Gorove László és Kriszta negyven éve házasok, öt gyerekük és tizenhárom unokájuk van. Huszonnyolc éve készítenek fel jegyeseket a házasságra, és kísérik őket tovább, ha kérik. Február 8-án este a házasság hete keretében tartottak online előadást, melyet a kezdeményezés mostani arcai, Pálúr Kornélia és János által választott mottó ihletett.
„Ezerszer is igen” – hangzik az idei év jelmondata. De hogyan lesz a házasságkötéskor kimondott nagy „igen” mellett sok kicsi „nem” is idővel? Gorovéék előadásukban erre keresték a választ, és természetesen arra, hogy a „nemek” miből fakadnak, és mivel lehet elejét venni a megerősödésüknek. Hogyan lehet az „igenben” kiteljesedni?
Bármilyen keresztény felekezetű házasságkötésről is legyen szó, mindegyiken elhangzik az életre szóló igen, mely kifejezi, hogy odaajándékozom magam, és elfogadom társamnak a másikat. A tanúknak az a szerepe, hogy bizonyítsák, ezt a döntést szabad akarattal, őszinte szívvel hoztuk meg. Még a polgári házasságkötésben is feltétel az örök hűség ígérete. Az igent tulajdonképpen egymásra, a kettőnk kapcsolatára és arra mondjuk ki, hogy szeretnénk boldogan élni együtt – kezdte László a téma kifejtését.
A nagy igen kimondásakor azonban van rajtunk egy rózsaszín szemüveg: akkor el sem tudjuk képzelni, hogy valaha előfordulhat olyan, hogy ne ezzel a lelkesedéssel legyünk jelen a kapcsolatban.
Pedig fontos arról beszélgetni a házasság és a kapcsolat bármelyik szakaszában, hogyan képzeljük el az életünket öt–tíz év múlva – bátorított az álmok egyeztetésére Kriszta. – Negyven év házasság után is fontos közösen gondolkodni a jövőről, a nyugdíjas évekről.
László öt területet jelölt meg, amelyek egy házasságban előidézhetik a „nem akarom ezt igazán” térhódítását valamelyik félben vagy mindkettőjükben.
Az első ilyen, hogy mindketten hozunk magunkkal valamilyen képet a házasságról, amit, ha vészhelyzetben vagyunk, ösztönösen és azonnal előveszünk akkor is, ha nem szeretnénk. Az automatikus, reflexszerű reakcióknak a kialakítását használják például a katonák kiképzésénél is, hiszen ott sincs idő gondolkodni vészhelyzetben. A kapcsolatunk esetében viszont könnyen előfordulhat, hogy olyan mintára támaszkodok, amilyenre nem akartam.
Az együttélés folyamatos változás, semmi nincs úgy, mint ahogy megszoktuk. Megszületnek a gyerekek, mindig új helyzetek adódnak, amelyekre nem tudunk megfelelően felkészülni. Ezek a változások is kibillenthetnek minket a „nem akarom” irányába.
Máshogy gondolkodik egy férfi és egy nő. A férfiak könnyen osztják fel a világ dolgait elintézendőkre és elintézettekre – mondta magát is jól ismerve László. –
A feleség pedig kétségbeesetten kérdezi kis idő elteltével: „Szeretsz még?” „Mondtam az esküvőn, majd szólok, ha van változás!” De ez nem így megy. Rájöttem, hogy a feleségem örül a virágnak, azóta is hozok neki sokszor – és Kriszta boldogan mutatja a szép csokrot.
Vannak olyan folyamatok, amik jönnek maguktól: az öregedés, a terhek, munkahelyi problémák, de zajlik az élet a gyerekekkel is. Ilyenkor fontos, hogy tudatosan dolgozzunk a házasságunkon, mert akkor ezek nem elvisznek minket egymástól, hanem közelebb hoznak. „Most szerelmesebb vagyok Krisztába, boldogabb a kapcsolatunk, mint régebben” – vallotta meg László, aki idén vonult nyugdíjba.
Olyan tipikus események is előfordulnak néha, amelyek a „nemek” irányába sodorhatnak. Az őszinteség ellenére feltörhet például a kísértő múlt, olyan kapcsolatok, sebek, sérülések emléke, amelyek ránehezednek kettőnk kapcsolatára. De az is ilyen jellemző változás, amikor az egyik fél elkezd terápiára vagy közösségbe járni, a másik pedig nem. Nyílik a rés, aminek szűkülnie kellene. „Ezzel nem azt akarjuk mondani – folytatta Kriszta –, hogy ne járd az önismeret útját, de figyelj mindig arra, hol van a másik, és próbáld magaddal vinni a lelkedben.” Ha a gyerekáldás vagy a munka területén nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szerettük volna, ezek a csalódások is elbizonytalaníthatnak minket. Hobbik, függőségek vagy szenvedélyek szintén tolhatnak az „Ezt akartam?” kérdés feltevésének az irányába. És akkor még ott van az életközepi válság, illetve a menopauza.
– folytatta Gorove László.
Mik azok a területek, ahol legtöbbször érezhetjük a „nemek” elszaporodását? A mindennapi apróságok, az anyagiak, a gyereknevelés, a konfliktusok, a munkamegosztás, és bármennyire nem gondolnánk, a szexualitás területe. Egy házasságot kötő pár nem is sejti, milyen könnyen kialakulhat az a probléma, hogy egyszerűen nincs szex, vagy alig van. Ilyen esetekben az is sokszor kiderül, hogy a pár régóta nem töltött egymással minőségi időt kettesben.
A stressz, az időhiány, a kommunikációhiány és megannyi rossz tulajdonság: lustaság, önzés, büszkeség, kisebbrendűségi érzések okozhatják, hogy egyre inkább ellaposodik a kapcsolat. Általában, ha a szeretet ellentétét akarjuk megfogalmazni, nem az unalom jut az eszünkbe. Pedig ez az, ami leállítja a másik felé fordulást, és elveszi a kedvet a kapcsolattól. Egyhangúvá válik minden, ami azt jelzi, már régen a „nemek” vannak túlsúlyban. De bármikor is érezzük, hogy rossz irányba haladunk, sosincs késő visszafordulni.
Gorove László ezután egy izraeli pszichológusnő angol nyelvű könyvét vette alapul, mely a couple burnoutról, a páros kiégésről szól. Ayala Pines a kiégés okait arra vezeti vissza, hogy sokszor elkezdjük egymást vádolni, nem a közös megoldást keressük, ráterheljük a másikra a problémát egészen addig, amíg már nem bírom őt tovább elviselni.
Vannak olyan hibák a pszichológusnő szerint, melyek a megcsömörléshez vezetnek: ha nem töltünk kettesben időt, hiányos a kommunikációnk, ha nem tiszteljük egymást eléggé. Kriszta elmondta, hogy a szülei házasságában mennyire szép volt az, ahogyan tisztelték egymást, és jelen voltak mindig egymás számára. Ez a fajta odafigyelés mintha kikopott volna.
Az is nagy hiba Ayala Pines szerint, ha elhanyagoljuk egymást, vagy mindig hajtogatjuk a magunk igazát. Nem csodáljuk a párunkat, nem törődünk azzal, hogy mi a szeretetnyelve, amelyen kifejezhetném számára a szeretetemet. A szexet is sokan jutalomnak vagy büntetésnek használják a házasságban.
Egy amerikai újságírónő 2019-es könyvében azt vizsgálta, mi az, ami segít, hogy a páros kiégésig ne jussunk el, illetve hogyan fordulhatunk vissza a lejtőről. Az ő tanácsai a következők: érintsük, öleljük meg egymást, nézzünk egymás szemébe, hiszen ekkor oxitocin szabadul fel a szervezetünkben, ami a kötődésért felelős hormon. Bármilyen stresszes helyzetben fejezzük ki a társunknak, hogy mellette állunk, hallgassuk meg! Vigyázzunk, mert egy férfi hajlamos arra, hogy akkor mondja el a problémáját, ha már megoldotta, a nők pedig szeretik kitaláltatni azokat. Apró üzenetekkel, régi szép események felidézésével is erősíthetjük a kapcsolatunk érzelmi telítettségét. Ha segítőkészek vagyunk a másik felé, arra figyelünk, mit tehetünk érte, kis meglepetéssel, figyelmességgel, tehermentesítéssel kedveskedünk neki, biztosan az is meghozza hamar a gyümölcsét. Gorovéék szerint például a karanténhelyzetet szinte provokálja, hogy új dolgokat találjunk ki, és engedjük szabadon a fantáziánkat, legyen az akár egy közös tánc vagy bármi, ami először meghökkentőnek tűnik. „Higgyük el, hogy a ráfordított idő és energia sokszorosát kapjuk meg, ha ezeket a kis gyakorlatokat beépítjük a kapcsolatunkba” – folytatta Laci.
Ayala Pines azt írja, hogy a boldog párok mindenről tudnak beszélni. Ráadásul, ha szerelmesnek, izgalmasnak, szexinek tartjuk egymást, akkor a másik valóban az lesz. „Neked kell úgy viselkedned vele, hogy az lehessen” – hívta fel a figyelmünket végül László. Ha képesek vagyunk tehát randevúzni egymással egy életen át, az végigvisz minket – zárta előadását egymást megölelve a házaspár.
Fotó (archív): Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
