Nemrég Szende Péter figyelemre méltóan objektív cikkben mutatta be a kubai „unortodox” orvoslás eredményességét. Ugyanezt az ottani helyzet eléggé alapos – részben személyes helyszíni tapasztalataimból merítő – ismerőjeként én is meg tudom erősíteni. Írását ugyanakkor a „nagy bumm, vagyis a várható pénzügyi világválság és összeomlás” bekövetkeztére való utalással zárja. Ezzel kapcsolatban is beletrafált a lényegbe. Jelenleg ugyanis már nem az a kérdés, hogy ez megtörténik-e, hanem az, hogy mikor (rövid vagy középtávon). Márpedig hozzá képest a 2008-as válság csak szolid előjátéknak fog tűnni.
Érdekes lesz tehát megismerni, hogy legutóbb kik (lelövöm a poént: a szokásos gyanúsítottak) és milyen eszközökkel tették taccsra a csaknem teljes világgazdaságot. Magától értetődően ugyanezek ügyködnek most a végső csapás előkészítésén is: mindnyájunk zsebére és egzisztenciájára hazardírozva.
2007. június 13. A fináncoligarchiával bennfentes kapcsolatban álló két újságíró, Steven Pearlstein és Robert Samuelson kikottyintja, hogy „az amerikai gazdaság összeomlása megkezdődött”, és egyúttal bejelentik „az olcsó hitel végét”. („The Crash of the U.S. Economy has begun”, The Washington Post)
2008. március 14. A Carlyle Group (a Bush család és Oszama bin Laden befektetési bankja) által ellenőrzött egyik befektetési alap kénytelen befejezni „áldásos” ténykedését, miután a New York-i Világkereskedelmi Központ lerombolásában cinkos és a 9/11-ből közvetlenül profitáló Larry Silverstein zsidó milliárdos kivonta belőle 14 milliárd dolláros betétjét. Larrynek csalhatatlan a szimata: mindig kiszagolja a közelgő katasztrófát. Micsoda mázlista!
2008. március 17. A JP Morgan bankholding, jelenleg az USA legnagyobb pénzintézete bagóért (az egy évvel korábbi tőzsdei értéke 1,5 százalékáért) átveszi a fizetésképtelen Bear Stearns befektetési bankot – az amerikai jegybank (Fed) által kölcsönzött közpénzből. Alig három nappal korábban Alan Schwartz, a BS zsidó guruja még azt mondta, hogy semmi ok az aggodalomra. Egyébként 2007 júniusában a BS két hedge fundja már összeomlott – bármiféle negatív következmények nélkül a vezetőikre nézve. „A Fed finanszírozza a Wall Street-i bankárok Maseratijait”, kommentálja a Financial Times Deutschland által idézett Jim Rogers amerikai üzletember, George Soros egykori (goj) üzlettársa, miután már 2002-ben arra figyelmeztetett, hogy Alan Greespan (akkori) Fed-főnök „reakciója a tőzsdei buborékra két másik növekvő buborékot okozott: az ingatlanbuborékot és a fogyasztási hitel buborékját”.
2008. április 14. Húsz év börtönre ítélik Samuel Israel III Wall Street-i tradert, az amerikai történelem egyik legnagyobb hedge fund-csalásának tettesét, aki pilótajátékával legalább 450 millió dollárral károsította meg befektetőit. A sztorit feldolgozó dokumentumkönyv szerzője szerint Israel III egy „titkos piac” résztvevője volt, amelyet a Fed működtetett. (Vö. Guy Lawson, Octopus: Sam Israel, the Secret Market, and Wall Street’s Wildest Con, 2012)
2008. május 5. A piromán Ben Shalom Bernanke tüzet kiált! Szerinte az amerikai ingatlanhitel-válság könnyen általános gazdasági válsághoz vezethet. Ez aztán az éleslátás! A Fed zsidó főkápója végre észrevette, hogy az USA-ban milliószámra lakoltatják ki az embereket otthonaikból, 18 millió eladhatatlan magánház áll üresen, egész lakónegyedeket alakítva fantomvárosokká.
2008. június 14. A protestáns Lehman Brothers bankház 3 milliárd dollárnyi veszteséget közöl az előző negyedévre, és arról suttognak, hogy a bank komoly bajban van. Elnök-vezérigazgatója, Richard Fuld a Fed New York-i filiáléja igazgatótanácsának tagja és persze zsidó (ami nem az ő hibája, lehetett volna mongol vagy hottentotta is, csak akkor nem került volna az LB élére).
2008. szeptember 15. A Lehman Brothers kénytelen csődöt jelenteni. Richard Fuldot, akit erőszakossága miatt a Wall Streeten a „gorilla” becenévvel illettek, 2006-ban a legjobb főnöknek (CEO) kiáltotta ki brókerkategóriában az Institutional Investor magazin, 2007-ben pedig 22 millió dolláros prémium (bónusz) ütötte markát a 34 milliós fizetése mellé (a banknál eltöltött 15 év alatt mintegy félmilliárd dollárt tarhált össze). Alig egy évvel később viszont a pénzügyi összeomlás tetteseit kipellengérező CNN-toplistán tíz közül a kilencedik helyre került, a Condé Nast Portfolio c. üzleti havilap pedig minden idők legrosszabb amerikai CEO-jának nyilvánította („Portfolio’s Worst American CEOs of All Time”, Portfolio.com, 2009. 04. 30.). Hat hónap alatt az USA három legnagyobb befektetési bankja (Bear Stearns, Merrill Lynch, Lehman Brothers) eltűnt. A maga részéről a világelső AIG biztosító is súlyos problémákkal küszködik: bagatell 75 milliárd dollár hiányzik az azonnali kötelezettségei fedezésére.
2008. szeptember 25. A bankmentő alap létrehozását heves vita kíséri. Egyes képviselők, akik (az elektronikus csalás általánossá válása ellenére is) aggódnak a novemberi újraválasztásukért, azt javasolják, hogy a bankok kétes követeléseinek átvételéért cserébe az állam kapjon tulajdonrészt a megmentett bankokban, tiltsák meg az orbitális lelépési összegek kifizetését a csődökért felelős bankároknak, és főleg léptessenek életbe pénzügyi és adminisztratív rendelkezéseket a jelzáloghitel-válsággal közvetlenül fenyegetett egyszerű amerikaiak érdekében. Természetesen Bernanke Fed-főnök és Paulson pénzügyminiszter (ex-Goldman Sachs) ellenzi ezeket az undorító „szocialista” intézkedéseket. Amit akarnak, az egy biankó csekk a „felelősöknek”, és garancia arra, hogy minden ugyanúgy folytatódhat tovább, mint addig.
2008. szeptember 29. A Bloomberg ügynökség szerint a Lehman csődgondnoka megállapította, hogy 400 milliárd dollár titokzatos módon eltűnt a csődbejelentést megelőző hónapok során, állítólag a piaci fluktuációk következtében. Nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy ez az összeg nem veszett el mindenki számára (Richard Fuld például 450 millió dollárral vastagabban távozott posztjáról, amely „kártérítés” címen illette meg). Mindenesetre kezdjük érteni, hogy a Lehmant miért nem mentették meg, mint a többi bankot. Az is bebizonyosodott, hogy mit érnek a hivatalos bejelentések: amikor június 14-én a Lehman 3 milliárdos veszteségről beszélt, a valóság már százszor rosszabb volt. Ugyanezen a napon a kongresszus elutasítja a Bernanke-Paulson duó némileg módosított bankmentő csomagját. A vita folytatódni fog, de nem a következő napon. A kongresszus ugyanis nem ülésezik szeptember 30-án, mert egy zsidó ünnepnapról van szó, és senki nem várhatja el az amerikai knesszet „patriótáitól”, hogy ezen a napon is bemenjenek „dolgozni” a zsidó újév ünneplése helyett. Viszlát tehát később a Capitol Hill megszállt területein. Salom Usrael.
2008. szeptember 30. Rós Hásáná 5769. A CNN tévécsatornán a zsidó Larry King műsorában két fajtárs közgazdász, Ben Stein és Paul Krugman vitatja meg a bankmentő terv elvetésének lehetséges következményeit, miközben goj nézőközönségük bambán mered a tévéképernyőkre.
2008. október 3. Az amerikai kongresszus megszavazza a bankmentő tervet, miután a kormányzat és különböző lobbik részéről rendkívül erős nyomásnak vetették alá tagjait (a hadiállapot bevezetésével való fenyegetőzés, a Goldman Sachs szavazatvásárlása stb.).
2008. október 11. Ma kiderült, hogy 1997-ben, vagyis több mint tíz évvel a válság kirobbanása előtt a határidős és opciós tőzsdei ügyletek felügyeletével megbízott szövetségi ügynökség (CFTC) vezetője figyelmeztette a kongresszust a pénzpiac anarchiájából eredő veszélyekre. Ahelyett azonban, hogy figyelembe vették volna a szavait, Alan Greenspan, Rubin pénzügyminiszter és Summers pénzügyminiszter-helyettes együttes erővel letorkollták, és Arthur Levitt, a tőzsdefelügyelet (SEC) főnöke is őket támogatta. Együttes fellépésük hatására a kongresszus befagyasztotta a CFTC szabályozási jogosítványát. Egészen véletlenül a „négyek bandája” echte kóser társaság volt. Megesik az ilyesmi. („The Woman Who Could Have Prevented This Financial Mess Was Silenced by Greenspan, Rubin and Summers”, TheNation.com, 2008. 10. 11.)
2008. október 16. Brüsszelben tetőfokára hág a demagógia. Úgy tűnik, az EU technokratái az adóparadicsomokon akarják elverni a port, megfelelő bűnbaknak tartva őket a válságért, amelyhez pedig speciel nem sok közük van. A nagytőke számára az egész világ egy paradicsom, kezdve a londoni Cityvel. Szóba kerül a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megreformálása is egyetemes felügyelő szerephez való juttatása érdekében, hogy az intézmény élén trónoló Dominique Strauss-Kahn és fajtársai még jobban uralhassák a világot, különösen azokat az országokat, amelyek megpróbálnak szembe szállni az új világrenddel.
2008. október 27. Tovább esik az euró árfolyama a dollárral szemben (júliusban 1 euró még 1,6 dollárt ért, most már csak 1,25-öt) anélkül, hogy a „szakértők” bármiféle meggyőző magyarázattal szolgálnának a jelenségre. Ha valóban értenék, hogy mi történik ma, akkor lenne valami halvány elképzelésük arról is, hogy mi fog történni holnap, és nem abból kellene megélniük, hogy tanácsokat osztogatnak másoknak. A legjobb próféciák egyébként azok, amelyeket utólag fogalmaznak meg – lásd a Bibliát. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az USA legnagyobb hitelezői (Kínával az élükön) még mindig nem tesznek semmit, hogy megszabaduljanak dollárban nyilvántartott követeléseiktől.
2008. október 30. A bankszektorban továbbra sincs pánikhangulat, sőt minden a legnagyobb rendben, legalábbis a felső vezetőknek kiosztogatott karácsonyi prémiumok alapján, akik több pénzt markolnak fel, mint valaha. A Goldman Sachs 443 felső vezetője fejenként több mint 3 millió fontnyi bónuszt tehet a karácsonyfa (vagy inkább a menóra) alá. De még a Lehman Brothers egykori alkalmazottai is tetemes fizetéseket kaphatnak: a csődbe ment Wall Street-i óriás mintegy tízezer fős stábja több mint 2,5 milliárd dolláron osztozkodhat. „Ugyanazok a bankárok, akik térdre küldték a világgazdaságot, úgy tűnik, ugyanakkora jutalmakat kapnak, mint a fellendülés évei alatt.” („Goldman Sachs ready to hand out £7bn salary and bonus package… after its £6bn bail-out”, dailymail.co.uk, 2008. 10. 30.)
2008. november 3. A Wall Street Journal szerint a kilenc legnagyobb amerikai bank által a vezetőik végkielégítésére és nyugdíjazására szánt összeg 2007 végén több mint 40 milliárd dollárt tett ki, ugyanezek a bankok 125 milliárdot kaptak közpénzből a Paulson-féle bankmentő csomag keretében. Más szóval az adófizetőktől elvett pénzösszeg egyharmada arra szolgált, hogy tovább növelje egy maréknyi Jew York-i milliárdos személyes vagyonát.
2008. november 10. Újabb 27 milliárd dolláros közsegély az AIG biztosító társaságnak a szeptemberi 85 milliárd és az októberi 38 milliárd után, vagyis összesen 150 milliárd. A művelet első számú haszonélvezője a cionista Maurice Greenberg, az AIG (alias American Israeli Gangsters) volt elnök-vezérigazgatója és egyik nagyrészvényese.
2008. november 11. A pénzügyi válság kezd átalakulni gazdasági válsággá. A leginkább érintett iparág, különösen az USA-ban, az autógyártás. A General Motors a csőd szélén, és a Chryslernek sem megy sokkal jobban. Egyik nagybefektetőjük, a Cerberus CM nevű hedge fund állami támogatást próbál szerezni számukra a bankoknak juttatott bail-outhoz (feltőkésítés) hasonlóan. Steve Feinberg zsidó milliárdos, a Cerberus főnöke ugyanezzel a lendülettel meg akarja pumpolni az európai kormányokat is, amelyek attól tartanak, hogy a GM helyi leányvállalatai (főleg az Opel) is összeomlanak.
2008. november 14. A Michael Bloomberg zsidó milliárdos (Jew York polgármestere) tulajdonában lévő Bloomberg pénzügyi ügynökség nyilvánvalóan figyelemelterelő célzattal jogi eljárást indít a Fed élén álló öt Cion bölcse ellen. Eme botrányosan antiszemita (vagy öngyűlölő zsidó, ahogy tetszik) manőver látszólagos célja: rákényszeríteni Bernanket és „állandó jellegű tettestársait” (à la Rejtő Jenő), hogy fedjék fel a közvéleménynek, milyen (értéktelen) értékpapírokat kaptak „garanciaként” az amerikai bankoknak (élükön a Goldman Sachsszal) adott 1500 milliárd dolláros „kölcsönért” cserébe. Ez az orbitális összeg, amely nem tartalmazza az októberben jóváhagyott 700 (vagy 850) milliárd dolláros közsegélyt, jelentősen megterheli a Fed mérlegét, és magától értetődően az adófizetők hátán lesz elsikálva.
2008. november 25. A válság kezdete óta az amerikai kormány legalább 4000 milliárd dollárt fecsérelt el a többnyire zsidó spekulánsok megsegítésére. A Bloomberg szerint a valódi összeg ennek akár a duplája is lehet.
2008. december 8. A brit The Financial Times vezércikkében a cionista Gideon Rachman hangosan reklámozza azt, amit a City-beli és Wall Street-i cinkosai még csak suttogva követelnek: egy világkormány alakítását. („And now for a world government”, ft.com, 2008. 12. 08.) Úgy tűnik, ez lenne az egyedüli módja annak, hogy véget vessenek a pénzügyi válságnak, az éghajlati válságnak („globális felmelegedés”) és a terrorizmus okozta válságnak – egy valódi és két álválság ugyanazoknak a gengsztereknek köszönhetően.
2008. december 11. Bernard Madoff zsidó pénzembert, a BMIS nevű hedge fund guruját, a New York-i Nasdaq tőzsde volt elnökét csalárd csőddel vádolják, miután bagatell 65 milliárd dollárt csalt ki hiszékeny intézményi és magánbefektetőktől egy piramisjáték segítségével. Az előző napon maga Madoff vallotta be cége vezetőinek, hogy „a biznisz alapjában véve egy óriási Ponzi-séma volt” („Former Nasdaq chairman charged with fraud”, CNN, 2008. 12. 11.). A helyzetet kihasználva az FBI undorító antiszemitái letartóztatják Madoffot, de szerencsére a bíró azonnal szabadlábra helyezi 10 millió dolláros óvadék ellenében (ez olyan, mintha valaki, akit 30 millió forint elsikkasztásával vádolnak, 6 ezer forint kifizetése után szabadulna). Madoffnak jó ügyvédjei vannak: Dan Horwitz és Ira Sorkin, közösségük ászai, akik bizonyára találnak majd enyhítő körülményeket számára. Jó pont lehet például, hogy ügyfelük bőkezű filantróp. Néhány nemes ügy, amelyre e jótét lélek mindig szívesen áldozott: „Lefékezni az asszimilációt és a vegyes házasságokat, amelyek a zsidó közösséget fenyegetik, lehetővé tenni az amerikai zsidó fiataloknak Izrael felfedezését, és javítani a zsidó nevelők rendelkezésére bocsátott eszközöket.” Madoff áldozatai között svájci, francia, holland, angol és spanyol bankok mellett amerikai magánszemélyek is vannak, főleg tehetős zsidók, akiket azonban a kormány (vagyis az adófizető) kártalanítani fog. Végül is nem tehetnek róla. Hogyan is sejthették, hogy egy 12 százalékos haszonnal kecsegtető befektetésnek kockázatai is vannak?
2008. december 27. A General Motors pénzügyi filiáléja (GMAC) bankká alakul, hogy hozzáférjen a pénzintézetek számára fenntartott előnyökhöz. Autógyártóként meg kellett volna elégednie az iparnak hagyott „morzsákkal” (15 milliárd dollár a detroiti három nagynak). Ekkor még Ezra Merkin zsidó bankár, Feinberg üzlettársa, Madoff üzlet- és cinkostársa* a GMAC vezére, de rövidesen kénytelen lesz megválni a posztjától, mert az antiszemita amerikai pénzügyminisztérium ezt a feltételt szabta az állami segély folyósításához („The Monster Mensch”, New York Magazine, 2009. 02. 22.).
*Több más közös befektetésük közt Madoff és Merkin birtokolja az izraeli Leumi bank tökéjének nagy részét is, amely a nemzetközi cionista maffia piszkos pénzeinek kifehérítésében jeleskedik („Report: Bank Leumi to pay NIS 1 billion fine to US over tax evasion suspicion”, The Jerusalem Post, 2014. 08. 06.; „Israel’s Bank Leumi Under Investigation After $400 Million Settlement with USA”, jpupdates.com, 2015. 01. 14.). Valószínű, hogy a Madoff által eltüntetett pénz egy része végül Tel-Avivban landolt.
2009. január 7. Az USA-ban az autógyártás után a pornóipar is állami segítséget követel (5 milliárd dollárt). Teljesen véletlenül a szektor „iparosainak” nagy része zsidó*, nevezetesen Ron Braveman, John Bone, Wesley Emerson, Paul Fishbein, Mickey Fine alias Herbert Feinberg, Hank Weinstein, Lenny Friedlander, Bobby Hollander, Rubin Gottesman, Fred Hirsch és gyerekei, Paul „Norman” Apstein, Steve Orenstein, Jack Richmond, Theodore „Redstone” Rothstein, Reuben és David Sturman, Ron Sullivan, Jerome Tanner, Armand, Sam és Mitch Weston. Ötmilliárd ennyinek szétosztva, nem is olyan sok: alig 200 millió fejenként. Igazán túl szerények … Egy kis pofátlanság, fiúk, egy kis hücpe… (Még a végén a szerencsejáték-, a kábítószer- és a prostitúciós ipar is sorba áll az államot pumpolni, elvégre ezeket is a fajtársi hálózat ellenőrzi nagyrészt.)
*„Vallástalan zsidók aránytalanul nagy szerepet játszottak (és továbbra is játszanak) az amerikai pornófilmiparban. A zsidók pornográfiában való részvételének hosszú története van az Egyesült Államokban, mivel a zsidók segítettek átalakítani egy marginális szubkultúrát az Americana elsődleges alkotórészévé. (…) Noha a zsidók csak két százalékát adják az amerikai népességnek, kiemelkednek a pornográfiában. Sok erotikadíler az 1890 és 1940 közötti könyvkereskedelemben német származású zsidó bevándorló volt. Jay A. Gertzman, a Bookleggers and Smuthhounds: The trade in Erotica 1920-1940 c. könyv szerzője szerint »a zsidók kiemelkedő szerepet vittek a gallantiana (erotikus témájú fikció, disznó viccek és balladák), az avantgárd szexuális regények, szexponyvák és erkölcstelen anyagok terjesztésében«. A háború utáni időszakban Amerika leghírhedtebb pornográfusa Reuben Sturman volt, a »pornó Walt Disney-je«. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint a ’70-es években Sturman ellenőrizte az országban keringő pornográfia nagy részét. (…) Ahogy mondták, Sturman nem egyszerűen ellenőrizte a pornóipart, ő maga volt az ipar. (…) Sturman jelenkori megtestesítője a 43 éves clevelandi Steven Hirsch, a »pornó Donald Trumpja«. (…) Ma Hirsch vezeti a Vivid Entertainment Group nevű céget, amelyet a pornóvilág Microsoftjának hívnak, ez a vezető pornófilmgyártó az USA-ban. A ’70-es, ’80-as években zsidók közül került ki a pornófilmek legtöbb férfi szereplője és sok női sztár is. (…) Seymour Butts alias Adam Glaser … ma valószínűleg a leghíresebb zsidó pornómogul. Produkciós cége kb. 36 filmet készít évente, a többségét kevesebb mint 15 ezer dollárból, és mindegyik több mint tízszeres hasznot hoz. (…) A pornóbizniszhez az kell, amiből a zsidóknak sok van: hücpe. A korai zsidó pornográfusok marketingzsenik és ambiciózus vállalkozók voltak, akik keménységüknek, intelligenciájuknak és határtalan önbizalmuknak köszönhették a sikerüket. (…) Az egyik névtelen bennfentes szerint, akit E. Michael Jones idézett a Culture Wars magazinban (2003. május), »a vezető férfi szereplők a ’80-as években vallástalan zsidó neveltetésben részesültek, míg a nők római katolikus iskolákból jöttek«. Az átlagos pornóforgatókönyv a katolikus sikszével való szexelés (schtupping) zsidó fantáziájának eredménye. (…) … A pornóiparban való zsidó részvétel az egész amerikai WASP (fehér, angolszász, protestáns) establishmentnek mutatott közismert kétujjas győzelmi jelnek tekinthető. Egyes pornósztárok frontharcosoknak tartották magukat a keresztény Amerika és a szekuláris humanizmus közötti spirituális harcban. (…) Al Goldstein, a Screw pornómagazin kiadója szerint »a zsidók egyetlen okból vannak a pornográfiában, mert azt gondoljuk, hogy Krisztus szopik. A katolicizmus szopik. Mi nem hiszünk az autoritarizmusban…« (lukeford.net). Így a pornográfia a keresztény kultúra meggyalázásának egyik módjává vált, és mivel behatol az amerikai mainstream szíve közepébe (és kétségtelenül ugyanaz a WASP fogyasztja), a felforgató jellege még támadóbbá válik. (…) Az Amerikába bevándorolt zsidók hagyományos forradalmi/radikális lendületének esete ez, amelyet inkább a szexuális, mint a balos politikában vezettek le. Ahogyan a zsidók éveken keresztül aránytalanul nagy számban képviseltették magukat a radikális mozgalmakban, ugyanígy aránytalanul felülreprezentáltak a pornóiparban. Amerikában a zsidók szexuális forradalmárok voltak. A szexuális felszabadítás anyagának nagy részét zsidók írták. Zsidók voltak a mozgalom élvonalában, amely egy liberálisabb szexuális felfogás elfogadására kényszerítette Amerikát. A ’60-as évek szexuális forradalmának élcsapatában is zsidók voltak. Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman helyettesítette Marxot, Trockijt és Lenint kötelező forradalmi olvasmányként.” Mindezt nem egy fröcsögő antiszemita írja, hanem egy zsidó egy zsidó lapban. (Nathan Abrams, „Jews in the American porn industry”, Jewish Quarterly, 2004. tél, No.196)
2009. január 9. Az Egyesült Államokban Madoff arra használta „feltételes” szabadságát, hogy igyekezett lenyúlni 173 millió dollárt, az antiszemita ügyészség azonban rajtakapta. Szerencsére a bírák nem azok, és szabadlábon hagyják Shylockot. Az üggyel foglalkozó három bíró közül ketten fajtársai (Gorenstein és Katz), a harmadik pedig egy sábesz néger (Ellis), aki korábban támogatást kapott Madofftól, amikor még az egyik négerbarát lobbinál (NAACP) ügyködött. A lehető legjobb kezekben van tehát a sorsa.
2009. február 26. Az időközben „államosított” Royal Bank of Scotland 24 milliárd fontos veszteséget jelent, ráadásul 325 milliárdnyi toxikus követelést tart nyilván. A katasztrofális üzletmenet fő felelőse, Fred Goodwin korábbi CEO 8 millió fontos lelépési összeget kapott távozásakor, élethosszig tartó évi 650 ezer fontos nyugdíjjal megspékelve. A banknál eltöltött 9 év után az 50 éves zsidó bankár hátralevő éveit az adófizetők pénzéből aranyozzák be.
2009. április 6. Kiderül, hogy a „rabbinak” becézett Ezra Merkin bankár 470 millió dolláros jutalékot kapott Madofftól, mert felhajtóként szolgált az évszázad csalásához. Merkin három hedge fund tulajdonosa és a világ leggazdagabb zsinagógájának (New York, Fifth Avenue) elnöke.
2009. június 19. Az Obama-kormány pénzügyi „reformot” hirdet, amely valójában teljes kapituláció a Wall Street előtt („Obama’s [Latest] Surrender to Wall Street”, counterpunch.org., 2009. 06. 22.). Borítékolható volt, hogy a cionista „tanácsadói” gyűrűjébe szorított sábesz mulatt elnök bedobja a törülközőt. A Fed mint a válság legfőbb felelőse pluszjogosítványokhoz jut az általa (is) rohasztott rendszer „ellenőrzéséhez”, de semmi sem történik az intézményesített csalás megakadályozására.
2009. június 30. Madoffot 150 év börtönre ítélik. Ha a számításaink helyesek, 2159-ben jön ki a sittről, 221 éves korában. Feltéve, hogy olyan sokáig él, mint biblikus ősei, Noé (950 évig) vagy Matuzsálem (969 évig), még bőven lesz ideje kiélvezni hátralévő életét. Mivel az eltüntetett 65 milliárdból alig 1 milliárd került elő, nem kell túlzottan aggódnia öreg napjai miatt. Komolyra fordítva a szót, nagyon valószínű, hogy nem fogja letölteni a büntetését. Legkésőbb néhány év múlva szabadon fogják engedni egészségügyi indokokkal vagy jó magaviselet ürügyén. Mindenesetre sokakat meglepett a szigorú ítélet, mert az amerikai igazságszolgáltatás általában nagyfokú elnézést szokott tanúsítani a fehérgalléros (és ráadásul zsidó) bűnözőkkel szemben. Igaz, hogy Madoff átlépett egy vörös vonalat, amikor nem korlátozta a csalást a szokásos (goj) klientúrára, és volt képe a mispóchebelijeit is átverni. Ezek után amerikai igazságszolgáltatás már nem tehette az ügyet ad acta. A pert mindazonáltal kutyafuttában lezavarták anélkül, hogy az ellenőrzéssel megbízott apparátus cinkosságát feszegették volna. Madoff sittre került, íme, a „bizonyíték”, hogy csak egy atipikus gikszerről van szó, maga a rendszer viszont tökéletesen működik. Közben a Dél-afrikai Köztársaságban egy Madoff-klón a helyi botránykrónikák főszereplője: Barry Tannenbaum 15 milliárd randot tarhált össze magának egy piramisjátékon, majd angolosan Ausztráliába távozott.
2009. december 1. Újabb piramisjáték Madoff-módra. Scott Rothstein floridai zsidó ügyvéd egymilliárd dollárt csalt ki főleg goj balekoktól. Aprópénz a New York-i Shylock 65 milliárdjához képest. Három hónappal korábban egy független újságíró nyomozni merészelt a Rothstein által helyi politikusoknak adott borravalók ügyében, aki erre megfenyegette: „Zsidó bosszúálló vagyok, tönkre fogom tenni…” Akkoriban még semmit sem sejtettek a „jewish avenger” pénzügyi stiklijeiről.
2009. december 13. Nem okoz túlzott meglepetést, amikor kiderül, hogy Obama Wall Street-i bennfentesekből álló gazdasági tanácsadó teamje (f)osztogatássá változtatta a bankmentő csomagot. És hogy ki irányította a „szakértők” csapatának toborzását? Nem más, mint az elnök közeli barátja és választási kampányának egyik legfőbb szponzora, Michael Froman, a Citigroup bankárja. Zsidó lévén magától értetődő módon hitsorsosát, Robert Rubint juttatva benne vezető szerephez, „ezt a védhetetlen főkapitalista demagógot, akinek egész karrierje azt bizonyítja, hogy a szabadpiaci meritokrácia csupán egy mítosz. Ugyanúgy, mint Alan Greenspan, a megdöbbentően inkompetens gazdasági jós, akit négy évtizeden át imádtak a politikusok, mert egykor Barbara Waltersszel* randevúzott, Rubin majdnem két évtizedig áhítattal töltötte el az amerikai politikai elitet, noha jóformán mindent elcseszett, amire valaha rátette a kezét”, írja Matt Taibbi. („Obama’s Big Sellout: The President has Packed His Economic Team with Wall Street Insiders”, Rolling Stone, 2009. 12. 13.)
*Befolyásos zsidó televíziós személyiség és újságíró, a szintén zsidó S. J. Perelman humorista szerint „a szakma legkétszínűbb, legpimaszabb félkegyelműje”.
2009. december 21. David Tepper zsidó milliárdos hedge fundja 7 milliárd dolláros nyereséget „fialt” az év folyamán. Tepper elsősorban rendkívüli előrelátásának köszönheti sikerét, hiszen kiszagolta – elvetemült antiszemiták szerint nem volt neki nehéz, tekintettel az elnök közvetlen környezetében lévő fajtársaira –, hogy az amerikai kormány meg fogja menteni a bankrendszert az összeomlástól (ördöge volt!), és ezért bátran felvásárolta a Citigroup vagy a Bank of Amerika részvényeit, amikor azok (ideiglenesen) a mélyponton voltak. Rajta kívül persze mások is meggazdagodtak ugyanígy, de a Wall Street Journal (ejtsd: Jewrnal) róla áradozik leginkább. A Time magazin viszont Ben Shalom Bernanket választja az év személyiségének, aki azt mondta, hogy a válság elkerüléséhez az is elég, ha helikopterről dollárokkal permetezik a Wall Streetet.
2010. április 17. A New York-i tőzsdefelügyelet (SEC) polgári pert indít csalás miatt a Goldman Sachs ellen. Az ügy 2007 elejére nyúlik vissza, amikor John Paulson, egy hedge fund élén megbízta a GS-t, hogy találjon számára olyan balekokat, akik hajlandóak subprime-ot vásárolni. Noha a bank tisztában volt vele, hogy Paulson valójában az erre az alkalomra létrehozott jelzáloghitel-alapú kötvények (CDO-k) összeomlására spekulál, mégis beetette velük az ügyfeleit és zsebre vágta a zsíros jutalékot. A helyzetet kihasználva az AIG biztosító bejelenti, hogy szintén beperli a GS-t, mert kétmilliárd dolláros (az adófizetőknek továbbpasszolt) veszteséget okozott neki. Annak ismeretében, hogy e nagyszerű színielőadás mindhárom főszereplője Vörös-tengeri gyalogos, nem nehéz elképzelni a finálét.
2010. április 22. Obama bemutatja a Wall Street-i bankszterek megfékezésére hivatott pénzügyi „reformtervét”. Valójában a szöveget Barney Frank, a képviselőház pénzügyi bizottsága cionista elnökének irányításával az elnöki csapat zsidó tanácsadóinak kezdeményezésére szerkesztették nyilvánvalóan porhintési célzattal. Mondani sem kell, hogy ezt a kamureformot mindenki támogatta, akinek csak szava van a Jew York-i pénzarisztokráciában. Az egyik magánegyetemen lezajlott bemutatásakor a díszhelyeken Lloyd Blankfein és Gary Cohn (Goldman Sachs), Jamie Dimon és Barry Zubrow (JP Morgan), Tom Nides (Morgan Stanley) és Bob Greifeld (Nasdaq) trónolt. Ahogyan az egyik fajtársi újságíró megjegyezte, egy bármicvón érezhették magukat. A „reform” alkalmazásának felügyeletével megbízott „felelősöket” a pénzügyminisztérium (Tim Geithner és Jewish teamje), a tőzsdefelügyelet (Mary Shapiro, Arthur Levitt és Harvey Goldschmid), a betétbiztosító alap (Sheila Bair), a határidős és opciós tőzsdei ügyleteket ellenőrző ügynökség (Gary Gensler) és a Fed (Ben Shalom Bernanke és 100 százalékosan kóser igazgatósága) delegálta – egy újabb bármicvólista. Nem csoda, hogy tökéletesen elégedettek Obamával. Előtte egyetlen másik elnök sem volt ilyen hasznos számukra és ennyire odaadó irányukban, még Bush sem. Egymás közt csak a „schwartza” (jiddisül: fekete) becenéven emlegetik.
2010. április 27. Lloyd Blankfein, a Goldman Sachs vezére egy szenátusi „vizsgálóbizottság” előtt arról a szerepről „tanúskodik”, amelyet a bankja játszott a subprime-csalásban. A bizottságot Carl Levin, Michigan állam zsidó szenátora elnököli. Ahogy Hollywoodban mondják: „A zsidó show-nak folytatódnia kell…”
2010. május 15. Jó hír Jew Yorkból: Lloyd Blankfein kéglit vett a Central Parknál 26 millió dollárért. Minden rendben tehát, még ha George Soros kissé szkeptikusnak is mutatkozik egy díszvacsorán a Columbia Egyetemen: „A nemzetközi pénzügyi rendszer a szétesés közben van, és semmi remény, hogy rövidesen megoldódik a válság. A jelenlegi megrázkódtatások rosszabbak, mint a ’30-as évek Nagy Pangásának idején voltak, a helyzet hasonló a Szovjetunió bukásához.” Ő már csak tudja, hiszen maga is hasznot húzott az utóbbi 20-30 év minden válságából – ha éppen nem ő maga provokálta ki azokat.
2010. június 6. Bernard Madoff éli világát a börtönben, és úgy véli, hogy „végre szabad” („Bernie Madoff, Free at Last”, New York Magazine, 2010. 06. 06.). Az észak-karolinai mintabörtönben, ahol nem kockáztat semmit (még akkor sem, ha lehajol a szappanért), a 65 milliárd dollárt eltapsoló szélhámos igazi „hősnek” számít, akit mindenki csodál a rabtársai közül. Bernie híres, de autógrammot nem ad akárkinek („mert még eladnák az eBayen”). Ezen a kellemes nyaralótelepen „raboskodik” Jonathan Pollard izraeli kém is, aki a ’80-as években átadta a Moszadnak a Szovjetunióba telepített amerikai kémek listáját, amelyet Tel-Aviv kiszolgáltatott Moszkvának a szovjet zsidók Izraelbe történő kivándorlásának megkönnyítéséért cserébe. Az eredmény: sorozatos kivégzések és letartóztatások meg a CIA legnagyobb vasfüggöny mögötti kémhálózatának felgöngyölítése. A zsidó lobbi állandó erőfeszítései ellenére Samu bácsi sokáig nem volt hajlandó szabadon engedni Pollardot (végül 2015 novemberében szabadult 30 év letöltése után), aki köszöni szépen, szintén jól van, és örül, hogy immár kedvére cseverészhet a Wall Street volt titánjával. Ez utóbbi egyébként, akit (a szintén zsidó, of course) Steve Fishman újságíró faggatott, nem mutat túl sok empátiát az áldozatai iránt. Konkrétan baszik rájuk, „fuck my victims”, mondja, „20 évig cipeltem őket, és most 150 évet kell lehúznom”. Különösen pikírt David Kotzcal, a tőzsdefelügyelet (SEC) történetesen fajtársi főinspektorával szemben, aki szerinte egy nímand, de Columbónak hiszi magát, holott halvány gőze sincs a dolgokról. „A trading szabályait nagyrészt én alkottam”, mondja álszerénység nélkül. Két évtizedes zavartalan bűnözői karrierje mindenesetre őt igazolja.
2010. június 26. A Russia Today angol nyelvű orosz hírcsatornának nyilatkozva Webster Tarpley amerikai oknyomozó újságíró bemutatja, hogy Obama pénzügyi kamureformja a Wall Street-i derivatívalobbi szédítő diadalával végződött: „Nem a semmiért pénzelte a Goldman Sachs Obamát… Az elnök a Wall Street-i bankárokat szolgálja… Van 24 ezermilliárd dollárunk a bankok számára különböző mentőtervek alatt, de lehetetlen 20 milliárdot találni a munkanélküliek és családjaik megsegítésére, akik mindent el fognak veszíteni…” („Obama’s Phony Financial Reform Bill a Stunning Triumph of the Wall Street Derivatives Lobby”).
2010. július 2. Dominique Strauss-Kahn legutóbbi aranyköpése: „A válság alkalmat teremt egy világpénz és egyetlen központi bank létrehozásának sürgetésére.” Az IMF Cion bölcsét bizonyára kedvenc jegyzőkönyvei inspirálják…
2010. december 10. A Madoff-cégek felszámolásával megbízott Irving Picard ügygondnok 19,6 milliárd dolláros kártérítést követel a bécsi Medici bank többségi részvényesétől, Sonja Kohntól. Hallatlan: ez a szégyentelen amerikai antiszemita képes rátámadni egy szegény (1948-ban született) holokauszttúlélő bankárnőre azzal az ürüggyel, hogy felhajtóként szolgált a Wall Street-i szélhámos számára, és cserébe megkapta a zsákmány egy részét. Rémes, hogy milyen mélyre süllyedt a világ…
2011. május 14. Nemzeti sokk Franciaországban: a következő évi elnökválasztás szocialista párti biztos befutóját, a helyi zsidó közösség reménységét, az IMF vezérigazgatóját, Dominique Strauss-Kahnt (vagy ahogyan a fajtársi médiában kedveskedve becézik, DSK-t) letartóztatják a New York-i JFK repülőtéren, és megvádolják „szexuális támadással, túszejtéssel és nemi erőszak kísérletével”. DSK éppen szökésben volt Franciaország felé nem sokkal azután, hogy a manhattani Sofitel szállóban orális szexre kényszerített egy néger szobalányt. A korábbi nőügyeiről elhíresült multimilliomos cionista* megköveteli, hogy a szobalányok éjjel-nappal a rendelkezésére álljanak (vagy inkább feküdjenek), ha pedig nem hajlandók kielégíteni, akkor nem habozik erőszakot alkalmazni. Amikor valaki egész országokat erőszakol meg, akkor joga van a nők megerőszakolásához is. Közülük az egyik antiszemita mégis elment panaszkodni a rendőrségre, amely képes volt letartóztatni. Hihetetlen! Mintha csak a történelem „legsötétebb korszaka” köszönne vissza…
*2004-ben a France-Inter rádiónak nyilatkozva kijelenti: „Úgy vélem, hogy a diaszpóra és Franciaország minden zsidójának segítenie kell Izraelt. Egyébként ezért fontos, hogy a zsidók vezető posztokat foglaljanak el a politikában. Összességében a funkcióimban és a mindennapi életemben, az összes tettemen keresztül igyekszem hozzátenni szerény kövemet Izrael építéséhez.”
2011. május 19. DSK kénytelen megválni posztjától, a folyamatosság azonban biztosított: helyettese, John Lipsky lép (ideiglenesen) a helyébe. Csak annyi változott, hogy egy Neuillyben született szefárd zsidót egy Iowában született, askenázi zsidóval helyettesítenek. A szobalányok (talán) kevésbé lesznek veszélyben, az államokról azonban nem mondható el ugyanez.
2011. június 28. DSK helyére Christine Lagarde korábbi francia gazdasági miniszter lép, aki goj lévén mindent elkövet, hogy ledolgozza ezt a hátrányát. „A kérdés nagyon gyorsan felmerül Jeruzsálemben: Christine Lagarde Izrael-párti? Vajon »fogékony« lesz majd az ország érzékenységeire? Valójában a válasz egyszerű: IGEN”, írja a francia-izraeli kereskedelmi kamara honlapja. Az IMF új vezetője ugyanis már 19 évesen a zsidó William Cohen kongresszusi képviselőnek, Clinton későbbi hadügyminiszterének volt a parlamenti asszisztense, majd 25 éven át a Baker & McKenzie ügyvédi iroda alkalmazottja, amely eléggé „kvalifikált” ahhoz, hogy beleférjen a New York-i Jewish Guide-ba. Így könnyedén megkapta a posztjához szükséges kóser stemplit.
2011. augusztus 20. Mit csinálnak a Wall Street-i rablók, amikor nem rabolnak? Ünnepelnek. Miközben 200 millió amerikainak össze kell húznia a nadrágszíját, Leon David Black zsidó milliárdos hedge fund-guru és „filantróp” a 60. születésnapját ünnepli southamptoni birtokán olyan illusztris meghívottak körében, mint egykori főnöke, Michael Milken, akit junk bond-csalásért 10 év börtönre ítéltek (de alig 22 hónapot ült le); Lloyd Blankfein, a Goldman Sachs CEO-ja; Michael Bloomberg, New York milliárdos polgármestere; Charles Schumer, New York demokrata szenátora; Howard Stern médiaszemélyiség és Elton John, aki ugyan – az előbbiektől eltérően – nem tartozik a „kiválasztottak” közé, de ez két jó okból megbocsátható neki: 1) csodálja és támogatja Izraelt; 2) pederasztaként egy másik pederaszta házastársa. Egyébként Sir Elton 90 perces magánkoncertet adott a 200 fős exkluzív közönségnek – bagatell egymillió dollárért. („Billionaire throws party on Long Island – other billionaires [and hangers-on] attend”, wsw.org, 2011. 08. 20.)
2011. október 11. New Yorkban és más amerikai városokban az utóbbi időben egy tiltakozó mozgalom bontakozott ki, kezdetben spontán, majd nagyon hamar rátelepedtek a szokásos manipulátorok, mint például George Soros. Noha az Occupy Wall Street mozgalom hiteles tiltakozókat is vonz, akiket Bloomberg polgármester rendszeresen meggumibotoztat és bekasztliztat, a résztvevők nagy része totál konformista és készségesen engedelmeskedik a show-biznisz diverzáns akcióinak. A Wall Street túlzásai elleni New York-i kampány egyre groteszkebb. A rászedett gojok esetleges felháborodásától tartva Roseanne Barr színésznő arra akarja kényszeríteni a banksztereket, hogy adják vissza, amit elloptak, ugyanakkor megengedve nekik, hogy megtartsanak egy 100 millió dolláros „vitális minimumot”. Aki viszont nem engedelmeskedne ennek a statáriális intézkedésnek, azt átnevelő táborba küldené vagy lefejeztetné. („Roseanne Barr: "Guilty" Wall Street Bankers Should Be Sent to Reeducation Camp or Beheaded”, Fox News, 2011. 10. 03.) Nem tudni, vajon a Goldman Sachsnál hogyan reagáltak erre a határozottan antiszemita követelésre, de mivel Barr is zsidó, valószínűleg nem izgatták magukat túlzottan miatta, és nem vetették be a Rágalmazásellenes Ligát (ADL), az FBI-t és a Moszadot.
2013. június 5. Minősíthetetlen antiszemita uszítás Írországban: az Anglo-Irish Bank új székháztorzójára ismeretlenek antiszemita graffitiket mázoltak, úgymint „zsidó pénzügyi terrorizmus” és „cionista globális pénzügyi terrorizmus”. Ráadásul pedig öt emeletnyi méretű gigászi betűkkel „a cionisták globális pénzügyi holokausztot mesterkedtek” feliratot, az erre a szóra bejelentett copyright durva megsértéseként. Az antiszemita ír graffitisek a Fed szócsonkot is egy Dávid-csillaggal ékesítették, nyilván arra célozva, hogy öttagú igazgatóságának mind az öt tagja „kiválasztott”. Ami a Dublinban ugyancsak „megtisztelt” JP Morgant illeti, a CEO-ja, Jamie Dimon ugyan „görögnek” mondja magát (mint a „magyar” származásúnak titulált Nicolas Sarkozy muterja), de a felesége zsidó, és egy rabbi adta őket össze. A graffitisek börtönt kockáztatnak, az általuk leleplezett bankszterek nem kockáztatnak semmit, éppen ellenkezőleg: ők hozzák a törvényeket, és ők vezetik (félre) a világot.
2013. október 9. Ahogyan az USA-ban szokás, amikor két hírt közölnek a publikummal, a rosszal kezdik. Íme: Ben Shalom Bernanke elhagyja a Fed vezetését nyolc éves lojális szolgálat után. A jó hír: Janet Yellen fog a helyébe lépni. Első alkalommal azóta, hogy száraz lábbal átkeltek a Vörös-tengeren, nem egy zsidó fogja irányítani ezt az intézményt, hanem egy … zsidó nő. Így mindjárt más. „Change we need” (változásra van szükségünk), ahogy a fehér házi sábesz mulatt mondaná… Janet Yellen Brooklynban született, New York legzsidóbb negyedében. Férje, George Akerlof közgazdász, a 2001-es közgazdasági Nobel-díj nyertese ugyancsak a „választott nép” gyermeke – ez elengedhetetlen feltétel a díj megszerzéséhez éppúgy, mint ahhoz, hogy valaki a Fed élére kerüljön.
2013. december 31. Martin Scorsese új filmje, A Wall Street farkasa apropóján őszinteségi roham keríti hatalmába egy Los Angeles-i zsidó lap főszerkesztőjét. „Ez a film undorító, pornográf és lélekromboló…. A főhőse Jordan Belfort, a ’90-es évek egyik visszataszító csalója, akit a rendező igyekszik vonzóvá tenni, de „Scorsese nem mutatja meg, hogy milyen hatásuk volt Belfort bűncselekményeinek az áldozataira… nem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy Jordan Belfort zsidó… Az angolos külsejével és a franciás nevével egyszerűen csak egy amerikai. Megértem: ha mást tett volna, akkor antiszemita karikatúra bűzét adhatta volna a filmnek. Scorsese sokkal biztosabbnak érzi az erőszakos gengszterei olaszságát ábrázolni, mint a kapzsi szélhámosai zsidóságát. De csak így, egymás közt, beszéljünk a zsidó Belfortról. A filmben sohasem értjük igazán, hogy valaki, aki ilyen tehetséges, hogyan lehet ennyire erkölcstelen. Az emlékirataiban azonban, amelyen a film alapul, bármikor utal a zsidó gyökereire, a diagnózis nyilvánvalóbbá válik. (…) A Belfortok és Madoffok természetellenes mutációk, vagy olyan magatartások elkerülhetetlen kinövései, amelyek a közösségeinkben gyökereznek? Közösségként nem szeretünk beszélni pénzről és gazdagságról, és arról, hogy miként lehet megszerezni és elkölteni azt. Megtörténik egy Madoff-ügy – egy olyan bűncselekmény, amely emberek, üzletek, jótékonysági intézmények ezreit teszi tönkre, sokakat közülük a zsidó közösség szívében – és mi alig beszélünk róla. (…) Meg vagyunk áldva, hogy a zsidó hatalom és gazdagság páratlan idején élünk, és ez nyugtalanná tesz minket, inkább mindenről beszélünk, ezt kivéve. Egy olyan gazdasági és politikai struktúrából húzunk hasznot, amely egyre kevésbé igazságos. Példátlan gazdagságot élvezünk, miközben milliók harcolnak létminimumon, éhséggel, munkanélküliséggel, hajléktalansággal szembesülve. Rabbijainkhoz és intézményeinkhez fordulunk vezetésért, de közülük túl sokan félnek attól, hogy felbosszantják a gazdag adományozókat, akiktől függenek. Így inkább Izraelről beszélünk, és közösségeink a következő Madoff, a következő Belfort tenyésztelepeivé válnak. Ez nem egy film. Ez szégyen.” (Rob Eshman, „"The Wolf" and the Jewish problem”, jewishjournal.com, 2013. 12. 31.)
2014. január 10. Az izraeli Stanley Fischert, az Izraeli Bank volt kormányzóját, a Bilderberg-csoport és a Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) tagját kinevezik az „amerikai” Fed elnökhelyettesévé Janet Yellen szekundánsaként. Mazel Tov!
2014. január 18. A Wall Street zsidó farkasa egy kanadai anticionista zsidónál is kiveri a biztosítékot. „A Martin Scorsese rendezte film arról szól, hogy a zsidók kirabolják a gojokat, és kokainnal és prostituáltakkal dőzsölnek. De ezt nem tudjuk meg belőle, mert a főszereplő egy goj, akit Leonardo DiCaprio játszik, ő jobb a film sátáni értékeinek terjesztéséhez. Éppen úgy, ahogy sok zsidó nevet változtatott, Hollywood elferdítette az etnikumot. Például a Chicagóban a Richard Gere által játszott zsidó ügyvéd az ír "Billy Flynn". A hazugsággyárosban a homoszexuális zsidó plagizátort tiszta gojnak ábrázolták, jobb a gojok meggyőzéséhez, hogy a zsidó-buzi viselkedés az ő viselkedésük. Az Aljas utcákban Martin Scorsese az utcai bűnözőket kifehéríti, noha a való életben feketék. A történelem során az antiszemitizmus jogos volt, mert a zsidók felforgatták a keresztény társadalmakat és aláásták a keresztény értékeket… A Wall Street farkasa egy zsidó börzesvindler, Jordan Belfort története, aki hamis kötvényeket adott el milliókért az ügyfeleinek. Végül tönkre ment a drogok miatt, elvált és 22 hónapot börtönben töltött. Még mindig nem kártalanította az áldozatait. A film ünnepli a csalást, a szemléletes szexet és a droghasználatot, beleértve a homoszexuális maszturbálást és a kokainszippantást prostituáltak fenekéről. A "fuck" szót 569-szer használják. Ragyogó kritikákat kapott, és öt Oscar-nevezést. Jellemző módon a film karácsony napján kezdődik. A valódi történetet nem mondja el. Belfort és zsidó kollégái miért nem éreznek lelkiismeret-furdalást, ha elveszik az emberektől életük megtakarításait? Mert gojokról van szó!” („The Jew of Wall Street”, henrymankow.com, 2014. 01. 18.)
2014-től kezdve teljesen követhetetlenekké váltak a pénzügyi folyamatok: ez már a totális káosz korszaka, amelyben a reálgazdaság antiszemita Titanicja megállíthatatlanul sodródik a zsidók uralta uzsora jéghegye felé.
Ami pedig az amerikai gazdaság jelenlegi valós állapotát illeti, a trumpista porhintés ne tévesszen meg senkit. Következzenek inkább a szikár tények. Az amerikai államadósság magasabb, mint valaha (23 ezermilliárd dollár). Az amerikai vállalatok adóssága dettó (6 ezermilliárd). Az amerikai fogyasztók adóssága dettó (71 ezermilliárd). Az amerikai állam függő fizetési kötelezettségei dettó (280-360 ezermilliárd). A világ adóssága dettó (177 ezermilliárd). A hiteleik kamatainak fizetésére is képtelen, ún. zombi vállalkozások száma ugyancsak magasabb, mint valaha. A kötvénypiaci trend megfordult (ez a recesszió/depresszió legjobb indikátora). A részvénypiac egy óriási buborék. Az ingatlanpiac dettó. Az autópiac dettó. Gyakorlatilag minden buborék. (ld. Google: „the everything bubble”)
Tavaly következett be a történelem öt legnagyobb egyetlen napi tőzsdei árfolyamesése. Tavaly a Fed már kétszer csökkentette a kamatlábakat, és áprilisban ismét erre készül. A kisvállalkozások alkalmazotti állománya 9 éves mélypontra süllyedt. Tavaly rekordszámú kiskereskedés ment csődbe. A házeladások száma mélyponton, a személygépkocsi- és kamioneladásoké dettó. Az áruszállítások országon belüli volumene dettó. A kamatlábakat mesterségesen szuperalacsonyan tartják a fogyasztás és eladósodás bátorítása végett. Az alacsony kamatlábak következtében nőtt az eladósodás, de nem történt valódi gazdaságnövekedés. A vállalatok nem akarják felfogni, hogy jelenleg is ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint 2008-ban (alacsony jövedelmezőség + eladósodás), tehát felvásárolták a saját részvényeiket, hogy vonzóbbá tegyék magukat (még tovább növelve az eladósodottságukat). Ugyanez a helyzet a bankokkal, azzal a különbséggel, hogy a tőzsdéken játszanak, és kockázatos alacsony kamatozású hiteleket adnak a saját tőkéjüket jóval meghaladó mértékben (ld. fractional reserve banking), így aztán adott esetben bármikor „lenyúlhatják” a lakossági számlákon levő megtakarításokat (ld. bail-in). Az amerikaiak 60 százaléka „vagyoni szegénységben” (asset poverty) él, minden negyedik a hitelkártyájával fedezi a lakhatási és étkezési költségeit, minden nyolcadik ételjegyen tengődik.
Az amerikaiak változatlanul házakat vásárolnak alacsony kamatlábú hitelekből, még ha nem is tudják fizetni azokat (ismét csak ingatlanpiaci buborékot kreálva). Az amerikai diákok változatlanul diákhitelből fedezik a tanulmányi költségeiket, amelyeket ismét csak nem tudnak visszafizetni. Több amerikai dollár van forgalomban, mint valaha, az amerikai fogyasztók azonban nem érzik a hiperinflációt, mert a dollárfölösleg külföldi bankokban landol. Ha ezek az országok úgy döntenek, hogy nem akarnak több amerikai dollárt, akkor Venezuela fiskális szempontból konzervatívnak fog tűnni az Egyesült Államokhoz képest. Ha elengedik a diákhitelekből származó adósságot, az amerikai gazdaság összeomlik. Ha felemelik a kamatlábakat, szintén összeomlik (tavaly év végén kétszer is megpróbálkoztak kamatemeléssel, és csak napok választottak el az összeomlástól).
Más országok gazdaságai is a szakadék szélén táncolnak. A Deutsche Bank fizetésképtelen, és ha bedől, magával rántja a többit is, mert üzletileg szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Kína, „a világ műhelye” és az USA legnagyobb kereskedelmi partnere recesszióba került, amely kisugározhat az USA-ra és az ún. emelkedő piacokra is. Ez utóbbiak közül több már most is recesszióban van (Argentína, Dél-afrikai Köztársaság, Törökország). A pénzügyi szakértők több mint a fele szerint az idén valószínűleg általános recesszióra lehet számítani, a kétharmaduk szerint jövőre biztosan. A boomerek (az ötvenes korosztály tagjai) többet vesznek ki a gazdaságból, mint amennyit beletesznek. Legkésőbb egy évtizeden belül a társadalombiztosítási rendszer fizetésképtelenné válik. Nem is beszélve az egyre hangosabban ketyegő nyugdíjbombáról. Tízmilliók fognak nyugdíjba vonulni a munkahelyeik által megígért (de megtermelni elmulasztott) tetemes végkielégítések hiú reményében. Ennek és a szociális ellátórendszeren élősködő, munka- és adófizetésre képtelen színes bőrű bevándorlók importjának a kombinációja törvényszerűen az amerikai gazdaság fizetésképtelenségéhez és összeomlásához fog vezetni. Annál is inkább, mert az amerikai kormány semmit sem tanult 2008-ból, és továbbra is az olcsó pénz drogját fecskendezi a gazdaságba. Az amerikai dollár egy „fiat pénz” (vagyis értéktelen pénz), és csak azért van értéke, mert értéket tulajdonítunk neki, elsősorban a nemzetközi olajkereskedelem elfoglalt (bitorolt), de újabban Kína, Oroszország és Irán által egyre inkább fenyegetett pozíciójának köszönhetően.
A bankszterek konfettit nyomatnak ritka levegőből, elnevezik pénznek, és utána uzsorával terhelve kikölcsönzik a rabszolgáiknak. Minden pénznem adósság az élősködő bankszterek felé! Csak az arany és az ezüst igazi pénz. Utasítsd el a bankszterek konfettipénznemét!
A világ országai ezért kötődnek az amerikai dollárhoz, és ha összeomlik, akkor a világgazdaságot is magával rántja. A legtöbb ország a jelek szerint éppen ezt várja. Sokak szerint az amerikai dollár összeomlását az államadósságok eltörlésére fogják felhasználni „újraindításként”. A központi bankok aranyat és ezüstöt vásároltak, és mesterségesen alacsonyan tartják az árakat jövőben esedékes szerződésekkel („papír arany”). A JP Morgan bankház a világtörténelem legnagyobb mennyiségű ezüsttartalékán csücsül, több alkalmazottját találták bűnösnek az arany és ezüst árának manipulálásában. A „fiat” pénznemek átlagos élettartama 40 év. Az aranystandardot (amikor egy ország valutájának az értéke megegyezik az arany rögzített mennyiségével) az USA 1971-ben szüntette meg. Általában 7-8 évenként recesszió következik be. Jelenleg már 11 éve tart a gazdasági „fellendülés”, amely valójában csak egy buborék. Minél nagyobbra dagad, annál nagyobbat fog durranni. Jó lesz felkészülni rá.
Epilógus: 2018 februárja óta Jerome Powell személyében – a változatosság kedvéért – egy sábesz goj áll a Fed élén, akit az amerikai történelem legcionistább elnöke, Trump nevezett ki posztjára. Nyilvánvalóan abból a meggondolásból, hogy a „nagy bumm” bekövetkeztekor legyen egy balek, aki elviszi a balhét. Nehogy a dühös gojoknak véletlenül eszükbe jusson a zsidókat hibáztatni a történtekért. Ügyes.
Összeállította és fordította:
Hep Titusz – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
