Idiótákkal körülvéve Kulcsár Péter2026. 09. 16., sze – 16:30
A rajzfilmek egyik kedvenc toposza, visszatérő jelensége, mikor egy szereplő (jellemzően a főgonosz) tehetetlenül a homlokára csap, látva a szolgálói szerencsétlenkedését, esetleg még hangosan meg is jegyzi: „idiótákkal vagyok körülvéve”. Robert Fico miniszterelnök szerdán a maga módján ugyanezt játszotta el, mikor kommentálnia kellett Tomáš Taraba visszahívását a környezetvédelmi minisztérium éléről.
Ha Ficón múlik, Tarabát nem menesztik, a kormányfő pedig a korlátaihoz képest megpróbált mindent: időt adott a megegyezésre, célozgatott a közelgő szétesésre, majd egy ponton elengedte az ügyet, és rezignáltan tudomásul vette, hogy nem az Andrej Danko-féle SNS-szel folytatott bokszmeccsről kelljen, hogy szóljon az első őszi parlamenti ülésszak. A láthatóan frusztrált kormányfő kijelentette, nem érti a politikát, de majd a kormány döntései visszahozzák az emberek bizalmát. A kedvetlenség valamennyire érthető: Fico miniszterelnökként soha nem érezhette magát annyira gyenge játékosnak, mint 2023-tól, és csak részben a saját hibájából.
Mostanára világosan látszik, hogy a koalíció legfőbb választási ígérete, a Matovič-káoszt követő stabil, nyugodt kormányzás egyszerűen megvalósíthatatlan. Maga Fico is nyersebb, frusztráltabb és bizalmatlanabb lett az elmúlt időszakban, de ami újdonság, hogy mennyi kis formátumú, kötekedő politikussal kell együtt dolgoznia, és látványosan nem megy neki az egyezkedés. Lehet, hogy egykor őszintén úgy gondolta, nem az ő dolga kibékíteni a koalíciós homokozó kisgyerekeit, de mostanára tudatosította a saját felelősségét – és tehetetlenségét.
Fico már az első nagy válságot, a Rudolf Huliak és Samuel Migaľ körül csoportosuló két csapat különválását sem tudta és akarta kezelni. Hátrébb lépett, és bízott abban, hogy az SNS és a Hlas rendet vág a saját rebellisei között. Erre mindkét koalíciós partner alkalmatlannak bizonyult. Dankónak az egója nem engedte, hogy egyezkedni kezdjen a kisstílűnek tartott Huliakkal. Matúš Šutaj Eštok sem vizsgázott jobban: teljesen alkalmatlannak bizonyult arra, hogy rendet tartson a pártján belül,
keménykezűnek vélt, de valójában gyengeségről tanúskodó módszerekkel állította falhoz a rebelliseit, hogy aztán kidobja őket a pártból, és ezzel a lépéssel még nagyobb problémákat okozzon a parlamenti többség szempontjából. Hónapok időhúzása után végül mindketten Ficóhoz fordultak, aki atyai pofonként mindkét partnerétől elvett egy-egy minisztériumot, és fapados módszerekkel rendet rakott – egy évre.
Most Taraba esete állítja hasonló kihívások elé a kormányfőt. Ez a krízis azonban nem oldható az SNS fegyelmezésével: mivel közelebb van a következő parlamenti választás időpontja, a környezetvédelmi miniszterével összevesző Danko zsarolási pozíciói is erősebbek. Fico ezt a harcot már nem tudta és nem is akarta megvívni az osztogatós költségvetés elfogadása előtt: megadóan felrakta a kezét, és a fejét csóválva háttérbe vonult, miközben morgott valamit a politika érthetetlenségéről. Szomorú látlelet a stabilitás kormányáról és arról a politikusról, aki elvben a legtapasztaltabb, kikerülhetetlen szereplő a kormányzó társaságból.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
