Ifjúkonzervatív nemzedék

A Kommentár folyóirat augusztus végén megjelent, 2023/3. lapszámának blokkösszeállítása az Ifjúkonzervatívok címet viseli, melyben tíz, 22 és 33 között járó fiatal konzervatív foglalja össze nézeteit, nem kevesebb, mint a lapszám bő harmadát kitevő terjedelemben. Ők azok, akik már a rendszerváltoztatást követően, legkésőbb az ezredforduló táján születtek, és a 2010-es években kezdték pályájukat. Mindannyiuknak „van saját gondolata s ezzel együtt mondanivalója a világról. A folyóirat […] egyedülálló vállalkozása, hogy egy új nemzedék hangját egybegyűjtse, azt bizonyítja számunkra, hogy a konzervatívizmus virágkorát éli, és lesz izgalmas folytatás” – állapítja meg róluk és programszövegeikről, az idősebb jogán is, Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője. A mostani fiatal konzervatívokkal kapcsolatban voltaképpen a rendszerváltoztatás után kisvártatva kialakuló ifjúkonzervatív lázadás legújabb hullámáról van szó. A kezdetekhez való visszatérés jegyében ez az írás azt mutatja be, hogy döntően a ’90-es évek közepétől egészen a 2010-es kormányváltásig, majd részben a rákövetkező évtized során, hogyan szerveződött nemzedékké a hazai jobboldal harmadik generációja.

POLGÁRI UNDERGROUND

Joó Tibor a ’30-as évek közepe slágertémájának számító nemzedéki kérdést azzal alapozta meg, hogy azt írta, egy „generációs közösség a közös probléma felvetődésével már megszületett”, más szavakkal, a nemzedéki élmény a történelmi-politikai események hasonló módon való átélését jelenti (Válasz, 1935/1). Egy közös generációs benyomás a ’90-es évek első felében sokakban kialakult, amit főképpen az hívott életre, hogy a rendszerváltoztatás folyamata megtorpanni látszott, hiszen 1994 és 1998 között a múlt az MSZP–SZDSZ-koalíció képében visszatért. Ez az érzés nem csak azért fogalmazódhatott meg, mert a miniszterelnök Horn Gyula személyében az állampárt utolsó külügyminiszere lett, akivel együtt a pártállam egy sor, többnyire másodvonalas képviselője szerzett (vissza) pozíciót, hanem azért is, mert a kisebbik koalíciós párt könyörtelenül társította a politikai hatalom mellé a liberális kulturális uralom eszközrendszerét.

Mannheim Károly meghatározónak számító nemzedékkutatási tételének igazsága a ’90-es évek középső harmadában idehaza is bebizonyosodott, hiszen valóban a következőképpen állt a helyzet: „Az egy időben felnövekvő egyéneket a legnagyobb befogadóképesség éveiben alapvető hatások érik, mind az őket befolyásoló szellemi kultúra, mind a társadalmi-politikai állapotok részéről” (A nemzedéki probléma. 1929). Pontosan ezek a hatások – köztük a múlt árnyainak visszatérte, a Bokros-csomag és a tandíj bevezetése – voltak azok, amelyek konzervatív reakciót váltottak ki a ’70-es években született fiatalokból. Innen datálható a fiatal konzervatívok, ifjú jobboldaliak első hullámának indulása. Az 1996 és 2010 közötti ifjúkonzervatív kezdeményezésekben résztvevőkkel kapcsolatban történeti-politikai szempontból egy nemzedékről van szó, amelyet több korcsoport képez; az egyes kohorszok fellépését a ’90-es évek közepi antiszocialista indulat után több hasonló fordulat indukálta, úgymint a 2002-es választási vereség, majd az őszödi hazugságbeszéd és a rendőrterror által kiváltott 2006-os politikai válság.

Az ELTE BTK-n szerveződő Egyetemi Széchenyi Körből indultak a Fidesz ifjúsági szervezete, az 1996-ban életre hívott Fidelitas alapítói. A Fidelitas első elnöke, egészen 2005-ig, Gyürk András volt. 1999-ben több jelentős esemény is történt: a Fidelitas elnöksége elindította Utolsó Figyelmeztetés nevű, párezer címre kiküldött, kétezertől havonta megjelenő belső hírlevelét, Kőszegen Fesztivál a határon címmel nyári rendezvénysorozat kezdődött, és ugyancsak a budapesti bölcsészkaron, létrejött a pártok fölötti Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) Kovács Dávid és Nagy Ervin kezdeményezésére. Mindez már az első Orbán-kormány idejére esett. A kőszegi ifjúsági rendezvényt a Kor-határ Alapítvány és egy sor polgári-keresztény szervezet hozta tető alá, nyitóeseményén Orbán Viktor köszöntötte a 800 jelenlévőt, Deutsch Tamás ifjúsági- és sportminiszter mellett a kerekasztal-beszélgetéseken szerepelt többek között Boross Péter, Kövér László, Nemeskürty István, Schmidt Mária és Wermer András Fidesz-kampányfőnök is. A kőszegi fesztivált 2006-ig bezárólag összesen hét alkalommal tartották meg.