Az Európai Szocialisták Pártja pártcsalád, amelynek EP-beli frakciója a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) a múlt héten, Amszterdamban tartotta kongresszusát. Ezen többek között kizárták a Smert a soraikból, amiből lett is nagy felháborodás Közép-Európában. Ám nem csak politikai tisztogatás zajlott a kongresszuson. A szocialista baloldal identitásválságba került, ami a Politico cikkéből is jól kivehető. A baloldal a szélsőjobb elleni harccal definiálja magát, de közben olyan mély szakadék tátong közte és saját korábbi választói között, hogy feltették a kérdést, hogyan lehetne nem jobboldali eszközökkel, de visszacsábítani az európai választókat. Az ötleteik siralmasak. Az Európai Szocialisták épp abból nem hajlandók feladni, ami miatt hátat fordítottak nekik az emberek. Amszterdam a baloldali európai politika döglődésnek színtere volt. A résztvevők tudták, min kellene változtatni, de elvakultságukban saját ideológiájukat választották a választók helyett.
Az európai szocialisták frakciója része az Európai Parlamentet uraló mainstream (globaista) többségnek. Együtt „kormányoznak” az Európai Néppárttal és a Renew Europe liberális-progresszívjeivel.
A pártcsalád több választási harcra készülődik hazájában is, és vissza akarják szerezni a hatalmat a jobboldali pártoktól. Nem csoda, hogy a balodali identitás és hatalomtechnikai dilemmák voltak a fókuszban Amszterdamban. A legközelebbi választási megmérettetések Hollandiában és Svédországban lesznek.
Mit jelent baloldalinak lenni? Maguk sem tudják
Beszédes, hogy a jelenkori szocialista politikát nem nagyon tudták megfogalmazni a jelenlévők. Azt tudták, hogy magukat a szélsőjobb ellentéteként definiálják. Ám már ez is sántított, mert egyúttal arra panaszkodtak, hogy a korábbi baloldali munkásosztálybeli szavazók ma a szélsőjobboldali pártokra szavaznak.
Aztán azt is mondták, hogy felelős politizálást akarnak folytatni, ami nem a „politikai kényelemre” törekszik, hanem a nehéz döntésekre. Ez magyarul a népakarattal ellentétes döntéseket felvállalását jelenti. Vagyis az európai baloldalnak úgy akarja visszahódítani a választóit, hogy semmit nem hajlandó máshogy csinálni, mint ahogy eddig csinált. Legfeljebb még több szociális juttatást ígér, de ez már eddig sem vált úgy, ahogy korábban.
Óriási szakadék politika és választók között
A baloldali politikusok félve, sőt, értetlenül beszéltek a választók identitásáról. Arról, hogy a választónak lehet önazonossága, olyan saját politikai identitása, amelyet önhatalmúlag határoz meg. Még kimondani és féltek, hogy itt a nemzeti önazonosságórl van szó.
„Van egyfajta szorongás az identitás miatt, ami nem azt jelenti, hogy a szélsőjobb megszállottságát kell magunkévá tennünk. De valamit reagálnunk kell erre szorongásra. (…) Franciaországban nekünk is el kell tudnunk mondani, mit jelent franciának lenni… és ez akár a szélsőjobboldallal szembeni ellentétes válasz is lehet. A lényeg, hogy reagáljunk”
mondta Raphaël Glucksmann, a francia szocdemektől.
A nemzeti identitás kérdése a románoknál még kirívóbban megjelent. Érdemes kiemelni, hogy a román baloldal rendkívül pragmatikus módon fordított egyet a köpönyegen, és nemrég megváltoztatta az alapszabályát, és ma már nem „baloldali”, hanem „balközép” pártként definiálja magát. Pontosan azért, hogy hitelesebben tudjon hivatkozni a választók nemzeti identitására. Igen. Romániában még egy baloldalinak is kell ezzel számolni. Pontosan emiatt nem lehet párhuzamot vonni a romániai és a szlovákiai belpolitika között magyar szempontból.
Hasonló volt a helyzet a migráció kérdésével. Kimondva, kimondatlanul, de a baloldali pártok szavazóinak a jelentős része migráns, vagy migráns hátterű. Számukra a migráció nem csak ideológia, hanem szavazatimport. De ma már tisztában vannak azzal, hogy ezt a népszerűtlen politikát fenntartani politikai öngyilkossággal ér fel.
Ennek ellenére nem fordítanak hátat a migrációs politikának. Neves egyszerűséggel nem beszéltek róla érdemben a kongresszuson. Ami azt jelenti, hogy a politikai kommunikációban kevésbé lesz hangsúlyos, de azért tettekben folytatódni fog a migráció támogatása. Tegyük fel a kérdést, egy európai szocialistának mennyire lehet nehéz helyreállítania a választói bizalmat és vajon mennyi embernél sikerül ez neki. És tegyük fel azt a kérdést is, hogy egy nap alatt hány potenciális választót hoznak be az NGO-k Európába..?
Nyertesek és vesztesek
A kongresszus főszereplője nem a pártcsalád elnöke, a svéd Stefan Lövfen volt, hanem a spanyol Pedro Sánchez kormányfő. Sánchez mestereien menekült előre két évvel ezelőtt, és egy előrehozott választás utáni patthelyzetből kormánypozíciót harcolt ki, maga mögé utasítva a választást egyébként megnyerő jobbközép Spanyol Néppártot.
A szocialista kongresszuson ódákat zengtek róla és a spanyol jóléti államról.
„Emelik a béreket, a nyugdíjakat, megadóztatják a gazdagokat, szabályozzák a lakásárakat, migránsok ezreit legalizálják, és ez működik”
dicsére Spanyolországot Paul Magnette, a belga (azon belül vallon) szocialisták vezetője.
A Sáncheznek járó ováció azért túlzás. Spanyolország idén valóban meglepően jól teljesített, sikeres egy-másfél évet tudhat maga mögött. Az infláció csökkent, a munkanélküliség rekordalacsony (bár még mindig kétszámjegyű), a turizmus száguld.
Csakhogy mindez uniós forrásoknak köszönhetően alakult így. A COVID-miatt helyreállítási alapból járó forrásokból gazdaságélénkítő csomagokat finanszírozott a kormány. Még az energiaárakat is az uniós forrásokból nyomják le – amit Szlovákia esetében Brüsszel már nem hajlandó engedélyezni. A gazdaság szélsőségesen kitett a hektikus turizmusnak. A gazdasági előnyöket nehéz lesz fenntartani, ha a német gazdaság bemondja az unalmast, márpedig valószínűleg lesz megtorpanás, méghozzá nem kicsi. Az energiaárak alacsonyan tartása is jól hangzik, de közben folyamatos áramszünet-kockázat van amiatt, hogy minden energiát zöld forrásból állítanak elő – ami olyan ingadozásokat okozhat, hogy összeomlik a rendszer. A spanyol gazdaság tehát jól teljesít – de nem a saját erejéből érte ezt el.
Mindez azonban elég szemléletesen mutatja meg a brüsszeli bürokraták és a szocialista, baloldali kormányok politikai szimbiózisát.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: A PES hivatalos oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
