A kis crossoverek előnyei a városban vitathatatlanok. Praktikusak, kicsik, ideálisak a parkolókban való manőverezésekre. Aztán hogy kinek melyik tetszik, az már ízlés kérdése. A Hyundai városi crossovere, a Kona egy aránylag alapos ráncfelvarráson esett át.
Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy a Kona aktuális kivitelezése tetszik-e vagy sem. Az autó furcsa, hunyorító gyíkra emlékeztető orra határozottan egyedi, de összességében mégis olyan érzésem volt, mintha túlzottan beolvadna az utak szürkeségébe.
Tesztre az autó egyik legolcsóbb, 1,0 T-GDi motorral és hétgangos duplakuplungos váltóval ellátott változatát kaptam, mindezt az alapnak számító Comfort felszereltségi szinttel, így igazán lehetőségem volt kipróbálni, milyen autót kapunk, ha az egyik alapot választjuk.
Az utastérben elsősorban a keményebb műanyagok dominálnak, ám a Hyundai ebből is kihozta a maximumot, így a kivitelezés a lehetőségekhez mérten minőségi. Amit nagyon díjazni tudtam, hogy az egyes funkciók túlnyomó többségét klasszikus gombokkal lehet kezelni. Nem mintha az autóban nem lenne érintőképernyő – jelen esetben a 8 colos már az alaptartozék része. Nagyon gyorsan reagál, könnyű kezelni, és vezetékek nélkül is tükrözi az Apple Car Play vagy az Android Auto alkalmazásokat. Magasabb felszereltségi szintekhez már 10,25 colos érintőképernyő jár navigációval – ám erre tulajdonképpen nem lesz szükségük, ha az autóhoz lesz állandóan csatlakoztatva a mobiltelefonjuk, amely eleve tartalmaz navigációt.
A volán mögött gyorsan megtaláltam az ideális pozíciót. Hosszabb, többórás utakon viszont már elkezdett fájni a hátam, ami annak a jele, hogy az ülések nem éppen a hosszú ücsörgésre, hanem a városi furikázásra lettek kifejlesztve. A csomagtérben 374 liter áll rendelkezésre, az üléstámlák lehajtása után már több mint 1100 literes rakodóteret kapnak.
A motorházban a már említett háromhengeres turbó feltöltésű benzinmotor volt, 88,3 kW (120 LE) teljesítménnyel, és 200 Nm-es forgatónyomatékkal. 11 másodperc alatt éri el 0-ról a 100 km/órás sebességet, a végsebessége pedig 182 km/óra. Nem kell félni a háromhengeres motortól, a Kona esetében ugyanis jól hangszigetelt és kultivált. Az erőforrásnak ugyanakkor profi módon kontrázik az automata váltó, amely nem engedi, hogy a fordulatok 1500 alá essenek, ennek köszönhetően a motor a számára legkedvezőbb fordulatskálában dolgozhat.
A fogyasztás terén az 1.0 T-GDi erőforrást az átlagosba sorolnám. Városon kívül 5,7 litert mértem; sztrádán, 130 km/órás sebességnél és e felett már hét liter fölé ugrott a fogyasztás, a motor pedig 2800 fordulaton dolgozott. Városban 6,9 liter benzinre volt szüksége 100 kilométeren. Az egyhetes, nagyrészt városban eltöltött tesztelés alatt pedig 6,7 literes átlagot értem el 100 kilométeren. Az autóban 50 literes üzemanyagtartály van.
Bármennyire is furcsa, ezt a kis Konát 4×4-es meghajtással is megrendelhetik, ha az autót az erősebb 1,6-os T-GDi erőforrással kombinálják. Kétség nem fér hozzá, hogy a futómű beállítása a keményebbek közé tartozik, de még így is aránylag kényelmesnek mondható.
Az általam is tesztelt egyliteres háromhengeres motorral felszerelt Kona hatgangos manuális váltóval 16 790 euróba került, a hétgangos automata váltóval felszerelt változat 18 640 eurónál kezdődik. A tesztelt változat még egy 500 eurós Winter Pack csomagot (fűtött elülső ülések és volán) és 590 eurós metálfényezést is tartalmazott, így az autó végösszege elérte a 19 730 eurót. Ha az erősebb (145,6 kW/198 LE), 1,6-os motoron gondolkoznának, már alapban 21 640 eurót kellene félretenniük.
Engem a ráncfelvarráson átesett Kona végül is meggyőzött. Megfizethető áron, tulajdonképpen már alapban rendelkezik egy jól működő automata váltóval, s azért valljuk be őszintén, az összkerékmeghajtás sem számít olyan természetességnek ebben a szegmensben. Ráadásul az autó alapfelszereltségi szintje, a Comfort is rendkívül gazdag. LED fényszórókat, autonóm vészfékező rendszert, a sofőr éberségét figyelő rendszert is tartalmaz, de képes megtartani az autót a sávban. Tetszett a manuális klíma, a tempomat, a digitális földfelszíni rádiósugárzás (DAB) fogadása. Ez pedig csak a jéghegy csúcsa. A tesztelés során nem igazán találtam említésre méltó hiányosságot, határozottan nagy előnye a gazdag alapfelszerelés, a többi pedig már csak ízlés kérdése.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
