Az ember csak kapkodja a fejét. Meglepetés meglepetés után. Pedig még nem is a 400 kilométeres sebességgel száguldó sanghai mágnesvasúton ülök. Arrafelé is nagyon felgyorsult a világ, benne a keresztyénség tempója is. Eddig elképzelhetetlen dolgok valósulnak meg. Határok válnak átjárhatóvá. Ennek bizonyságaként kínai keresztyének tanácskoznak Dél-Koreában egységükről Krisztusban, meg a modernizációról és hatásairól.
Tavasszal kiadott Krisztus és Kálvin Kínában c. könyvemben az elképesztő Nagy Fal mögötti keresztyén „robbanásról” írtam. Vallásszociológusok 2050-re (még leírni is elképesztő) Kínában 868 millió Jézus-követővel számolnak.
Már ma 70 ezernél több protestáns, katolikus gyülekezet van a hatalmas birodalomban.
Csak ámul-bámul az európai keresztyén ilyen dimenzionális lendület láttán. (Erről mondom másokkal együtt: ha addig Jézus vissza nem jön, ha egy aszteroida szét nem robbantja planétánkat, vagy ha egy önkontrollját vesztett politikus meg nem nyomja az atombomba indítógombját).
A sanghai China Christian Daily online lap, amelyiknek évek óta levelező-tudósítója lévén, a pozsonyi Felvidék.ma oldalon megjelent írásaimat néhányszor közölte, legújabb számában részletesen beszámol a dél-koreai Jeju szigeten tartott háromoldalú testvéri találkozóról és a gazdag tematikájú megbeszélésekről, a közös képzési alkalomról.
A Három Nemzet Konferenciájának célja az volt, hogy minél több kínai keresztyént ösztönözzön a kultúrák közötti szolgálatra.
A szigeten protestáns egyházi közösség él, ők voltak házigazdái a találkozónak, amelyen 100 lelkész, intézményi képviselő és hívő gyülekezeti tag vett részt. A Globális Kínai Misszió és a Kínai Szolgálatvégző Lelki Vezetők Központja által közösen szervezett rendezvényen missziós lelkületű és odaszánt protestánsok vettek részt, akik betekintést nyújtottak a keresztyénség történelmébe és jelenlegi állapotába régiójukban.
Evan Liu kínai tiszteletes három előadást tartott. Szólt a „hit általi megigazulás szerepéről a családi szövetségben” témáról, aztán „a bibliai harmadik ég világlátásáról”, Pál nyomán, aki maga írja le: „Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja –, elragadtatott a harmadik égig” (2Kor 12,2). De megvitatták „a lelki vezetők vezetési formáit is”. Arra buzdította a résztvevőket, hogy gyökerezzenek a bibliai igazságban, támaszkodjanak a Szentlélek erejére, és használjanak bibliai stratégiákat az egyházi élet építésében.
Különleges ülést vezetett Shinny, a szolgáló nőtestvér, aki bemutatott különféle imamódszereket. Megtanította a résztvevőknek, hogyan imádkozzanak a Miatyánk nyomán (kérések, hálaadás). Minden ebéd előtt az imaszolgálat munkatársai 30 perces imagyakorlatra hívták a jelenlévőket. Egyik este a koreai istentiszteleten az Enosh édesanyák együttese szolgált, akiknek átlagéletkora 60 év feletti, koreai és mandarin nyelvű himnuszokat adtak elő.
A „hit általi megigazulás” időszerűsége 500 évvel a reformáció után
A megnyitó ünnepségen Liu tiszteletes beszélt a hit általi megigazulás tanáról, arra buzdítva mindenkit, hogy mélyebben értse meg Istenhez kapcsolódó, Őbelőle táplálkozó szövetségi identitását. A hit általi megigazulás magában foglalja az Istennel való szövetséges identitásunkban történő növekedést és annak megjelenítési folyamatát, a jó cselekvését.
A Krisztust követő élet a megigazulás, a megszentelődés és a megdicsőülés folyamatában, Istennel szövetségben bontakozik ki.
Isten szövetséges népeként, amikor belépünk Isten országába, s angyalok ellenőrzik majd a »személyazonosságunkat«. Ha hit által igazulunk meg, bejuthatunk oda, ugyanúgy, mint ahogy útlevéllel átléphetjük a nemzetközi határokat.” (Ez érzékelhetően nagy élmény még ma is főként a kínai keresztyéneknek).
Felhívás a kultúrák közötti misszióra
Számos misszionárius Koreából és Japánból megosztotta a keresztyén hit jelenlegi helyzetét a régiójában. Sürgették, hogy még több kínai keresztyén „vegye fel a kultúrák közötti misszió és missziósok köpenyét”.
Így teljesítsék a Nagy Küldetést: terjesszék az evangéliumot a föld végső határáig. Egy misszionárius lelkész Japánból az ottani keresztyének történelméről és vallási térképről beszélt, kiemelve az ország öregedő népessége által támasztott kihívásokat. Japánban több mint 90 000 százéves és 19,37 millió 75 éves vagy annál idősebb ember él, ami a lakosság 15% -át teszi ki. A 65 évesek és idősebbek pedig 29,3% -ot. Ez a demográfiai változás hatással van a japán egyházakra.
A körülbelül 8000 protestáns gyülekezetben az átlagos gyülekezeti taglétszám alig megy tíz fölé. A hagyományos kultúra hatására sok japán keresztyén vonakodik meghívni másokat a templomba.
Mivel a hívők átlagéletkora 60–80 év között van, a következő 15–20 évben 4000 templom zárhat be. Így a kínai és a dél-koreai elképesztő növekedés jelei mellett Japánban az egyházak válságban vannak. A keresztyének a lakosság mindössze 0,3–0,8%-át teszik ki. Japánt a jelenlévők „el nem ért népként” jellemezték, ahol csak igen kevesen hallottak igazán és mélyen – Dél-Koreától és Kínától eltérően – az evangéliumról.
A remény szigete is Krisztusról üzen
Tanulságként és feladatként határozta meg a három távol-keleti ország 100 küldötte a dél-koreai Jeju szigetén: „Meg kell változtatnunk nézőpontunkat, és fel kell ismernünk: a missziók nem korlátozódhatnak az elszegényedett országokra. A kínai keresztyéneknek fel kell vállalniuk a missziót, és még az evangéliumot is vissza kell vinniük Jeruzsálembe. A világ népességének 40%-a még nem hallotta az evangéliumot. Sürget az idő, van bőven mit tenni Isten országáért napjainkban és a jövőben”.
A Jeju-szigeti protestánsok sokat szenvedtek. Úgy tartják, hogy szépséges szigetük a fájdalom földje volt, hiszen 1948-ban nacionalista szélsőségesek a lakosság felét, 15 000 embert megöltek, lefejeztek. De Isten begyógyította a sebeket, megújította küldetésükben őket. Jeju jelképe a kaméliavirág, jelentése: remény, legalábbis Jeju-ban. A sziget népének sok fájdalma volt, de a reményről beszélnek. Mert Krisztus letörli a betegek könnyeit és felemeli a megalázottakat. Ma Jeju a keresztyén-protestáns nemzetközi misszió városa.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
