Ideje becsatolni az öveket

Ideje becsatolni az öveket

A hogyanról lehet vitatkozni, fogják is vitatni, de Amerikából eztán ne oktassák ki a Föld többi országát demokráciából, a választások tisztaságából stb.

Donald Trump

„Mióta a Lamestream Média mondja meg, hogy ki lesz a következő elnökünk? Mindannyian sokat tanultunk az elmúlt két hétben!”

Mióta a Lamestream Média mondja meg, hogy ki lesz a következő elnökünk?

Alexander Soros

„Kamala Harris személyében megválasztottuk az első afro-amerikai, dél-ázsiai és női alelnököt! Ez egy történelmi pillanat, mindenki számára rávilágít a fekete közösség kritikus szerepére, különös tekintettel a fekete nők szerepére ezeken a választásokon, és akik tisztelni akarják a nagy John Lewis emlékét… a választásoknak még nincs vége! Két szenátusi székért zajlik a küzdelem Georgiában január 5-én, ezt a fekete közösség valósította meg! Ezek a küzdelmek megérdemlik teljes figyelmünket. Túl sok amerikai élet múlik rajtuk!”

Kamala Harris személyében megválasztottuk az első afro-amerikai, dél-ázsiai és női alelnököt!

 

Demeter Szilárd

„Néhány gyors megállapítás:

1. Joe Biden megnyerte a választást. De nem Magyarországon.

2. A hogyanról lehet vitatkozni, fogják is vitatni, de Amerikából eztán ne oktassák ki a Föld többi országát demokráciából, a választások tisztaságából stb.

3. A progresszív média minden sajtószakmai szabályt felrúgott, bizonyítván, hogy tényleg nem létezik független és objektív újságírás. Qed

4. Biden elnök úr kijelentése, miszerint az LMBTQ-jogok emberi jogok (vagyis: a származtatott jogokat besuvasztotta a deklaratív jogok közé), izgalmas időszakot vetít előre. A kultúrharc fokozódni fog. Bármi lehet alapvető emberi jog. És még örülhetünk, ha egyáltalán emberi jogokról fogunk beszélni.”

Joe Biden megnyerte a választást, de nem Magyarországon

Márki-Zay Péter

„Tavaly májusban Washingtonban számos republikánus és demokrata politikussal találkoztunk, mindannyian egyhangúlag elítélték, ahogy Orbán Viktor leépítette a demokráciát, rasszista gyűlöletkampányokat folytat, de érthetően őket leginkább a kínai és orosz befolyás erősödése, a nyugati szövetségi rendszer elárulása zavarta. Amikor a hazai koncepciós perek elleni jogi védelemről és a Szabad Európa Rádió újraindításáról tárgyaltunk, egyértelmű volt, hogy amíg Trump az elnök, ő mindezt meg tudja akadályozni – ő volt az egyetlen Putyin-lekötelezett Washingtonban, aki ezáltal közvetve Orbán barátja is volt. Nagy öröm a magyaroknak, Amerikának és az egész világnak, hogy az Egyesült Államok kedden leváltott egy olyan elnököt, aki le akarta állítani a szavazatszámlálást (de csak azokban az államokban, ahol az neki kedvezőtlen volt), aki válogatott ostobaságokat és hazugságokat állított gátlástalanul, és megvetően nyilatkozott a nőkről, mexikóiakról, a szövetségesekről, de még a háborús hős John McCain-ről is…

Mindennek ellenére az amerikai nemzet iránti nagyrabecsülésem miatt nyilvánosan mindeddig kerültem az állásfoglalást ebben a kérdésben – nem úgy, mint hazánk külügyminisztere, aki Orbánt (és attól tartok mindannyiunkat) képviselve néhány hete a Fidesztől belpolitikában megszokott ALPÁRI STÍLUSBAN TÁMADTA LE AZ USA LEENEDŐ ELNÖKÉT.

Ekkora »böszmeséget« régen csinált Orbán – nyilván Putyintól úgy értesült, hogy idén is Trump fog nyerni. Putyin trollhadserege négy éve még el tudta ezt intézni (akkor is Orbán volt az első, aki még a sok jóérzésű amerikainak is elfogadhatatlan Trump mellé állt), idén azonban már nem. Szomorú időszak következik az Orbánhoz hasonló korrupt diktátorokra, ha Amerika végre fellép a körözött bűnözőket és terroristákat befogadó, egy orosz kémbankot Budapestre telepítő, amerikai (és magyar) komoly adófizető vállalatokat adóhatósági zaklatással, ÁFA-csalásokkal megzsaroló, a kínaiak előtt Európa kapuját kitáró Fidesz ellen.

Sokan kívánatosként emlegetik, mások szitokszónak tartják az Európai Egyesült Államok kifejezést, mert nyilvánvalóan mást és mást értenek alatta. Amerika négy év alatt bebizonyította, hogy még egy kimondottan közveszélyes elnök sem képes tönkretenni, nem képes a demokráciát Orbán mintájára felszámolni, az egyes államok, megyék és városok önállósága még az elnök szavánál is erősebb. Vannak fékek és ellensúlyok, és van egy minden bűnöző ellen fellépő szövetségi nyomozóhatóság, az FBI. Kívánom, hogy Trump is kövesse a két Bush, Clinton és Obama elnökök példáját, akik egymást tiszteletben tartva adták át hivatalukat utódjaiknak, és a mai napig gyakran szerepelnek együtt. Sokat kell még tanulnunk Európában, hogy ne 27 kormányfő, hanem 500 millió európai valódi demokráciája lehessünk!”

Orbánnak egyetlen barátja volt Amerikában – most az is elbukott

Veczán Zoltán

Az elnökválasztás hajrájában és az azóta eltelt napokban sorra korlátoztak, töröltek a közösségi médiacégek, számos gyanús sztorit hallgatott el a mainstream média. Nincs itt semmi látnivaló, lehet majd röhögni az orange bad manen, mintha négy éven keresztül nem ugyanerről szólt volna a teljes demokrata kommunikáció, csak azt komoly képpel kellett hallgatni. Ha a mostani amerikai választási hercehurca Magyarországon történne, akkor – ahogy Schiffer András vagy éppen Pető Péter fogalmaz – már a fél Államok közleményben aggódna a választások tisztasága miatt; de hát amit szabad Iuppiternek, zárójel bezár.

Szökkenjünk is tovább innen, közelebb hazánkhoz: emlékezetes, nemrég a Facebook lekapcsolta a Mi Hazánk párt oldalát – korábban például a 888 és a Pesti Srácok egyik aloldala is így járt. Egyébként is, sorra-másra jönnek a hírek letiltott posztokról, késleltetett politikai tartalmú hirdetésekről, ugyancsak a Facebook részéről. 

Történik mindez sokszor a tartalom tényleges minőségétől függetlenül, pusztán azon az alapon, hogy valami az úgynevezett „közösségi irányelvekbe” ütközik.

Bővebb, érdemi indoklást az ember nem kap, fellebbezésnek helye nincs.

Minden, az algoritmus által berendelt vagy jelentett tartalomról frusztrált, traumatizált, alulfizetett moderátorok döntenek, egy-egy szövegről nagyjából kilenc másodperc alatt, közben sokszor teljesen szabálytalanul „rászállva” egy-egy felhasználóra.

Hogy a Kádár-korabeli magyar egypártrendszerhez hasonlóan „történelmi szükségszerűségből” alakult úgy, hogy egy nem elhanyagolható részük meggyőződéses baloldali aktivista, aki berúgva simán bevallja, hogyha meglát egy Trump-támogató sapkát, azonnal tiltja a posztját az illetőnek, sőt, nyíltan követeli az elnök teljes elnémítását, avagy eleve így válogatnak a felvételizők közül, jó kérdés, amelyre valószínűleg sosem kapunk választ.

Az ember keze eredendően önmaga felé hajlik, így azoknak sem rónám fel a kétszínűségét és az alkalmazott kettős mércét, akik a szólás- és sajtószabadság feltétlen híveiként még látszat-krokodilkönnyeket sem préselnek ki magukból ilyenkor, hanem önfeledt őszinteséggel örvendeznek mások hasonló szabadságának csorbítása fölött; hiszen sokszor nem az elv, hanem a mozgalmi gyakorlat a lényeg: el lehetett kussoltatni az ellenséget.

Persze ennek a térnyerésnek is megvan a maga története: a mainstream médiát megszerezte a baloldal; nyugaton ügyesebb taktikával és több tőkével, keleten a diktatúra negyven éve után a kommunista hagyatékból kárpótlásijegyezte ki magának.

Itthon a trend időközben – erővel – visszafordult, de nyugaton igen hatásos ellenpontozásának bizonyult a baloldali-liberális populizmussal átitatott fősodratú sajtóval szemben a közösségi média egyes platformjai, amelyek szabadstrandjának vizeiben lubickolt a mainstream wellnessklubokból kitiltott jobboldali populizmus. A felhasználók finom, emberbaráti, haladó terelgetése már nem volt elég, s különösképpen a Brexit és Trump győzelme szegélyezte 2016 után kórusban kiáltott cenzúráért minden kárvallott, meggyőzött, vagy aki csak szeretett volna a késsel-villával evő emberek nyilvánosan exponált asztaltársaságában megtartani a helyét, és megindult a küzdelem az álhírek és az „álhírek” terjedése ellen.

Most úgy látszik, beérett a vetés, és az alapján, hogy milyen kicsiken múlt olykor a várható demokrata győzelem az Egyesült Államok egyes államaiban (vagy néha például a hazai önkormányzati választásokon), látható, hogy a kis hátszelek összeadódnak. 

Nekem aztán nem szívügyem a Mi Hazánk nevű párt, legutóbb épp Dúró könyvdarálása kapcsán jeleztem averzióim, csak hát, amit a Facebook csinál a „közösségi alapelvei” megsértése miatti letiltás gyakorlatával, az fél centivel sem jobb a könyvdarálásnál, csak éppen kevésbé látványos, és többen örülnek neki – kihez melyik „közösségi alapelvek” állnak közelebb, ugyebár. 

A kárörvendők egyik visszatérő érve félig-meddig, formailag egyébként igaz: a Facebook magánvállalat, akinek nem tetszik, menjen, és csináljon másikat, kapitalizmus van.

Hírdetés

Az álnaiv javaslat sokszor hangzott el olyanok részéről, akik máskor igen érzékenyek a hatalmi és lehetőségbeli különbségekre, csak ilyenkor tesznek úgy, mintha a szabad verseny egyenlő versenyfeltételeket is jelentene – ilyenkor nincs baj a szabadversennyel, sőt. Az elnémítás, kitiltás is csak olyankor problémás, ha egy kocsmáros elégeli meg a bajkeverőket, vagy egy boltos a visszajáró tolvajokat; olyankor az egyetemes emberi jogok kiterjesztett alapelveinek kell érvényesülnie, azokat kell kikényszeríteni tűzzel-vassal – a Facebook ezzel szemben magánterület, ahol a tulaj házirendje alapján a szólásszabadságnak nevezett alapjog szűkítetten és szelektíven érvényesül, és ezzel minden felkent szabadságlovag elégedett, aki nem, az pedig éppen hogy további szigorításokért kiált.

Mi több, a regulázás ráadásul visszamenőleges: nem egy ismerősöm fiókját tiltották le az elmúlt hónapokban azért, mert valaki jelentette egy tíz évvel ezelőtt posztjukat, ami a mostani „közösségi alapelveket” sérti, amelyek akkor nyomokban, ha léteztek – emlékezzünk csak, a haladás tempóját diktálók a közösségi médiában ekkortájt éppen az „arab tavasz” első fecskéjét tisztelték, és a vegytiszta diktatúra jele volt, ha valamelyik, az Iszlám Államhoz képest galamblelkű helyi autokrata lekapcsolta a Twittert vagy a Facebookot az országában.

A visszamenőleges házmesterkedés egyébként is jól simul a jelenlegi szobordöntős-múltújraértelmezős trendekbe, amikor teljes anakronizmussal ítélkeznek rég elmúlt korok államférfijai fölött, szóhasználatot cenzúráznak rég elporladt szerzők könyveiben, és kvótakisebbségiekkel töltik meg a történelmi filmeket. Értjük, látjuk: tiétek az ország, a hatalom és a nyilvánossághoz való hozzáférés, mindörökön-örökké (és mindöröktől fogva).

Hogy mely szobrok ledöntése mekkora ostobaság volt a kontinens felfedezéséért tisztelt Cristoforo Colombótól kezdve a rabszolgafelszabadításért harcoló Abraham Lincoln elnök emlékművéig, az külön listát érdemelne. Európában is: lengyel antifasiszta tüntetők nemrég meggyalázták az egyébként nácikkal harcoló lengyeleknek segítséget nyújtó magyar honvédek emlékművét és a Kelet-Európát gúzsba kötő szovjet rabszolgatartók ellen küzdő II. János Pál pápa szobrát is.

Volt azonban egy az európai szobrok között is, amely saját korának mércéi szerint is megérdemelte, hogy porba hulljon: II. Lipót belga királyé. Az uralkodó személye közismert, általában a Kongói Szabadállamban végzett áldatlan tevékenységével szokás illusztrálni az európai gyarmatosítás kegyetlenségét; lemészárolt vagy megcsonkított milliók, rabszolgaként dolgoztatott tízmilliók árán lett Európa egyik leggazdagabb mágnásává a király, uralmához fűződik a húsba hat centi mélyen belevágó vízilóbőr korbács, illetve a levágott kezek, mint a levert lázadók elleni jól végzett munkáról szóló tárgyi bizonyítékok.

Bár a 19. század utolsó harmadában a rabszolgaság már a nyugati civilizáció minden szegletében tiltott volt, beleértve a gyarmatokat is,Lipót egy huszárvágással megoldotta a dolgot, és magánbirtokaként kezelte a területet.

Így Kongó Szabadállam „közösségi alapelveit” sem holmi általános, a gyarmatokra vonatkozó különféle egyezmények, vagy bármiféle humánus normák határozták meg, amelyeket még a gyarmattartó országok is jól-rosszul betartottak, hanem a belga irányítású Nemzetközi Kongó Társaság, amelyet „emberbaráti és tudományos” céllal alapítottak, az őslakosok kizsigereléséről a „feketék különleges védelméről” szóló törvény gondoskodott, Lipót maga tevékenységét pedig úgy jellemezte, hogy az „méltó a haladás századához”. Volt ám neki egy milíciája is, fehér parancsnokokkal, fekete legénységgel, amelyik örömmel vett részt a falvak felgyújtásával, nők megerőszakolásával, mészárlással járó razziákban.

Lipót ráadásul hivatalosan még a rabszolgatartás ellen is küzdött, ez lényegében azonban csak az arabokkal vívott területszerző harcok humanitárius máza volt. Tettei fölött még a nagy nyugati hatalmak is szemet hunytak, akik ugyancsak nem siettek érvényesíteni a korszak erkölcsi minimumát, ameddig hasznot remélhettek a terület kizsigereléséből. Aztán jöttek a különféle szabálymódosítások, amikkel az odacsábított, ott befektető külföldi – amerikai és brit – kereskedőket megvámolta, ellehetetlenítette, s végül ez hozta el bukását is.

Nos, valahogy így állunk mi is a közösséginek hazudott médiaplatformokkal: magánbirtok, hát érinthetetlen, a szólásszabadságra vonatkozó jogok érvényesülése esetleges. A negyedik ipari forradalom információs- és figyelemgazdasága elhozta azt a korszakot, amikor a területek helyett a figyelmünket gyarmatosítják nagyvállalatok, hazánkban javarészt a Facebook tesz így. A kis- és középvállalkozások megsarcolása is befejezett tény, a saját erőforrásból épített infrastruktúrát pillanatok alatt nullázhatja le Zuckerberg Lipót egyetlen algoritmus-módosítása, neadjisten az oldalak letiltása, és a súlyos befektetett milliók pillanatok alatt semmivé foszlanak.

Ha nem tetszik, csinálj másikat – mondják ilyenkor a tőkeerősek és a megkíméltek.

Nekünk, egyszerű halandóknak a kezünket ugyan nem vágják le, ha otthagyjuk Facebook Szabadállamot, de a jól őrzött monopolhelyzet tesz arról, hogy nagyjából úgy érezzük magunkat, mintha így történt volna; hiszen nem csak baráti kapcsolataink egy részét ápoljuk ezen keresztül, de ismeretségi hálót is bővítünk, információhoz jutunk, vitatkozunk, adunk-veszünk, állást, hobbit, kirándulóhelyet, éttermet találunk. Csak a legalsó és a legfelső jövedelmi és/vagy korosztály engedheti meg magának, hogy ne legyen jelen, mindenki másnak gyakorlatilag kötelező, különben jó eséllyel behozhatatlan hátrányba kerül.

Csak hát annak idején Lipót magánhadseregében, a Force Publique-ben a rosszul fizetett, frusztrált fekete katonák rendszeresen fellázadtak. Ők ugyanis belátták, lehet, hogy most épp nekik áll a zászló, és ők gyújthatják fel a rivális törzs falvait, de végső soron ugyanúgy rabszolgák, mint azok, aki ellen felhasználják őket.

Facebook Szabadállam

Fekete-Győr András

„Az amerikai elnökválasztás tegnapi eredményét látva az egyik első gondolatom volt, hogy Donald Trump leváltásával a bolygónk is fellélegezhet. A Trump-féle klímatagadókat a 21. század nemzedékei előbb-utóbb elzavarják.

Joe Biden-től pedig, az USA új elnökétől és Európa elsőszámú szövetségesétől mi magyarok is azt várjuk, hogy a Föld megóvása a legelső teendői között legyen!”

Donald Trump leváltásával a bolygónk is fellélegezhet

Gyurcsány Ferenc

„Tudom, hogy Joe Biden tegnapi győzelme sok magyarnak visszaadta a hitet, a reményt.

A reményt arra, hogy győzhet az elfogadás és befogadás politikája, hogy van kiút a gyűlölködés világából.

Azt remélem, hogy a tegnapi nap erőt és igazolást ad minden magyar és európai demokratának, hogy érdemes küzdeni. Hogy az ilyen politika győzelmet tud aratni.

A megértés, a felelősség, a demokratikus hazafiság politikája.

Ezzel a politikával fog a mi oldalunk is új kormányt alkotni.”

Joe Biden tegnapi győzelme sok magyarnak visszaadta a hitet, a reményt

Alföldi Róbert

 

„Zavarba ejtő, hogy egy közép-európai kis ország egyszerű állampolgáraként, milyen mélyen megrendített az amerikai elnökválasztás eredménye.

De mégis, valamiféle remény…

Remény arra, hogy lehet egy olyan világban élni, amiben lehet élni ilyen oldali és olyan oldali szavazóként, lehet a tények ismeretében és figyelembevételével dolgozni, gondolkodni, vitatkozni, beszélgetni.

Szóval remény, onnan a tengerentúlról, a nagy Ámerikáábóóóól…

Nem rossz dolog ez a demokrácia.

Jó lenne majd itt is nagy utcabálokat rendezni.

Ránk férne.”

Szóval remény, onnan a tengerentúlról, a nagy Ámerikáábóóóól…

Christopher Bedford

„A választás óta nap nap után derültek ki a szabálytalanságok. Példák bizonyították gyorsan és folyamatosan, hogy a pennsylvaniai demokrata városok törvényellenes módon tiltották ki a republikánus közvélemény-kutatókat, hogy akár csak hat méterről is, de hadd figyelhessék a választási eredményeket. Több állítás is megfogalmazódott a már rég halott 2020-as választásról. Pénteken több bizonyítékot is nyilvánosságra hoztak, mely szerint a Dominion Voting System szavazatszámláló szoftver több ezer szavazatot váltott át Trumpról Joe Biden volt alelnökre, mindössze egy megyében. Míg ezt a szoftvert a texasi választási bizottság az észrevehető biztonsági rések miatt háromszor is elutasította, Georgiában és Michiganben csak a republikánus perek miatt engedték meg, hogy egyáltalán újraszámolják a szavazatokat.

Mindez nem bizonyítja persze, hogy a demokraták ne nyerték volna meg a választást, még akkor is, ha viselkedésük törvényellenesnek és antidemokratikusnak minősül. Ez egy nyilvánvaló kísérlet, hogy felülről irányítsák az Egyesült Államok történéseit. Ha csak egy dolgot jegyeznek meg, ezt ne felejtsék: a nagyvállalatok nem választhatják ki az elnökünket – és nem dönthetnek a választásainkról.

Donald Trump teljes elnöksége megsértette a médiát. Győzelme egy állítás beigazolódása volt, mely szerint nem ők vannak hatalomban, hanem mi. Ezért utálják őt, ezért kell elpusztítaniuk, ezért akarják most megragadni a hatalmat. Ez nem csak egy választási eredmény, hanem egy emlékeztető a média elitjétől, hogy valójában mégiscsak ők irányítják az országot, ők hozzák meg a szabályokat.

Semmi sem változott azóta, hogy Amerika nyugovóra tért péntek este. Háború következik: több mint egy évszázados uralom után a nagyvárosi demokrata gépek korrupcióját végre a bíróság is megvizsgálja. A média minden nap őrültnek fog mindenkit nevezni, aki ezt fogja követeli.

Ideje becsatolni az öveket.”

Ideje becsatolni az öveket


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »