Gondozószolgálatot üzemeltetnek, gondozókat képeznek, saját nagyszüleik már nem élnek, mégis több tucat nagymamát és nagypapát látnak el naponta a bősi Pro Bono Polgári Társulás tagjai és munkatársai. Fejlesztenék is a szolgáltatásaikat, a helyzet azonban nem egyszerű.
Ott segítenek, ahol a legnagyobb szükség van rá, főleg most, a koronavírus miatti korlátozások idején, amikor úgy kell gondoskodni a betegekről – és nemcsak az idősebb korosztályba tartozókról, hogy ne veszélyeztessük őket felesleges találkozásokkal, ne tegyük ki őket a fertőzésveszélynek. A két nagy egészségbiztosító azonban nem partner ebben. Bár a társulás tagjai időt és anyagiakat nem kímélve mindent előkészítettek az egészségügyi szolgáltatáshoz, beszerezték a szükséges eszközöket, számítógépes programokat, külön helyiséget alakítottak ki a nővérkéknek, a társulás többszöri sikertelen próbálkozás után sem tudott szerződést kötni a két egészségbiztosítóval. Emiatt ideiglenesen fel kellett számolniuk az úgynevezett ADOS szolgáltatást, vagyis a házi betegápolási ügynökséget.
Segítség csak pénzért
A betegek helyzete nem egyszerű, mivel egyre többen szorulnának szakszerű ellátásra a saját otthonukban, időt és pénzt spórolva, kímélve az ugyancsak leterhelt egészségügyi személyzetet az orvosi rendelőkben és a kórházakban.
„Más szóval, ha a beteg mégis a társaságtól igényelne szakképzett egészségügyi nővért, aki injekció szúr, infúzióval csillapítja a beteg fájdalmát, kötözi annak sebeit, azt jelen helyzetben a saját zsebéből kéne finanszíroznia.
Kérdés, miért kérnénk pénzt a betegtől a gyors, és szakszerű ellátásért, ha ő egész életében becsületesen fizette a biztosító járulékát” – mutat rá a rendszer hiányosságaira, hibáira Czére Silvia, a társulás tagja. Problémát okoz az is, hogy a gondozószolgálat keretében a saját ügyfeleikhez is másik ADOS szolgáltatót kell megszólítaniuk. „Sokkal egyszerűbb lenne, ha társulásunknak lehetősége lenne ezt megoldani, gördülékenyebbé tenné a folyamatot. Bár három éve vívunk szélmalomharcot, próbálkozunk, a három egészségbiztosító közül csak az Uniontól kaptunk szerződést, a Dôvera és az Általános Egészségbiztosító (VšZP) azzal utasította el a kérvényeinket, hogy van elég ADOS szolgáltató, és nővér, aki ellátja ezt a feladatot. Ez nem fedi a valóságot a mindennapi életben, amit mi a gondozás folyamán is észlelünk. Hiába adtunk be több kérvényt is, még nem látjuk a fényt az alagút végén, miközben szinte naponta kapunk megkeresést a betegek részéről, akik szívesen vennék, ha a többi mellett ezt a fajta szolgáltatást újra tudnánk indítani” – folytatta Czére Silvia.
Szűkszavú felelet
Az ügyben megkerestük az Általános Egészségbiztosítót, megkérdeztük, hogy hány ADOS szolgáltató van Nagyszombat megyében, mi alapján döntik el, hogy melyik szolgáltatóval kötnek szerződést? A jelenlegi állomány elegendő-e ahhoz, hogy teljesítsék a páciensek igényeit? Matej Neuman, a biztosító szóvivője csak annyit közölt, hogy tekintettel a biztosítottak számára elegendő az ADOS-szolgáltatást nyújtók hálózata Nagyszombat megyében.
Leállt a képzés
Czére Silvia és férje, Balázs fogadnak a társulás bősi székhelyén, az üres tanteremben ülünk. Normális helyzetben itt tartják a tanfolyamokat azoknak, akik gondozni szeretnének, könnyebbé tenni a főleg idős, rászoruló emberek mindennapjait. Az akkreditált képzés sikeres elvégzése után szlovák és német bizonyítványt kapnak a résztvevők. Sokan ugyanis Németországban, vagy Ausztriában próbálnak szerencsét a tanfolyam után, mások itthon maradnak, itt is bőven van igény a gondozókra, de nem mindenkinek való ez a fajta hivatás. Erre sokan csak a gyakorlati képzés során döbbennek rá. A koronavírus miatti korlátozások miatt szünetel a képzés, de más tevékenységet is fel kell függeszteni.
Folytonosság kellene
A munkaügyi minisztériumon keresztül futó projekt keretében gondozónőket közvetítenek a családokhoz, a rászoruló, idős emberek mellé. „Ezt a több, mint két éve működő projektet nem érintette a járvány. Persze, a gondozónők, illetve a gondozottak között is előfordult, hogy valaki karanténba került, de ez sem okozott fennakadást a rászorulók ellátásában. Itt szükség van bizonyos állandóságra, egy idős emberhez mindig ugyan az a gondozónő jár. Ez ugyanis egy bizalmi viszony a kliens és a gondozónő között“ – mondja Czére Silvia. A gondozó segít az időseknek a napi rutin elvégzésében, a tisztálkodásban, a gyógyszerek helyes beszedésében, a főzésben. De ugyanilyen fontosak a közös programok, a séta, a beszélgetés, főleg most, hogy még inkább beszűkült az idősek mozgástere. A bizalmi viszony kölcsönös, nem csak ráutaltságról beszélhetünk, hiszen sok gondozó munkaidőn kívül is be-benéz a gondozotthoz, az idős elveszítése pedig benne is nagy űrt hagy.
„A gondozó is nehezen éli meg, sokan be is fejezik“ – jegyzi meg Silvia.
Az elmúlt időszakban sajnos sok ilyen esettel találkoztak. Januárban azonban lezárult a projekt, így egyelőre fel kell függeszteniük a szolgáltatást, ami senkinek sem jó. „Az idős emberek nem lesznek fiatalabbak, a gondozók pedig várják, hogy újra munkába léphessenek“ – vázolja a helyzetet Silvia, aki a polgári társulás ügyeinek rendezése mellett maga is részt vesz a mindennapi gondozásban. Férje, Balázs a betegek és idősek szállításáról gondoskodik. A szociális szolgáltatás keretében speciális autóval tudják kivizsgálásra, tesztre szállítani az időseket. A beépített emelőszerkezetnek köszönhetően nem mozgatják feleslegesen a betegeket. „A beteg kíséretéről is gondoskodunk. Egyszerre csak egy beteget szállítunk, kísérőként egy családtag jöhet a beteggel. Ha a családtagok nem érnek rá, akkor segítünk is a betegnek, ha kell, öltöztetjük a kivizsgálás során, ha szükség van rá tolmácsolunk, kiváltjuk a gyógyszereket és hasonlók“ – sorolja a feladatokat Balázs.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
