KDNP: A családok támogatásának költségvetése! MSZP: Aktuális ügyekről! LMP: A klíma vészhelyzet tény és nem megfontolás kérdése, ezért Magyarországon is azonnali lépésekre van szükség! DK: Újbuda fuldoklik az autóforgalomban!
MOTTO: A hagyományokhoz híven, a június 13.-i parlamenti találkozót is harcos napirend előtti felszólalások köszöntötték. Mit lelket üdítő dalként üdvözöltek az egyik oldalon, károgásnak minősítették a másikon. Az ellenzék bőszen támadta a kormányt, melynek jelesei „pajzsot” tartottak, ám a „kardhasználatról” sem feledkeztek meg.
A szócsaták ”szelídített” változatát, – szerényen stilizálva, a tapsokat is jelezve – közvetítjük. – Kellemes tallózást!
„A családok támogatásának költségvetése! ”
Dr. HARGITAI JÁNOS, (KDNP): – Tisztelt Ház! Hamarosan tárgyalni fogjuk a 2020-as a költségvetést, és természetesen az azt megalapozó törvénycsomagot, ezen belül az adótörvényeket is. Minden országgyűlési ciklus legfontosabb törvénye, amelynek tárgyalása előttünk van.Ez alkalmat is ad minden parlamenti frakciónak arra, hogy ahhoz a társadalomképhez, amit egy kormány a törvény beterjesztésével az Országgyűlés elé tesz, valamilyen módon viszonyuljon, és kifejtsék az álláspontjukat. A mi törekvésünk az, hogy ez megtörténik, és a törvényt el is fogjuk fogadni, remélhetőleg az önök támogatásával.
– Egy költségvetésben jó esetben van egy hosszú távú társadalomkép. Azért mondtam, hogy jó esetben van benne egy társadalmi vízió, mert én húsz éve vagyok a költségvetési bizottság tagja, és a szocialista időszakból nehezen fogalmaznék meg egy olyan társadalmi víziót, amit az akkori költségvetések tükröztek. Az Orbán-kormány esetében azonbanvan.2010 óta jelentős forrásokat fordítunk családtámogatásokra, és ezt tesszük évről évre. Elég csak emlékezni a valamikori adórendszer átalakítására, amivel nagy léptékben csökkentettük a személyi jövedelemadót, éveken keresztül a családoknak jelentős támogatásokat adtunk.
– Képviselőtársaim! A hosszú távú célokon, társadalomképen kívül mindig van a költségvetésnek valamifajta aktualitása. Ilyen sajnálatos aktualitás a bevándorlással kapcsolatos problémák kezelése, ami a költségvetés nézőpontjából alapvetően biztonságpolitikai kérdés, vagy az eurózóna lassulása, amire a költségvetésünknek reagálnia kell. Nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg: ennek a 13 plusz 1 pontos akciótervnek, amelyet a kormány megfogalmazott, utolsó pontja a magyar szuperállamkötvény. Ezt a szót azért használom, mert az Indexen azt olvasom, hogy ebből a szuperállamkötvényből egy hét alatt 529 milliárdot vett meg a magyar lakosság. Ez két dolgot jelez: sikeres az állampapír, és van miből megvenni! Ez a magyar gazdaságpolitika és az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának eredménye.
– De térjünk rá arra, amit családpolitikának gondolunk ebben a költségvetésben, és ami hosszú távú céljainkat is szolgálja! Eddig is GDP-arányosan Európában Magyarország fordított a legtöbbet a családtámogatásokra. A 2020-as költségvetésben ez az összeg 2228 milliárd forint lesz. Ez a 2019-es költségvetéshez képest is 224 milliárddal több. Örvendetes számok!
– Nézzük röviden, hogy mire kíván költeni a családvédelmi akcióterv realizálása kapcsán a kormány! Ebben a költségvetésben megvannak a források a babaváró támogatásra, és kibővítette a CSOK kedvezményes hitellehetőségeit. Döntöttünk az akciótervben arról is, hogy a gyermekes családok jelzáloghitel-átvállalásának fedezetét is a költségvetés fogja megteremteni. Gondolom, népszerű intézkedése a kormánynak a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása. Bölcsődeépítésre 2020-ban még több forrás áll rendelkezésre, mint idén. A választókörzetemben, Szászváron is átadtunk egy ilyen bölcsődét. A négygyerekes anyák szja-mentességét is megteremti ez a költségvetés; a nagyszülőknek gyedet biztosít; az ingyenes tankönyvellátás évek óta folyik, most pedig kiteljesedik, a 2020-21-es tanévtől kezdve teljessé válik. Ezek a legfontosabb pontjai a családvédelmi támogatási rendszerünknek, amiről lehetőségünk lesz eszmét cserélni és remélem, hogy az ellenzéki pártok is kifejthetik akaratukat és támogató hozzászólásaikat a költségvetés tárgyalása során. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
„Aktuális ügyekről!”
KORÓZS LAJOS, (MSZP): – Képviselőtársaim! Immáron lassan kilenc hónapja aktuális ügy az Alkotmánybíróság ama határozata, amely a rokkantak ügyében született még a múlt év novemberében. Én is várom ezt a nehéz szülést, hiszen március 31. volt az a határidő, amit az Alkotmánybíróság megjelölt a kormány számára, hogy az érintettek kapcsán hozza meg a jogszabály-módosításokat. Ahogy én látom, három dologra kellett volna a kormánynak fókuszálnia. Egyrészről a jogsérelmekre, másrészről kellett volna a kártalanítás szükségességére, ezen túlmenően pedig az ellátórendszer problémáira. Ha mindezt a három szempontot figyelembe vesszük, akkor világos, hogy miért született meg ez az alkotmánybírósági határozat a múlt év november elején. Elsősorban azért, mert 2012-re, mire átalakították a nyugdíjrendszert és annak ezt a szegmensét, akkor nagyon sokan voltak, elsősorban a harmadik csoportos rokkantak, akik úgy szenvedtek jogsérelmet, hogy a szerzett várományukat, a szerzett jogukat egyfajta támadás érte a kormány részéről. Támadás, hiszen a komplex felülvizsgálatok kapcsán az Alkotmánybíróság tudomásom szerint azt is megállapította, hogy nem a valós fizikai állapotukat vették figyelembe, hanem az átalakított rendszerben egy százalékos megállapításban egyszerűen csökkentették ezeknek az embereknek az ellátását, vagy nagyon sok embernek el is vették az ellátását!
– Képviselőtársaim! Néhány szempontot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Az egyik ilyen szempont: a szükséges biztosításban töltött időt a megváltozott munkaképességűvé válási időpontban eltöltött életkor alapján differenciáltan állapítsák meg, így értelemszerűen a magasabb életkorhoz több biztosítási idő legyen szükséges, majd az elbírálás során ne csak az igénybejelentést megelőző időszakban elért, hanem az érintett által bármikor megszerzett biztosításban töltött időt is vegyék figyelembe. Ezenkívül javaslom továbbá, hogy az ellátásra való jogosultság szempontjából biztosításban töltött időként vegyék figyelembe a nappali tagozaton folytatott felsőfokú tanulmányok időtartamát is.
– A következő javaslatom így szól: a törvényben kell meghatározni az állapotjavulás fogalmát, ugyanis most nincs definiálva, hogy mit jelent az állapotjavulás. Eszerint az állapotjavulás az orvosszakma szabályai alapján az érintett egészségi állapotában végbemenő olyan pozitív változás, ami egyidejűleg a komplex minősítési rendszerben minősítési kategória változását is eredményezi. Ezen túlmenően szorgalmazom, hogy az ellátás csökkentésére kizárólag az egészségi állapot meghatározására használt százalékos értékek változása miatt nem kerülhet sor a jövőben. Ha nem volt tényleges állapotjavulás az újraértékelt esetekben, akkor kötelezően korrigálják a besorolást, a korábbi kategóriák figyelembevételével. Ha állapotjavulást állapítanak meg, akkor az erről szóló határozat ugyanúgy legyen fellebbezhető, mint az összes többi.Továbbá javaslom, hogy az ellátás összegének meghatározása során a tényleges fizikai állapotjavulás mértékére, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegére is legyenek tekintettel. Ezt elsősorban azért javaslom, mert ahogy említettem a bevezetőmben, most nincsenek erre tekintettel.
– További javaslatom: ebben az új törvényben definiálni kell, hogy a rehabilitáció, különösen a foglalkoztatási rehabilitáció mikor tekinthető sikeresnek. Például akkor, ha az érintetteknek sikerült az egészségi állapotuknak, a készségeiknek és képességüknek megfelelő munkahelyen elhelyezkedniük, és keresetük eléri az általuk betöltött munkakörre megállapított átlagos jövedelemszint legalább 80 százalékát. Ha a foglalkoztatási rehabilitáció nem vezetett sikerre, és ennek oka nem az ellátásban részesülőt terhelő együttműködési kötelezettség elmulasztása, akkor rehabilitálhatóság esetén részére a rehabilitációs ellátást újból meg kell állapítani.
– Tekintettel arra, hogy elfogyott az időm, több javaslatom nincs, de még élni fogok a lehetőséggel a későbbiek során! (Taps az MSZP soraiban.)
***
RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Valószínűleg sokakat meglepett a javaslatcsomagja, hiszen egy korábbi időszakban mégiscsak a szociális tárca államtitkára volt, az akkori kormánypárti többség tagja volt, ezekkel a javaslatokkal akkor is élhetett volna! De valahogy úgy látjuk, hogy a szocialista képviselők, amikor ellenzékben vannak, akkor könnyen ígérgetnek, könnyen tesznek javaslatokat, amikor pedig kormányon vannak, akkor meg pont ezzel ellentétesen cselekednek, ellentétes irányú jogszabályokat fogadnak el, elvesznek egyhavi nyugdíjat, elvesznek a pedagógusoktól egyhavi bért, és még folytathatnám.
– Képviselő Úr! Itt a parlamentben is már számtalanszor idéztem önt is, meg Szűcs Erikát, egykori vezetőjét, miniszterét és Gyurcsány Ferencet is, hiszen a 2010 előtti években, amikor önök kormányon voltak, számtalanszor mondták, hogy ez a rendszer, amely a korábbiakban működött, egy nem jól működő rendszer. Azt mondták önök, hogy több százezer olyan ember van, aki valamiféle rokkantellátást kap, pedig igazából munkaképes is lenne és igazából dolgoznia kellene. Csakhogy semmilyen irányba nem tettek lépéseket, sem abba az irányba, hogy akik rokkantellátásban részesülnek és valóban nem tudnak dolgozni, azoknak érezhető mértékben növekedjen a juttatása, sem abba az irányba nem tettek lépéseket, hogy akik munkaképes vagy rehabilitálható állapotban vannak, azok minél inkább munkahelyet tudjanak maguknak választani, és munkabérből tudjanak élni. Már csak azért sem, mert a munkanélküliség persze ebben az időszakban rekordmagasságokba, 12 százalék környékére emelkedett!
– Ezzel szemben mi 2010 után azt mondtuk, hogy akinek lehetősége van a fizikai adottságai révén arra, hogy dolgozzon, és ezáltal ne segélyből, hanem munkabérből éljen, ne pár tízezer forintot kapjon valamiféle juttatás formájában, ami általában a szocialistáknak volt a rendszere, hanem akár százezer vagy több százezer forintot keressen munkabérként, akkor inkább ebbe az irányba menjünk. És ez nem önmagától jön létre, ez nem pusztán jó szándék kérdése, hanem nagyon sok jogszabály-módosítás és többletforrás van mögötte, hiszen a rehabilitációs kártya bevezetésével mégiscsak meg tudtuk többszörözni azoknak az embereknek a számát, akik megváltozott munkaképességűként tudnak dolgozni, és több tízezer embernek tudtunk ezzel segítséget nyújtani. Két okból is: egyrészről, mert a rehabilitációs kártyával elismerjük azt, hogy a munkáltatónak valamiféleképpen egy többlet-odafigyelést jelent az, ha megváltozott munkaképességűt alkalmaz, akár a betanítás keretében, akár a későbbiekben a munkaszerződés kapcsán, éppen ezért ők az általuk fizetett közteherből kedvezményre tarthatnak igényt, másrészről pedig jó gazdaságpolitikával több mint 700 ezerrel növeltük a foglalkoztatottak számát, amiből több tízezer ember megváltozott munkaképességűként foglalkoztatott.
– Képviselő Úr! Tehát egyszerre tudtuk a munkáltatót is meg a megváltozott munkaképességű munkavállalót is érdekeltté tenni abban, hogy dolgozzon, így sok tízezer ember kilépett a segélyek világából, és most már munkavállalóként tevékenykedik. Önök ezt az egész új felépített rendszert meg akarták akadályozni, egyrészről itt a parlamentben nem szavazták meg, utána pedig Alkotmánybírósághoz fordultak. De az az alkotmánybírósági döntés, amit ön itt idézett a felszólalása elején, egyáltalán nem váltotta be azokat a szándékokat, amiket önök mondtak korábban, hogy most az egész rendszert itt eltörlik, az egész rendszert visszamenőlegesen majd megsemmisíti az Alkotmánybíróság, meg tulajdonjogi meg más védelmek okán itt egy visszamenőleges hatályú teljes újraszabályozása lesz a területnek, hanem az Alkotmánybíróság részletszabályokban a jövőre nézve is írt elő jogszabályalkotási feladatot a kormányzat számára. Tehát egyáltalán nem azt az álláspontot osztotta az Alkotmánybíróság, amit önök anno beadványként benyújtottak!
– Egy rendkívül nehéz feladatot írt viszont elő az Alkotmánybíróság a kormányzat számára, amit egyébként soha senki még Magyarországon, de lehet, hogy máshol sem, nem tudott megugrani, ugyanis azt kell orvos szakértőnek megállapítania, hogy egy, kettő, három vagy négy évvel ezelőtt valaki mennyire volt munkaképes állapotban. Ez egy nagyon-nagyon nehéz feladat, éppen ezért többféle javaslattal, többféle egyeztetési körrel a kormányzat ezt folyamatosan tárgyalja, igyekszik előkészíteni, de nyilván egy orvos számára sem könnyű ilyen feladatot előírni úgy, hogy azt teljesíteni is tudja, hogy ő most mondja meg, hogy valaki, mondjuk, 2017-ben hány százalékos munkaképességű ember volt. Ezt ők, az orvos szakértők sem tudják egykönnyen bevállalni.
– Képviselő úr, ez a rendszer, amit 2010 után felépítettünk, a megváltozott munkaképességűek számára óriási előnyt jelentett! Sokkal többen tudnak dolgozni, sokkal magasabb éppen ezért a havi jövedelmük, és azokról a részletszabályokról, amiket pedig korrigálnunk kell, az egyeztetéseket továbbra is folytatjuk. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
„A klíma vészhelyzet tény és nem megfontolás kérdése, ezért Magyarországon is azonnali lépésekre van szükség!”
SCHMUCK ERZSÉBET, (LMP): – Tegnap 7 óra körül itt az Országgyűlésben tárgysorozatra kérte az LMP frakciója a klímavészhelyzet kihirdetésére szóló határozati javaslatot, és megdöbbentő volt az, hogy egyetlenegy kormánypárti politikus, egyetlenegy képviselő a kormányból nem volt jelen, az üres padsorok előtt kellett beszélni. Azt kell hogy mondjam, ez sok mindent elmondott a kormánynak az éghajlatváltozáshoz való viszonyáról. Pedig az éghajlatváltozás itt van, itt Magyarországon is érezzük a bőrünkön! Az év első hónapjaiban aszály volt, utána pedig egy rettentően csapadékos időszak, amikor túl sok csapadék esett le hirtelen. Önmagában persze nem az a baj, hogy sok csapadék esett le, hanem a csapadékeloszlás nagyon komoly probléma. Ezt meg fogjuk érezni hamarosan a bőrünkön, az élelmiszerárak rettentően emelkednek.
– Képviselő Társaim!A probléma az, hogy az éghajlatváltozás nem lineárisan változik, hanem láncreakció-szerű változások indultak el. A múlt évi katowicei klímacsúcs előtt jelent meg az IPCC, az ENSZ kormányközi éghajlatváltozási bizottságának a jelentése, ami igen sötét jövőt vázolt elénk, és azt mondta, hogy ha 10-12 éven belül nem lesznek radikális változtatások a gazdaság szerkezetében, a társadalomban, ha a társadalmak nem lesznek klímatudatosak, akkor az egész civilizáció kerülhet veszélybe.Azt látjuk, hogy erre a politikai változásra is egyre több európai ország kormánya kezd reagálni. Nem olyan nagyon régen a brit és az ír parlament klíma-vészhelyzetet hirdetett meg. A német kormány a helyzet rosszabbodása és az éghajlatváltozás gyorsulása, valamint a lakossági tiltakozások hatására klímakabinetet hozott létre. Ez a klímakabinet elkezdte a munkáját, ebben az évben elkészítik és be fogják terjeszteni Németország klímatörvényét, és várhatóan el is fogják fogadni.Viszont ha idejövünk Magyarországra, akkor azt látjuk, hogy a kormány és a kormánytöbbség viszonya az éghajlatváltozáshoz nagyon-nagyon ellentmondásos. Nem látjuk a politikai akaratot arra, hogy a klímaváltozás megfékezéséért, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás területén a kormány mindent meg akar tenni.
– Képviselő Társaim! Áder János köztársasági elnök szinte folyamatosan beszél a klímaváltozás veszélyéről, újra és újra felhívja a figyelmet arra, hogy korunknak ez a legégetőbb kihívása, és hogyha nem lépünk, akkor az egész civilizáció kerül veszélybe. Bár a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy Áder János mellett áll, de ebből nem sok minden látszik. Néhány példa: itt volt az Országgyűlés előtt a klímastratégia, de olyan klímastratégiát fogadott el az Országgyűlés, amely nem megfelelő adatokra támaszkodik, hiszen a stratégia arról beszél, hogy csökken a szén-dioxid-kibocsátás Magyarországon, miközben 2014-től ez emelkedik. Ráadásul a stratégiában nincsenek konkrét számok, nincsenek eszközök, intézményrendszerek és források megjelölve. A cselekvési tervet még nem látjuk, és a cselekvési tervnek nincs is nyoma a jövő évi költségvetésben. További probléma az, hogy a kormány még mindig nincs tisztában azzal, hogy milyen százalékban tudja be emberi tevékenységnek a klímaváltozást. Ezzel le akarja rázni a válláról, hogy itt lépni kell. További probléma, hogy akkor, amikor esetleg a társadalomban nő a klímatudatosság, akkor arról beszél, hogy Soros áll mögötte. És amikor az LMP beterjeszt egy klíma-vészhelyzetre vonatkozó határozati javaslatot, akkor a Fenntartható Fejlődés Bizottsága ülésén a kormánytöbbség simán leszavazza, nemcsak tartózkodik, hanem ellene van!
– Képviselő Társaim! Éppen ezért itt az ideje, hogy színt valljon a kormány, hogy akar-e a klímaváltozás megállítása érdekében klímatörvényt, hajlandók-e arra, hogy elkezdjék előkészíteni, hogy a magyar gazdaság karbonsemleges pályára álljon, és hajlandók-e olyan költségvetést készíteni, ami a klímaváltozás megfékezését segítené. Ezek a valódi kérdések, amelyek eldöntik Magyarország következő évtizedeit! (Taps az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiból.)
***
CSERESNYÉS PÉTER, (Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára): – Képviselő Asszony! Most már sokadjára mondom, hogy sokadjára hozzák ezt a témát elő a parlamentben napirend előttiekben vagy éppen más alkalommal, amikor kérdéseket lehet feltenni vagy véleményt lehet megformálni. Én mindig kénytelen vagyok elmondani azt, hogy önök nyitott kapukat döngetnek, amikor a klímavédelemről, a klímapolitikáról, a kormány klímapolitikájáról beszélnek, és ezzel kapcsolatban kérdéseket tesznek föl, hisz nyilvánvaló és egyértelmű, ha önök is be akarnák látni azt, ami a valóság, akkor nyilvánvaló lenne az önök számára is, hogy a kormány elkötelezett a klímavédelem mellett, a klímaváltozás mérséklésének a politikája mellett. Ez egy alaptétel, és ennek számtalan bizonyítéka van, amelyekből néhányat majd szeretnék idézni. Viszont ön olyan gondolatokat fogalmazott meg, olyan mondatokat is fogalmazott meg a felszólalásában, amiket szeretnék visszautasítani. Többek között azt mondta, hogy a klímastratégia nem megfelelő adatokkal operál, nem megfelelő adatokat tartalmazott. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ez a mondat is olyan volt, amit nem oly régen az egyik képviselőtársa megfogalmazott, elferdítve a valóságot. Ugyanis az egyik képviselőtársa, frakciótársa egy olyan mondatot adott például az én számba, ami el sem hangzott a parlamentben, hanem egyáltalán azt akarta, hogy egy olyan mondatot fogalmazzon meg, beleadva a számba, amivel aztán ő tud vitatkozni az önök nevében, az önök klímavédelmi stratégiája nevében. Tehát nem lenne jó, ha önök rossz adatokat használnának annak érdekében, hogy egy-egy ilyen fölszólalás alkalmával kritizálják a kormányzat klímavédelmi politikáját vagy a klímaváltozás elleni harcát.
– Képviselő Asszony! Önök tulajdonképpen úgy próbálják ezzel a határozati javaslattal is palástolni a témahiányukat, ezzel feltalálva a spanyolviaszt, ami azt mutatja, hogy önök témahiányban szenvednek, politikai témák hiányában szenvednek és mint egy olyan párt, amelynek nincs politikai üzenete a társadalom számára, mantraként egy bizonyos kritikát megfogalmazva ismétli hétről hétre a kritikáját. De nézzük meg, hogy a kormányzat mennyi mindent tett annak érdekében, hogy a klímaváltozás érdekében mindent, ami tőle telhető, meg tudjon tenni. Például a párizsi megállapodás végrehajtásában önök sürgetik Magyarország részvételét, miközben önnek is tudnia kell, hogy a magyar Országgyűlés az elsők között ratifikálta ezt az egyezményt. Sőt, ugyanez mondható el egy másik meghatározó klímavédelmi egyezményről is, a kigali egyezményről, amely a fluorozott szénhidrogének elleni küzdelmet alapozza meg. Ezt 2018-ban ratifikáltuk, az Európai Unióból elsőként. Az egyezmény végrehajtása önmagában 0,5 Celsius-fokkal csökkentheti és csökkenti a felmelegedés mértékét a szakértők szerint.
– Képviselő Asszony! A kormány számára a klímavédelem jóval szélesebb talapzatokon álló folyamat, mint azt egyetlen törvény keretei között valamiféle hatékonysággal meg lehetne valósítani. Többek között olyan programokat hirdettünk meg, amelyek tettek annak érdekében, hogy a károsanyag-kibocsátás, a szén-dioxid-kibocsátás minél kisebb legyen. Például szeretném megemlíteni az „Otthon melege” program részeként 310 ezer háztartásban megvalósuló energetikai korszerűsítést vagy éppen a napelemekkel való fejlesztéseket, és tulajdonképpen ennek eredményeképpen és az egyéb politikai és gazdasági támogatások eredményeképpen a megújuló energiaforrások szerepének a növelésével a károsanyag-kibocsátás jelentős mértékben, arányaiban csökkent. 2018 végére már közel 700 megawatt kapacitás épült ki például napenergia tekintetében, és 2030-ra, ahogy már többször elmondtam, 3 ezer megawattra fogjuk növelni azt a kapacitást, amit a napenergiából való villamosenergia-előállítás jelent. Jelentős eredményeket értünk el az elektromobilitás tekintetében is, és a következő időszakban folytatjuk a töltőállomások számának a növelését, valamint az elektromobilitás elterjesztését is támogatjuk autóvásárlás támogatásával.
– Képviselő Asszony! Lehetne sorolni még az eredményeket, de azért szeretném egyre felhívni az ön figyelmét. Arra kérem önöket, hogy például a paksi beruházást, amely a szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb ellensége, támogassák, mert önmagában a két új paksi blokk 12 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást spórol meg! Ezzel önök is tennének a klímaváltozás ellen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
„Újbuda fuldoklik az autóforgalomban” címmel. Parancsoljon!
Dr. LÁSZLÓ IMRE, (DK): – Tisztelt Ház! Újbuda a főváros XI. kerülete, nemcsak a főváros legnépesebb kerülete, de másfél százezer polgárával az ország ötödik legnagyobb lélekszámú városa is. Amit viszont a statisztika nem tart számon: mára Újbuda gyakorlatilag az ország legnagyobb P+R parkolójává vált. Három autópálya ontja reggelenként az agglomeráció sok tucat településének, köztük a több mint 65 ezres Érdnek végeláthatatlan gépkocsifolyamát. Mindhárom sztráda bevezető szakasza Kelenföldön halad keresztül. A fővárosba munkába érkezők számára, akik nem kívánnak a főváros reggelente csaknem áthatolhatatlan forgalmában szenvedni, legkézenfekvőbb megoldás a járműveiket itt letenni, és 4-es metróval haladni tovább. A Kelenföldi pályaudvar mellett kiépített P+R parkoló jóval reggel 8 óra előtt meg is telik, a később érkezők a kocsijaikat ott hagyják, ahol tudják, amitől Kelenföld és Újbuda igen hamar megtelik parkoló autókkal.
– Képviselő Társaim! Mindez két dolgot világosan mutat: azt, hogy a pályaudvar melletti P+R parkolóra igen nagy szükség van, és azt, hogy az egyre növekvő gépkocsiforgalom kiszolgálására mindez már nem elegendő. Ráadásul Újbuda már ma is meglehetősen zsúfolt. Kelenföld például a maga négyzetkilométerenkénti csaknem tízezer lakosával a Belváros után a legsűrűbben lakott része Budapestnek. A tervezett újabb építkezésekkel ez a zsúfoltság csak növekedni fog, ami tovább nehezíti az ott élők életét. Tarlós István kilátásba helyezte a dugódíj bevezetését. A Demokratikus Koalíció támogatja ezt a lépést, hiszen a főváros forgalmát mindenképpen csillapítani kell. Arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy nem elég az autókat a város központi részétől távol tartani, mert ennek következtében a város dugódíj által nem érintett területein a parkolási helyzet csak súlyosbodni fog. A város közlekedési és parkolási rendszerének teljes újragondolására és átrendezésére van szükség, különösen az autópályák bevezető szakaszai mellett, hogy a forgalom csillapításának szándéka ne vezessen a jelenleginél is nagyobb közlekedési káosz kialakulásához.
– Ami mármost a XI. kerületet illeti, itt a legfontosabb a négyesmetró-vonal továbbépítése lenne, mégpedig nem is csak az eredetileg tervezett virágpiacig, sokkal inkább a bevásárlóközpontig. Hatalmas tehermentesítést jelenthetne ez a gazdagréti és őrmezői lakótelepre, illetve a Budaörs határában elhelyezkedő áruházakba irányuló forgalom számára is. A Kelenföldi pályaudvarnál fekvő jelenlegi végállomás után a metrónak természetesen nem kellene a mostani mélységben haladnia, a felszíni vagy kéregvasút formájában történő megoldás az építkezés költségeit töredékeire csökkenthetné. Elengedhetetlen azonban az új szakasz minden állomása mellett nagy befogadóképességű P+R parkolók építése.
– Képviselő Társaim! Nyilvánvaló, hogy ilyen mértékű fejlesztésekre az főváros önerőből képtelen; helyesebben: képes lenne, ha a fővárosiak által termelt napi 20 milliárd forintnyi adóbevételnek valamivel nagyobb hányada maradhatna helyben. De nem maradhat, mert a kormány, a kormánytöbbség irtózik az önkormányzatiságtól, az autonómiától, a szubszidiaritás elvének alkalmazásától, ami pedig XI. Piusz pápa „Quadragesimo anno” kezdetű enciklikája óta a modern kereszténydemokrácia egyik alappillére. Fontos lenne tudni tehát: mit kíván tenni a kormány a fővárost és azon belül különösen Újbudát eluraló, egyre kezelhetetlenebb közlekedési káosz orvoslására. Mit kíván tenni az ennek következtében fellépő légszennyezés mérséklésére, ami az OECD-tagországok közül Magyarországon a legmagasabb, és kiugróan magas Budapesten? Mit kíván tenni annak az évi 12 ezer polgártársunknak a megmentésére, akik a WHO elemzése szerint a légszennyezés miatt halnak meg? Sosem gondoltak arra, hogy a népességfogyás üteme nemcsak a születésszám növelésével, hanem a halálozási ráta csökkentésével is mérsékelhető? (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)
***
ORBÁN BALÁZS, (Miniszterelnökség államtitkára): – Képviselő Úr! Először is egy dolgot szeretnék tisztába tenni. Budapest mindig akkor fejlődött látványosan, amikor polgári kormánya volt Magyarországnak, illetőleg polgári pártok irányították a várost. 2011-2014 között a magyar kormány a Fővárosi Önkormányzat, a korábbi baloldali városvezetés által felhalmozott 217 milliárd forintos adósságot vállalt át. A 2010 óta megvalósult és folyamatban lévő budapesti beruházások értéke több mint 2100 milliárd, és 2010 óta a kormány és a főváros közösen több mint 700 milliárd forintnyi budapesti közlekedésfejlesztési beruházást valósított meg. Ráadásul mindezt, ami nem volt jellemző a korábbi időszakban, a kormány és a főváros együttműködésével, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának mint intézménynek a visszaállításával sikerült elérni.
– Képviselő Úr! Mi azon dolgozunk, hogy 2030-ra Budapest legyen az egyike a három legélhetőbb városnak Európában. Szerencsére pozitív fejleményekről is be tudok önnek számolni. Ha a külső dimenziót nézzük, tehát, hogy mennyire vonzó Budapest a külföldiek számára, akkor azt mondhatjuk, hogy a legtöbb felmérésben, ami a legkedvezőbb turisztikai desztinációkról szól, Budapest első vagy dobogós helyezéseket ér el. Ha az élhetőség, tehát az életminőség szempontjából közelítjük meg a kérdést – ugye, ez a dolog belső dimenziója , akkor azt tudom önnek mondani, hogy a 2018-as Economist Intelligence Unit intézet nagyvárásokat élhetőségi szempontból vizsgáló listáján Budapest nyolc helyet javítva immáron a 34. helyen szerepel, olyan jelentős nagyvárosokat megelőzve, mint Washington, Madrid, London vagy New York.
– Mi azon dolgozunk, hogy egyre jobb helyezést érjünk el ezeken a ranglistákon. Az a probléma, hogy miközben ön megfogalmaz kritikákat, aközben azt azért nem szabad elfelejteni, hogy amikor önök voltak kormányon, illetőleg önök voltak felelősek Budapestért, akkor ezzel ellentétes tendenciákat láttunk. Tehát önök ugyanúgy, ahogy eladósították az országot, eladósították a településeket is. Ön folyamatosan arról beszél, hogy Budapestnek nem állnak rendelkezésre források. Önök voltak azok, akik folyamatosan vontak el forrásokat az önkormányzatoktól, miközben pedig a feladatokat odatelepítették. Budapesten a Gyurcsány-Demszky-korszak idejéből csak arra tudunk emlékezni, hogy többszörösére emelkedett a négyesmetró-beruházásnak a költsége, milliárdokat költöttek a végül el nem készülő kormányzati negyedre, és az Újbuda közlekedésfejlesztésével kapcsolatos hiányosságok is önöket terhelik. Tehát ez az állapot az elhibázott városfejlesztésnek és várostervezésnek az eredménye.
– Képviselő Úr! Említette a 4-es metrót és annak esetleges meghosszabbítását is. Demszky Gábor főpolgármester úr, noha húsz évig roadshow-zott ezzel, nem volt képes az alatt a 4-es metrót megépíteni, az is a polgári kormány alatt épült meg. Ha pedig Újbudára és Újbuda közlekedési helyzetére rátérünk, akkor azt tudom mondani önnek, hogy valóban az agglomerációs gépjármű-közlekedés egy komoly kérdés, 800 ezer lakos 400 ezer egyéni gépjárműves utazással ér Budapestre, de azt tudom önnek mondani, hogy a kormány felismerte ezt a helyzetet, érdemi lépéseket tettünk, és mi azt is gondoljuk, amit ön is mondott, hogy a fővárost és a kerületeket e tekintetben nem szabad magára hagyni. Ezért döntöttünk a következő fejlesztésekről, ami mind az ön által meghatározott szempontok és célok elérését segíti. Egyrészt egy új Duna-híd felépítése, ami Újbuda gépkocsiforgalmát jelentősen csökkentené, a mi számításaink szerint napi 55 ezer autóval tehermentesítené ez a belvárosi hidakat és azokat a közlekedési csomópontokat, amiket ön is említett.
– De ne csak a személygépjármű-közlekedésről beszéljünk: a déli körvasút fejlesztése és kapacitásbővítése is ezt a célt szolgálja. Erről is született már kormánydöntés. Ez a következő években megvalósuló, egyébként uniós támogatásból is megvalósuló beruházások egyike. Mi azt gondoljuk, hogy az 1-es villamos meghosszabbítása az Etele térig, a Kelenföldi pályaudvarig is egy ilyen fontos lépés, ez 2019 nyarán befejeződik, és a fonódó villamoshálózat déli meghosszabbítására is úgy tekintünk, mint egy olyan fejlesztésre, ami azt a célt szolgálja, hogy az agglomerációból érkező gépjárműnyomást csökkenteni tudjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
