Évekkel ezelőtt történt. Megcsörrent a mobilom. A maga sajátos, szeretetteljes, nyugodt hangján és hangsúlyozásával ezt mondta a hang: „Jókai Anna vagyok”. – S mielőtt még gyorsan visszaköszöntem volna, lendületesen folytatta:
– Kedves Lajos! Köszönöm a küldeményt, a Kereszttűzben kötetet. Nagyon megrendítő a keresztyénüldözésről írt könyved. Nem tudtam letenni, egy nap alatt átolvastam. Az is megragadott, amit a szerzői előszóban írtál, a tényigazságról, a személyes sorsigazságról, és az örök igazságról. Meg az írástudók felelősségéről. Szívemből szóltál.
– Köszönöm, engedje meg, hogy erre a megtisztelő telefonhívásra válaszként és köszönetképpen megküldjem a Mai Magyar Miatyánkot. Kérem, adja meg email címét.
– Ne haragudj – felkacagott -, azt nem tudom megadni. Nem azért, mert nem szeretném, hanem mert nem olvasok emailt, nem szeretem ezt a műfajt. Nyomtasd ki kérlek, s küldd el lakáscímemre. Mint a könyvet.
– Azonnal megteszem, mert szeretném, ha véleményezné.
Megelőlegezett véleménye programadássá vált számomra:
Íme, amit akkor küldtem Jókai Annának, most ünnepi tiszteletadásként, némi módosítással megosztom Honfitársaimmal.
Előtted mi mindnyájan, kik a földön lakunk, Hungáriában vagy messze a nagyvilágban, testvérek vagyunk, mert kezed és Szent Lelked alkotása minden ember, azok is, akik előttünk éltek és akik majd utánunk jönnek, s városainkban és falvainkban talán még ugyanabból a vízből isznak, ha a forrásokat meg nem mérgezzük, s nem temetjük be azokat féktelen pazarlással, ipari félkész-ételeink széthányásával, környezet-mostoha gondatlansággal.
Magas szirtekkel hont védő, ölelő Erdélyünkben, szőke búzatáblás Délvidékünkön, honfoglaló őseink nyomát őriző, regélő, tanúságtévő Kárpátaljánkon és okos, mély honszeretetet kiérlelt, végváras Felvidékünkön, s szerte az öt kontinensen – érettük és mindnyájunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak magyar fele-barátai bölcs rendelésed szerint, hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk Hozzád: MI ATYÁNK!
S mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, és már az ég kék ragyogása sem ugyanaz felettünk, s mert magunkba fordult tekintettel, vagy éppen mindenki fölött átnéző öntelt pillantással örök, bölcs célnak meg nem felelhetünk.
E vágy pedig feljebb, végtelen mennyei otthonunk, örök hazánk felé is űz minket ősidők óta, hogy Benned találjon enyhülést ajzott szívünk, életen át csillapíthatatlan földi-mennyei honszerelmünk – ezért kitárjuk Feléd egész létünket, s hívunk magunkhoz Téged: AKI A MENNYEKBEN VAGY.
Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg még ma is, új falak épülnek különféle rétegek közé, s vannak, akik szégyenkezés nélkül, hazug szóval, előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat, történelmi küzdelmekben helytállókat.
És mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyeken, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában, s az önistenítő gőg emberbálványozása és emberpusztítása annyi új jellemtorzulást zúdít rá tömegjárványként népünkre, hogy nem kell ide COVID-19 se, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel százezernyi ajkon másodpercenként és meggondolatlanul.
S mert ezeréves keresztyén hitünket oly sok zavaros gondolat és szó, határainkra tóduló hódító idegenség veszedelme környékezi, aminek csak erős hittel és egységes népként tudunk ellenállni,
Mivel pedig újra éket vernek közénk a lopakodó vagy nyílt bizalmatlanság külföldi és honi ügynökei, idegen eszmék házalói, és gyanakvások, ármánykodások, gyanúsítások már legyőzöttnek vélt konkolyával hintik tele gondosan ápolt, oltalmazott vetésedet házban, hazában, egyházakban, s szerte e maroknyi honban, ezért újra tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak, s bizony már alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestől-lelkestől nyugalmunk lehet, ahol újra megtaláljuk egymást, s önmagunkra lelünk, ezért hittel kérünk, feljajdul Hozzád lelkünk kiáltása: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD – VÉGRE!
S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a (konzum)kényszeres vak vásárlási görcs, fogyasztási pestis, meg az Istent, embert nem kímélő profitéhség, a vad és elvadító, panamázó és korrupció hegyeket halmozó, nyílt és leplezett, s csak vakondtúrásnyi mértékben leleplezett tisztességtelen ügyletelés. És a vadkapitalizmus pogány papjai által feltámasztott materializmus, a disznófejű nagyúr is szertejár közöttünk, s a könnyű, következmények nélküli karrier, pénzmosás és pénzszerzés delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, generációnyi megvezetéssel, és veszteségekkel, így sokan rabszolgáivá válnak a csőlátású, értékvesztő, önpusztító anyagiasságnak,
Ne vétkeink és másokat is megvezető vakságunk szerint fizess meg nékünk, Urunk, mert akkor ki állhatna meg Előtted? Minthogy csak akkor, vagy már akkor sem szólunk Hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk, egészségünk, életünk veszélyben forog, s jövőölő vétkekkel vétkezünk magunk, egymás és ezredéves, otthonadó édes hazánk, hegyeink és folyóink, rónáink és pusztáink, erdeink ellen, meg sem gondolva a bűnt, mert sokaknak ennyi elég: nekem úgy jó, ahogy van, csak azt elérjem, amit akarok, bármi áron, senki és semmi más nem érdekel ezen kívül.
Közben nem veszik észre, hogy áthidalhatatlan árkot ásnak maguk előtt, melybe maguk esnek bele, hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétől sodorva, mint megtartó águkról leszakadt falevelek.
S mert rajtunk még az évtizedeken át belénk sulykolt szolgalelkűség terhe, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, sem egyházban, sem hazában, sem házunkban, és szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni, ezért nemzeti és egyéni megújulásunk késlekedése okán igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve Tőled, fohászkodunk Hozzád, s kiáltjuk: szabadíts meg az ösztöneinkben, ártásokat fabrikáló agyalásainkban, a bennünk, meg körülöttünk lopakodó, soha nem alvó Gonosztól, s
És mert hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, népünk, megszenvedett tulajdonú hazánk országnyi és európai emelkedésében, az itthon boldogulás esélyében, kultúránkat tőlünk elhódítani akaró idegen talpasok vándorlása közben is, meg Európa meggyengült keresztyén hitének felgerjesztéséért, 500 év után is reformációi megújulásért kiáltunk: magyarságunkban, ezredéves keresztyén hitünkben, önbecsülésünkben, haza-szeretetben, egymás megbecsülésében is megújulást kérve Tőled, teljes szívvel, reménységgel valljuk: Tiéd, s hű magyarjaidé, ne pedig másoké legyen az ország, a hatalom és a dicsőség!
Ezért várjuk és munkáljuk a Te Országod növekedését hazánkban, közöttünk, s ezért magunkat Neked újra és újra felajánlva, szeretnénk élni újabb ezredévet tisztuló és erősödő, megtartó közösségeinkben nemzedékről-nemzedékre jó békességben. Evégett mondjuk el naponta a szívedben fogant, Lelked által gyémántfényűvé csiszolt Mi Atyánk közimát, s mindezt bizalommal Neked, igazabb, igazságosabb, élhetőbb földi és magyar jövőt hozó, ajándékozni kész jósággal ránk tekintő, irgalmas és szerető Atyánknak, mert Rajtad kívül nincs Isten – Fiad, Üdvözítő Jézus Krisztusunk nevében, aki megtanított minket erre a gyönyörű, igaz és teljes fohászkodásra, napi beszélgetésre Veled Szentlelked által.
Legyen hát Tiétek e jeles augusztusi ünnepi napon is a dicsőség, Atya, Fiú, Lélek, s szálljon fel Hozzátok imáink jó illattétele vagy jajszava Kárpát-medencénk minden részéből, meg a nagyvilágban szétszóratásban élő milliónyi magyar szívéből,
MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ. ÁMEN.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
