott az abortusz-törvénnyel. A hátrányuk látványos, vesztenivalójuk nagy, így Matovič ajánlatát sokan inkább egy ultimátumnak tekintik.
A két párt szövetségének vannak akadályozó tényezői. Az egyik ilyen, hogy a KDH tagságának nagy része aligha hajlandó együttműködni Igor Matovičcsal, akinek stílusa (még Alojz Hlina pártelnöksége után is) problémás a KDH-sok számára (magyarra lefordítva, Matovič személye akadályozná a KDH politikai együttműködését a baloldallal).
A másik maga az OĽANO összetétele. Ha Matovič elmozdítja jobbra a pártja politikáját, az belső villongásokat okozhat a mozgalomban és a jobboldali-liberális választók elvesztését vonja maga után. Igaz az is, hogy ekkora mediális ellenszélben, és Eduard Heger folyamatosan hátráló magatartása mellett erre valószínűleg mindenképp sor kerülne.
Vannak azért előnyök is
Ugyanakkor, a KDH, és az OĽANO is sokat nyerhet a dolgon. Kettejük szövetsége többet is hozhat a konyhára, mint a két párt támogatottságának összege. A KDH nyilván magabiztosabban vágna neki a következő parlamenti választásnak, az OĽANO pedig akadályozó tényezők nélkül szólíthatja meg a konzervatív választókat olyan témákkal, amelyeket a baloldal és liberálisok alapból elutasítanak (pl. a családtámogatási rendszer).
Ráadásul, ha a KDH beadná a derekát, a szintén parlamenti küszöb alatt stagnáló Za ľudí is követheti példáját. Értékrendi akadályok lennének ugyan, de vannak közös nevezők – például Veronika Remišová pártelnök kifejezetten pro-life értékeket követ.
A felmérések azt mutatják, hogy jobboldali kormánykoalícióra még matematikai esély sincs. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint parlamenti képviselői helyek közül 86 baloldali, legalább 37 a liberális-progresszív, és legfeljebb csak 27 a jobboldali, centrista vagy konzervatív. A nyolc parlamentbe mért párt közül négy baloldali, kettő liberális és kettő centrista-jobboldali, miközben a parlamenti küszöb alatt teljesítők között három jobboldali vagy konzervatív párt szerepel, összesen 11 százalékos “elvesző” szavazatot képviselve (ebbe jelenleg beletartozik az Aliancia-Szövetség is).
Van tehát politikai ráció abban, hogy az OĽANO megpróbálja átcsábítani a konzervatív választókat a parlamenti küszöböt megugrók táborába. Kérdés, hogy van-e ideje ezt meglépni, és hogy többet nyerhet-e vele, mint amit veszít. Mivel a politikai spektrum másik felében sokkal telítettebb a felhozatal, és a liberális pártok már egymás tyúkszemét tapossák, az OĽANO konzervatív átalakulása végeredményben törvényszerűnek tűnik. Ha nem hullik darabjaira a változás nyomása alatt, még profitálhat is belőle.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
