Igent mondok címmel szervezett harmincnapos online női lelkigyakorlatot a száz éve alapított Jézus Szíve Társasága két szerzetesnője, Balla Erika SJC és Mézinger Gabriella SJC, valamint két világi segítőjük, Jacsó Annamária és Szebedy Bolda. A lelkigyakorlat május 30-án szentmisével zárult hazánk legősibb kegyhelyén, Bodajkon, a szertartást Hiba György jezsuita szerzetes celebrálta.
A szertartás végén egy különleges igen is elhangzott: a zenei szolgálatot végzők egyike, Tihanyi Dániel kérdésére – Hozzám jössz feleségül, kedvesem? – válaszolt így Gál Bernadett Mária. Mások mellett a friss jegyespárt is megkérdeztük a lelkigyakorlat gyümölcseiről.
A két szerzetesnővér és két fiatal világi együttgondolkodásából szárba szökkent lelkigyakorlat a járványhelyzet embert próbáló időszakában nyújtott lelki táplálékot, erősítést egyedülállóan sok nő – és rajtuk keresztül megannyi család és közösség – számára. A szervezők 6300 nőnek küldték el e-mailben az imára, Istennel való együttlétre vezető napi összeállításokat. Ezek Szűz Mária életének állomásaihoz igazodva egy-egy szentírási részletet, valamint egy képi és egy zenés inspirációt tartalmaztak, így segítségükkel a bekapcsolódók – a szervezők szándéka szerint – 30-60 percet töltöttek imádságban otthonaikban. A Mária Rádió felajánlásának köszönhetően nap mint nap egy tizenöt perces hanganyag hangzott el a rádió hullámhosszán, így az internetet kevéssé használók is részt vehettek a harmincnapos lelki úton. A pszichológusok szerint egy szokás huszonegy nap alatt rögzül, így a kitartó résztvevőknek nagy esélyük lehet arra, hogy a napi imádságuk szinte magától értetődő legyen.
Hogy a lelkigyakorlat négy motorja nagyon eltalálta, mire van szükségük e járvány sújtotta élethelyzetben a nőknek, az is mutatja, hogy
A záró szentmisére is mintegy ezren gyűltek össze Bodajkon, hazánk legősibb, Szent István korában is létező kegyhelyén; a többi résztvevő YouTube-közvetítés révén kapcsolódhatott be a záró alkalomba.
Hiba György arra mutatott rá szentbeszédében, hogy
Máriának is voltak kételyei, átment a bizonytalanságon akkor, amikor azt mondták neki, hogy megőrült a fia – mondta. Hozzátéve: a kételyeink normálisak, az a fontos, hogy mit kezdünk velük. Hogy odavisszük-e a kereszthez, kitartunk-e a kételyek idején is, mert ahogy a nehézségekben Istenhez kapcsolódunk, úgy tudunk majd az örömben is. A jezsuita szónok arról is beszélt, hogy egy lelkigyakorlat végén ott van az az eshetőség is, hogy mindent, amit elértünk, bevágjuk a sarokba, és megy tovább a régi életünk. Hangsúlyozta, hogy most kezdődik igazán a munka, hogy növekedjen a lelkigyakorlat idején megtörtént vetés: öntözni, védeni kell azt.
A záróalkalmon Mórocz Tamás, a kegyhely plébánosa és egy idősebb paptársa jóvoltából gyónni is lehetett. A szentmisén elhangzott Danczi Mónikának a kifejezetten a lelkigyakorlat számára írott dala. A zenei szolgálatot a Hajnalvándor és az Inigo együttes látta el.
A szentmise után a lelkigyakorlat címe – Igent mondok – újabb értelmet nyert, hiszen a dicsőítő zenekar egyik tagja, Tihanyi Dániel egy saját alkotású dallal kérte meg barátnője, a szintén zenekari tag, Gál Bernadett Mária kezét.
A pár elmondta: négy éve vannak együtt, a lelkigyakorlat inkább csak egy utolsó lökés volt Dániel számára, hogy megerősítse a köztük lévő köteléket. Bernadett, ha nem is mind a harminc napon, de lelkesen kapcsolódott be a lelkigyakorlatba, és Dániel is többször imádkozott Szűz Mária életének állomásait szemlélve, egyszer-kétszer együtt is tették ezt. Dániel azt mondta, számára az élő istenkapcsolat segítette elő, hogy felülemelkedjen a házassággal kapcsolatban benne lévő negatív érzelmeken, és az egész életre szóló elköteleződés mellett döntsön.
A lelkigyakorlat Balogh Anikó istenkapcsolatának erősödését is elősegítette. A Jézus Szíve Társasága nővéreit régóta ismerő nagymama azt élte meg legnagyobb ajándékként, hogy a tízegynéhány éve külföldön élő lánya is részt vett a lelkigyakorlaton, és így, ha több ezer kilométerre is egymástól, de együtt kapcsolódhattak be ebbe a szép lelki kalandba.
A huszonéves Szolnoki Anikó lelki sivatagban, sivárságban érezte magát, amikor elért hozzá a lelkigyakorlat híre, és ha nem is tudott mindig hosszasan imádkozni, megtapasztalta: fontos az Istennel való kapcsolatra időt szakítani, és sokkal könnyebb, mint elsőre tűnik. Anikó úgy érzi, sokkal jobban megbarátkozott női mivoltával, nőiesebb is lett a harminc nap hatására. A záró alkalomra elkísérte édesanyja is, akivel már nem élnek egy háztartásban. Azt mondta, ő is megtapasztalta, hogy a lelkigyakorlat ideje alatt nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett a lánya.
A lelkigyakorlat egyik szervezője, Jacsó Annamária arról számolt be, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak a szervezők. Már az is az volt, hogy a négyük bátortalan igenjéhez mennyi közösség csatlakozott, milyen könnyen „vadásztak le” olyan papokat, akik napi váltásban a lelkigyakorlatozó nőkért imádkoztak, és számos nő is jelentkezett arra, hogy háttérimádkozóként hordozzák a több ezer résztvevőt. A lelkigyakorlat idején három vasárnap online dicsőítő imát tartottak, mindegyik alkalommal százan is részt vettek ezen, és nagyon sokan közülük az ezt követő zoomos kiscsoportra is együtt maradtak.
S voltak olyan már meglévő női csoportok, amelyeknek az elmélyüléséhez tudtak hozzájárulni. Annamária úgy látja, nagyon tömény volt ez a lelki anyag, amelyet több segítővel együtt alakítottak ki, s a lelkigyakorlat résztvevői a témákat a későbbiekben időről időre elővehetik.
A résztvevők között voltak minden korosztályból a tizenévesektől egészen a nyugdíjasokig, de kaptak köszönőlevelet egy olyan édesanyától is, aki a lelkigyakorlat ideje alatt adott életet gyermekének, és a kisbabával a mellkasán, „anyasága hajnalán” fordult Istenhez.
Szerző: Agonás Szonja
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
