…Egy normális társadalomban és jogállamban egyébként ez természetes lenne, ugyanis antropológiai tény, hogy minden rassznak – az eltérő kulturális felfogás és hitrendszer mellett – megvannak a sajátos külső, csak rájuk jellemző jegyei. Éppen ezért kirekesztő és rasszista Kende álláspontja, mely szerint erről ő is csak azért beszélhet, mert ő maga is zsidó. Ez a vélemény nyilvánvalóan tarthatatlan, ráadásul kettős mércét alkalmaz…
A magyar-zsidó együttélés Breuer Péter és Kende Péter álláspontjának tükrében
Breuer Péter egy szuperaktív, izraeli-magyar állampolgárságú zsidó újságíró, aki évek óta a Kossuth Rádió zsidó vallási műsorának vezetője. Az elmúlt évtizedben nem volt zsidó rendezvény Budapesten Breuer aktív jelenléte nélkül.
Cége, a Breuer Press Production Kft. most kapott húsz millió forintot a Miniszterelnökségtől a zsidó vallási szokások megismertetésére. Az első Orbán-kormány idején Schmidt Mária igyekezett helyzetbe hozni Breuert, aki már akkor is feltűnt, állandó nyomulásával, gátlástalan nagyravágyásával. Erőfeszítéseit siker koronázta, nemrégiben az adófizetők pénzén megkezdte a működését egy zsidó televízió is, ahol még a riportalanyok testbeszédét is megfigyelik, nehogy valaki valami rejtett rasszista vagy antiszemita üzenetet továbbítson.
A verbális közléseket maga Breuer ellenőrzi, tehát ott nem lehet hiba. Jó példa erre a következő beszélgetésrészlet. A volt népszabadságos, jelenleg ATV-s médiazsoldos Csuhaj Ildikó érdekességként megemlítette, hogy amikor a búcsúzó amerikai nagykövet Szijjártó Péterrel beszélgetett, a keresztnevükön szólították egymást. Breuer azonnal közbeszólt: „az utónevükön! Elnézést, hogy kijavítom, de [ez] ma [a] komilfó.” (Az idegen szavak szótára szerint a komilfó 1. illendőt, helyest jelent, illetve 2. jól neveltet, kifogástalant. ) A furcsa közbevetésre a szolgalelkű Csuhaj azonnal bocsánatot kért. A beszélgetésen részt vett ifjú Lomniczi Zoltán is, de ő sem utasította rendre Breuert.
Elgondolkodtató, hogy egy magyar állam által finanszírozott televízióban megtiltják a magyar szavak egy részének használatát. A további félreértések elkerülése érdekében ajánlatos lenne, ha Breuer Péter és társai nyilvánosságra hoznák a betiltandó (nem komilfó!) magyar szavak jegyzékét.
Kende Péter ügyvéd, az ATV egyik vitaműsorában Majtényi Lászlóval kapcsolatban – aki egyébként a balliberálisok államfőjelöltje volt – az alábbi kérdést tette fel: „Hányan lehetnek azok, akik hajlandóak arra, hogy egy szemmel láthatóan zsidó származású embert jelöljenek erre a posztra?” Ekkor Rónai Egon műsorvezető közölte Kendével, hogy te most „lezsidóztad Majtényit.”
Magyar György, aki állítólag ugyancsak zsidó származású felszólította kollégáját, hogy vonja vissza az elhangzottakat. Kende erre nem volt hajlandó. Álláspontja szerint miután ő is zsidó, megteheti, hogy nyugodtan beszélhet bárki zsidó származásáról. „Arról beszélek, hogy egy átlag magyar ember (…) ha ránéz a Majtényira, akkor érez valami olyasmit, hogy ez egy zsidó.” Kijelenését, és magát a jelenséget, „egy hihetetlenül izgalmas társadalmi kísérletnek” minősítette. Egy későbbi interjúban egyértelművé tette, hogy Majtényi erősen hordozza zsidóságának külső nyomait, de egy ilyen kijelentés „az égadta világon semmilyen értéktartalmat sem hordoz.” Ez egy tényszerű megállapítás, amivel nincs semmi baj. (Magyar Idők, 2017. január 11.) Nyilvánvalóan sokan gondolják ugyanígy, de a jövőre nézve jó lenne tisztázni, hogy kik tehetik szóvá valaki zsidó származását, kizárólag a külső jegyek alapján?
Egy normális társadalomban és jogállamban egyébként ez természetes lenne, ugyanis antropológiai tény, hogy minden rassznak – az eltérő kulturális felfogás és hitrendszer mellett – megvannak a sajátos külső, csak rájuk jellemző jegyei. Éppen ezért kirekesztő és rasszista Kende álláspontja, mely szerint erről ő is csak azért beszélhet, mert ő maga is zsidó. Ez a vélemény nyilvánvalóan tarthatatlan, ráadásul kettős mércét alkalmaz.
Miért lenne sértő, ha látva a George Soros által támogatott NGO-k (nem kormányzati szervezek) vezetőit, valaki érdekesnek találná, hogy külső jegyek alapján milyen sok közöttük a zsidó származású. A Transparency International képviseletében fellépő Ligeti Miklós és aktivista társai például aligha tagadhatják le zsidó származásukat. Ennek kimondása – egyetértve Kende Péterrel – „semmilyen értéktartalmat sem hordoz.” De ettől még tény.
Kende Péter valószínűleg akarata ellenére tette lehetővé egy bárki által érzékelhető jelenség (tény) beemelését a magyar hétköznapi és tudományos diskurzusba. (Évekkel ezelőtt Gerő András az exkommunista Szekeres Imréről folyó beszélgetésben tette szóvá a posztkommunista-szocialista Szekeres zsidó származását. Friderikusz Sándor felháborodására válaszolva az ugyancsak zsidó származású történész kifejtette: Szekeres szociokulturális háttere miatt tartotta fontosnak e tény rögzítését.)
Senki sem vitatja, hogy ez az egész kérdéskor rendkívül bonyolult, de attól még létezik.
És még mielőtt a posztkommunista-szocialisták és liberálisok valamint a társutas „konzervatívok” nagy gyakorlattal rendelkező értelmiségi gyűlöletkórusa elkezdene stigmatizálni, hadd hívjam fel a figyelmüket az alábbi néhány sorra:
„Nemlétezésre ítélnek, s itt elsősorban zsidó és liberális szerzőkről van szó, akik nem tudnak hova bújni zsidó orrukkal, a zsidó pocakukkal, a zsidó kopaszságukkal vagy a zsidó göndörkéikkel, és akiket módfelett irritál, hogy én itt vagyok a magam radikális véleményével, amely szöges ellentéte a bujkáló kaméleon-mentalitásuknak.”
(Kertész Imre: Mentés másként, Feljegyzések 2001-2003, 2001. június 2.
Tóth Gy. László – facebook
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
