Már órákkal a Robert Fico elleni merénylet után megindult a narratívháború a felelősökkel kapcsolatban, ami a mai napig tart. Ahogy javul a kormányfő állapota, úgy mondanak egyre nagyobb hazugságokat a progresszív oldal képviselői – a politikusokat és a sajtót is beleértve. Ehhez a narratívaháborúhoz csatlakozott most Csáky Pál, az MKP korábbi elnöke, akinek sikerült furcsa „elemzésével” a magyarokat közellenségként kezelő progresszív oldalt megtámogatnia. Nem csak azt jelentette ki, hogy a merényletet Fico saját magának köszönheti, de módszeresen elhallgatta azokat a túlkapásokat is, amelyeket a progresszív oldal követett el az elmúlt években. Az csak hab a tortán, hogy kiállt a háború folytatása mellett is. A felvidéki magyar közösség jobban járt volna, ha az egykor kemény és fontos harcokat felvállaló, komoly kérdéseket felvető Csáky elég okos marad ahhoz, hogy inkább ne nyilatkozzon. Most azt is kifejtjük, miért.
Először is szögezzük le, hogy Robert Fico magyarok ellen elkövetett vétkei elévülhetetlenek, és nem is szabad szemet hunyni felettük. Csakhogy Robert Fico ma a politika azon térfelére került, ahol – tetszik, nem tetszik – közös nevezőt találunk politikája és a magyar érdekek között. Ilyen a béke hangsúlyozása, a progresszív magyarellenes narratívák elleni harc, Szlovákia és Magyarország kapcsolatának javítása, Brüsszel globalista ámokfutásának feltartóztatása.
Azt se felejtsük el, hogy egy háborúellenes retorikát folytató miniszterelnök elleni merényletről van szó, és azt se, hogy a merénylet egyértelmű politikai indíttatású volt. A célja pedig a 2023-as demokratikus parlamenti választások eredményének semmissé tétele volt. Vagyis nem csak háborúpárti, de antidemokratikus motiváció is volt a háttérben. És bár közvetlen felelőssé tenni a progresszív oldalt (még) nem lehet, lényegében 2020 óta azon dolgozik a liberális fősodor, hogy intrikákkal, mediális túlerejével és ad hoc szövetségekkel átírja a választások eredményét. Pont úgy, ahogy átírta a 2020-as választások eredményét is, ami egy színtiszta progresszív kormány hivatalba lépését hozta el a ciklus végére úgy, hogy a progresszívok benn sem voltak a parlamentben.
Minderről Csáky Pál tudatosan elfelejtett említést tenni a Heti Válasznak adott interjúban. Kijelentései nem csak pontatlanok voltak, de durván részrehajlók is – a progresszívek felé. Az egész olyan volt, mintha Csáky elolvasta volna a SME és a Denník N szélsőségesen liberális lapok kommentátorainak írásait, majd ezeket összeollózva válaszolt volna a kérdésekre.
Például kijelentette, hogy „nem igaz”, hogy a merénylőnek lehettek tettestársai. Pedig ezt a nyomozás jelen állása szerint nem lehet megállapítani. Bizonyítékként pedig „megcáfolta” a belügyminiszter állítását, miszerint valaki vagy valakik törölték az elkövető Facebook kommunikációját, hiszen a Meta jelezti, hogy ő volt. Csáky szerint így „már papír is van róla”, hogy a Meta volt a kommunikáció törlője, ergo, kizárt a csoport által szervezett merénylet lehetősége.
A gond az, hogy Csáky téved, vagy tudatosan ferdít. Nem érti, vagy nem akarja érteni az alapvető összefüggéseket. Lehet, hogy a Meta törölte Juraj Cintula Facebook profilját, de azt valakinek kezdeményeznie kellett. És mivel a Facebook cenzorai között szinte kizárólag progresszívek, vagy hozzájuk közel álló személyek lehetnek, ez a törlés alapvető kérdéseket vet fel. Az sem mellékes, hogy a Meta először törölte az információkat, csak azután értesítette a hatóságokat. Ez pedig azt jelenti, hogy egy amerikai, egyértelműen a progresszív ellenzéket támogató külföldi hatalom fogja megszabni, hogy a későbbiekben az elkövető mely kommunikációit adja ki a hatóságoknak és melyeket hallgatja el.
Csáky arról is beszél, hogy a szlovák közbeszéd eldurvulásáért Fico a felelős. Ami részben igaz. Ám azt állítani, hogy kizárólag Fico tehet az ellene elkövetett merényletről, rendkívül szélsőséges kijelentés. Igen, Fico tényleg támadta a sajtót, tényleg meglovagolta a társadalom háborúellenes hangulatát.
Viszont Csákynak közéleti személyiségként kötelessége lett volna elmondania azt is, hogy nem egyedül Fico radikalizálta a közhangulatot. Ott van Ivan Korčok figyelmeztetőleg, sőt, fenyegetően felemelt ujja az elnökválasztások utolsó éjjelén, amikor kijelentette, hogy „nem felejti el”, hogy (állítása szerint) hazugsággal nyert Peter Pellegrini. Ott van a progresszív PS és a teljes ellenzék, amely Ficot szélsőséges kijelentésekkel démonizálta. Maffiózónak, bűnözőnek, Putyin-bérencnek, országnak ártó politikusnak, Szlovákiát EU-ból kivezető kormányfőnek állította be (az utolsó három jelző egyértelmű félrevezetés). Ott van Ódor Lajos, aki szerint a kormánypártok nem kaphatnak meg minden választott pozíciót, ami lényegében azt jelenti, hogy nem a népakarat, hanem valamilyen ideológiai alapú mandátumelosztás számít.
Ott van a progresszív sajtó, ami az elvesztett elnökválasztás után a „vidéki-rusztikus lakosság” ellen hangolta a fővárosi – többségében progresszív – választókat.
De ami még ennél is rosszabb, hogy Csáky saját közössége érdekeinek fordított hátat akkor, amikor elhallgatta, hogyan támadják a magyar közösséget és az anyaországot a progresszív pártok. Mint amilyen a PS, a Demokrati, az SaS. Hogy hogyan kiáltották ki a magyar közösséget biztonsági fenyegetésnek, és hogyan riogatják választóikat a magyar határrevízióval, csak hogy éket verjenek a két ország közé, mert Brüsszelből ezt a parancsot kaphatták.
Tehát a közbeszéd eldurvulásáért Ficon kívül még nagyon sokan, és jóval nagyobb mértékben felelősek.
Nem kevésbé felháborító Csáky azon kijelentése, miszerint Magyarország nem békepárti, hanem kapitulációpárti álláspontot képvisel. Mert szegény Ukrajna…
Csáky ezzel azt mondja, hogy folytatódjon a háború, ami egyre inkább növeli a világháborús veszélyt, és adott esetben egy nukleáris katasztrófa esélyét is. Egykori politikus kollégája, Mikuláš Dzurinda Szlovákia területéről vedené Nyugat-Ukrajna területét, amivel az prszág közvetlen résztvevőjévé válna a háborúnak. Újra felmerült a „hajlandók szövetségének” létrehozása. Vagyis a nyugati országok azt szeretnék, hogy a keletiek áldoznának katonákat arra, hogy az oroszokat visszaszorítva ők még gazdagabbak legyenek.
De főleg, Csáky kiállt a háború folytatása mellett. Miközben míg tart a háború, addig a felvidéki magyar közösség hátára a progresszív világháborús ambíciók folyamatosan felfestik majd a célkeresztet.
Csáky Pál brüsszeli ténykedésének egyetlen érdemi eredménye zsíros fizetésén túl becslések szerint 1300 eurót meghaladó brüsszeli nyugdíja (+ a szlovákiai nyugdíj). Közben szereti azt hangoztatni, hogy bezzeg az ő idejében milyen volt a politika, mennyivel jobb volt, más volt, a fiatalok mennyivel jobban álltak hozzá bizonyos kérdésekhez. Dicséri azokat az időket, amikor ő volt a politikában.
Csakhogy (sajnos) Csáky Pál legnagyobb hagyatéka az a nemzetpolitikai katasztrófa, amely során az ő hozzá nem értésének köszönhetően a Most-Híd sikeres tudott lenni az MKP-val szemben, és ezzel bizony hozzájárult azokhoz a folyamatokhoz és máig helyrehozhatatlan károkhoz, amelyeket rendszerint csak Bugár Bélához kötünk. És most azt látjuk, hogy nyilatkozataival azok szekerét tolja, akik ma, háborús időkben és a globális geopolitikai átalakulások közepette kiáltották ki a magyarokat közellenségnek.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
